Kanizsai Dezső
gyógypedagógus
Steiner Dezső
Született: 1886. január 27. Ciffer, Pozsony vármegye
Meghalt: 1981. november 27. Budapest
Iskola
Nagyszombatban éretts. és tanítói képesítést (1904), a budapesti Gyógypedagógiai Tanítóképző Intézetben gyógypedagógiai tanári okl. és szlöjd [egyfajta kézimunka és kézügyesség] oktatására képesítő okl. szerzett (1911), a neveléstudományok kandidátusa (1958), a pszichológiai tudományok doktora (1972).
Életút
A budapesti Izraelita Siketnémák Országos Intézete r. tanára és osztályvezetője (1907–1926), igazgatója (1927–1948), egyúttal az Izraelita Vakok Tanintézetének igazgatója is (1930–1948). A Siketnémák Állami Intézetének igazgatója (1948. jún. 19.–1951. máj. 9.) és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola ny. r. tanára (1945–1951), a Logopédiai Tanszék tanszékvezető főisk. tanára (1951. okt. 31.–1962. aug. 31.).
A hallás és a tökéletes beszéd közötti összefüggések törvényeinek feltárásával, a hallás- és beszédkárosultak pszichés problémáival foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a logopédiai és a beszédpszichológiai kutatások területén, a magyar pszichologopédiai iskola megalapítója. Beszédjavítási módszerének lényege, hogy elsők között ismerte fel: a logopédusnak rendelkeznie kell bizonyos empátiával, a reményt és bizalmat keltő interaktív kapcsolatteremtés képességével a gyógypedagógus és a beteg között. A beszédhibákat komplexen, a beteg pszichológiai személyiségével, nem ritkán személyiségzavaraival együtt próbálta meg gyógyítani; ennek különösen nagy jelentősége volt a II. világháború után, a holokausztot túlélő gyermekek lelki gondozása és beszédhibáinak feltárása terén. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Logopédia Tanszékén kialakult kutatócsoport tagjai közül kiemelkedik a kutatásait tkp. továbbfejlesztő Montagh Imre (1935–1986) és egy új dadogásterápiai módszert kidolgozó Mérei Vera (1916–2007). Hallásfejlesztő kísérleteket is végzett. A Corti-szervtől megfosztott kutyákkal végzett kísérletei során jelentős munkásságot fejtett ki a kortikális és perifériális siketség felismerésében és elkülönítésében. Munkásságának kevéssé ismert része, hogy hasonló, intuíción és empátián alapuló módszerrel kezelte a születésük után megvakult gyermekeket.
Elismertség
A Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság alelnöke (1964-től).
Elismerés
Szocialista Munkáért (1961), Munka Érdemrend (arany, 1966).
Főbb művei
F. m.: A dadogás mint psychoneurosis. (Magyar Orvos, 1925)
A jellemalakulás külső tényezőiről. (Gyógyászat, 1932)
A dadogásról. (Gyermekvédelem, 1932)
Kísérletek hallószervüktől megfosztott kutyákon. Kepes Pállal. (Gyógyászat Tudományos Közleményei, 1935)
A beszédhibák okairól és a beszédhibás gyermekek psychopedagógiai therápiájáról. (Gyógyászat Tudományos Közleményei, 1936)
Siketnémák és nagyothalló gyermekek hallásfejlesztése. (Gyógyászat, 1937)
Audiométer, audiometriai mérések. (Gyógypedagógiai Tanárok Értesítője, 1942)
A siketség és a beszédmegértés viszonya. (Emlékkönyv Pollatschek Elemér egyetemi magántanár kórházi főorvosi működésének 30 éves évfordulója alkalmából. Bp., 1942)
A dadogás és gyógyítása. (Gyógyászati Közlemények, 1944)
A dadogás és gyógyítása. (Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye, 1944)
A gyermekkori beszédhibák megelőzése. Főisk. jegyz. (Bp., 1954; 2. kiad. 1960)
Logopédia. Főisk. jegyz. (Bp., 1955)
A beszédhibák javítása. Monográfia. Útmutató és gyakorlókönyv. Ill. Szecskó Tamás. (Bp., 1955; 2. kiad. 1961; 3. kiad. 1968)
Állatkísérletek a Corti-szervtől megfosztott kutyákon. Kand. értek. (Bp., 1957)
Elméleti fonetika. Főisk. jegyz. (Bp., 1957; új lenyomatok 1958-tól évente)
Gyakorlati fonetika. Főisk. jegyz. (Bp., 1957; új lenyomatok 1958-tól évente)
Alexiáról – agrafiáról. (Gyógypedagógia, 1958)
Képes olvasókönyv. Siketnémák tanintézete 1. és 2. osztálya számára. Ill. Szecskó Tamás. (Bp., 1958; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1971; 4. kiad. 1973)
Felnőttkorban megsiketültek szájrólolvasásának pszichológiája. (Országos Gyógypedagógiai Kongresszus. Balatonfüred, 1959. okt. 5–7. Előadások. Szerk. Méhes József és Molnár Béla. Bp., 1960)
Laryngektomiások beszédterápiája és beszédpszichológiája. (Pszichológiai tanulmányok. III. Bp., 1960)
A marxista dialektika mint módszer a logopédiában. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1960)
Laringektomiások beszédterápiája és beszédpszichológiája. (Pszichológiai tanulmányok. III. Bp., 1961)
Afáziások terápiájának pszichologopédiája. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1961)
Az iskola pszichológiai hatása a dadogó tanulóra. (Pedagógiai Szemle, 1961)
Down-betegek beszédállapota. (Gyógypedagógia, 1961)
A nagyothallás és szájról olvasás pszichológiai vonatkozásai. (Pszichológiai tanulmányok. IV. Bp., 1962)
Későbbi korban megsiketültek szájrólolvasásának pszichológiai vonatkozásai. (Siketek és Nagyothallók, 1963)
Az iskola hatása a dadogó tanulóra. (Pszichológiai Szemle, 1964)
A farkastorok kihatása a hangképzésre. (Orvosi Hetilap, 1964. 32. és Tanulmányok a logopédia köréből. Szerk. Kovács Emőke és Mérei Ferencné- Bp., 1969)
Gyors beszéddel gyógyított beszéd. (Pszichológiai tanulmányok. Bp., 1967)
Dadogás, selypesség. Szendei Ádámmal. – A nagyothallás. (Az egészség, 1968)
Logopszichológia. A logopszichológia tárgykörében kifejtett munkásságom tézisei. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Doktori értek. (Bp., 1971)
Környezeti hatások és nevelés a fiatalkorú bűnelkövetőknél. (Belügyi Szemle, 1973)
Frisch Ármin. (A Magyar Izraeliták Országos Képviselete Évkönyve. 1973/74. Bp., 1974)
A beszéd és hallás és összefüggése. (Pedagógiai Szemle, 1974)
Az óvoda szerepe az iskolások beszédhibáinak megelőzésében. (Pedagógiai Szemle, 1975)
A fejhang fiziológiája. – A jódlizás fiziológiája. (Előadások a beszédkutatás területéről. Bp., 1976)
A laterális szigmatizmusról. (A beszédszimpozion magyar előadásai. Bp., 1976).
Irodalom
Irod.: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Kardos István: Magyar tudósok. (Bp., 1978)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1981. nov. 29.–Népszabadság, 1981. dec. 1.)
Palotás Gábor: K. D. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1982).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
