Osztovits Magda
humángenetikus, orvos
Kamarás Jánosné Osztovits Magdolna
Született: 1927. július 17. Moson, Győr-Moson-Sopron vármegye
Meghalt: 2003. május 22. Budapest
Család
Sz: Romszauer Margit. Apja ügyvéd, anyja banktisztviselő volt. F: Kamarás János (1916–2003) gyermekgyógyász, -kardiológus, kandidátus, az Országos Kardiológiai Intézet Gyermekosztályának osztályvezető főorvosa. Leánya: Kamarás Katalin (1953–) fizikus, az MTA doktora és Kamarás Borbála (1956–) belsőépítész.
Iskola
Győrött éretts. (1945), a BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1951), laboratóriumi szakorvosi vizsgát tett (1955), az orvostudományok kandidátusa (1978).
Életút
A Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet Szérum Osztályának ún. irányító orvosa (1951–1954). A Heim Pál Gyermekkórház Központi Laboratóriuma segédorvosa (1954–1955), alorvosa (1955–1960), laboratóriumvezető szakfőorvosa (1960–1973), a Genetikai Laboratórium osztályvezető főorvosa (1973–1974). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) Humángenetikai Laboratóriuma tud. főmunkatársa (1974–1984), a SOTE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika (1984–1991), a Schöpf-Merei Ágost Kórház Genetikai Osztálya osztályvezető főorvosa (1991–2003). A Göttingeni Egyetem Humángenetikai Intézete vendégkutatója (1964), a Bázeli Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Hoffmann–La Roche-ösztöndíjasa (1972–1973).
Tudományos pályafutásának kezdetén immundiffúziós vizsgálati eljárásokkal és az autoimmunitás problémáival foglalkozott. Backhausz Richárddal (1920–1971) az immundiffúziós vizsgálati módszerek magyarországi bevezetője, részt vett a 8. Európai Hematológus Kongresszuson (1960). Később érdeklődése a fejlődési rendellenességekkel születettek kromoszómavizsgálatai felé fordult: Magyarországon elsőként végzett nemi kromatin szűréseket és orvosi szempontból az elsők között vizsgálta az ún. bőrlécrajzolatokat, vezető szerepet játszott az első magyarországi citogenetikai regiszter kidolgozásában. A prenatális citodiagnosztikai módszerek és a magzati kromoszómavizsgálatok magyarországi kezdeményezője és rutineljárássá fejlesztője.
Elismertség
A Magyar Humángenetikai Társaság vezetőségi tagja. A Nemzetközi Citogenetikai Standardizáló Bizottság tagja (1976-tól). Az Európai Környezeti Mutagenezis Társaság tanácsának tagja (1977-től).
Elismerés
Akadémiai Pályadíj (1975).
Főbb művei
F. m.: Skarlatina antitoxin kimutatása emberi vérsavóban, szemiszolid közegben végzett precipitációs reakcióval. Backhausz Richárddal, Kamarás Jánossal. (Gyermekgyógyászat, 1954)
Az antihumanglobulin consumptios test jelentősége a gyermekkori rheumás lázban. Szutrély Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1960. 42.)
Adatok a gyermekkori rheumás láz immunpathológiai vonatkozásaihoz. 1–2. Többekkel. (Gyermekgyógyászat, 1962)
Módszertani problémák a veleszületett szívfejlődési rendellenességek kórokainak kutatásában. (A gyermekkardiológia aktuális kérdései. Szerk. Kamarás János. Bp., 1970)
A mozaikosság. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1970)
A transzlokációk. Czeizel Endrével, Ruzicska P.-vel. (Orvosi Hetilap, 1970)
G/G centrikus fúzió két Down-beteg gyermekben és a családtagok vizsgálatának adatai. Czeizel Endrével, Máttyus Adorjánnal. (Ideggyógyászati Szemle, 1971)
46, XY/46,XY,Bp.- kromoszóma-rendellenesség. Kiss Péterrel. (Gyermekgyógyászat, 1971)
A budapesti populáció tenyér- és ujj-dermatoglypha mutatóinak „normál” értékei. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1971. 45.)
Nemi kromoszóma-rendellenességek a gyermekkorban. 1–2. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1972. 23–24.; angolul: Sex Chromosome Aberrations in Childhood. 1–2. Acta Paediatrica, 1971–1972)
A bőrlécrajzolat klinikai jelentősége. (Humángenetikai tanulmányok. Szerk. László János. Bp., 1972)
A dysmorphológiás syndromákról egy XXXXY-rendellenesség kapcsán. Barb Edittel, B. Piszker Ágnessel. (Gyermekgyógyászat, 1974)
X0/XY/XYY Mosaicism in a Phenotypic Female with Gonadoblastoma. Többekkel. (Acta Paediatrica, 1974)
10q trisoma. Kaszás Tiborral. – Turner-syndroma menstruációval. Többekkel. (Magyar Pediáter, 1975)
Ivemark-syndroma esete dextrocardiával, nagyér-transpositióval, posterior aortával, anterior és egyágú arteria pulmonalisszal. Többekkel. – A 18. kromoszóma hosszú karjának deletiója. 18q-syndroma. Máttyus Adorjánnal. (Gyermekgyógyászat, 1975)
Turner-syndroma újszülöttkorban. Többekkel. (Magyar Pediáter, 1976)
A genetikai tanácsadás gyakorlata. Czeizel Endrével, Kiss Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1976. 44.)
Structural Variation of Chromosome 9. Ivády Gyulával, Kiss Péterrel. (Medical Genetics. Szerk. Papp Zoltán és Szabó György. Bp., 1977)
A Case of 22-trisomy Mosaic. Ivády Gyulával. (Acta Paediatrica, 1977)
13q14q centrikus fúzió előfordulása három generációban. Aczél Á.-val, Rodé Magdolnával. (Magyar Pediáter, 1977)
Az utódok kockázata öröklődő kromoszóma-rendellenességekben. Kand. értek. (Bp., 1977)
A nemi kromatinok – Dermatoglyphia vizsgálat. – Az autosomalis aberratiok klinikai jelentősége. (Klinikai citogenetika. Szerk. Schuler Dezső. Bp., 1977)
Klinikai és citogenetikai vizsgálatok az 1970–1974 között bejelentett multiplex fejlődési rendellenességekben. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1977. 39.)
A korszerű kromoszómavizsgálatok klinikai jelentősége. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1977. 52.)
A foetalis alkoholszindróma. Tünetek és patogenezis. Többekkel. – 18q-deletióhoz társult hyperuricaemia. A tipikus Lesch–Nyhan-szindróma? Többekkel. (Gyermekgyógyászat, 1978)
A nemi hovatartozás kérdésének eldöntése kétes külső genitáliák esetében. Többekkel. (Magyar Pediáter, 1978)
Országos program az ismételten jelentkező anencephalia-spina bifida esetek megelőzésére. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1979. 18.)
Tapasztalataink és feladataink a magzati citogenetikában. Kerekes Lajossal, Moksony Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1979. 45.)
Genetikai tanácsadónk esetei. Többekkel. (Gyermekgyógyászat, 1980)
A foetalis alkoholszindróma keletkezése. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980. 3.)
A genetikai tanácsadás hatékonysága. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980. 16.)
Részleges 4q-triszomia. Kiss Péterrel. (Gyermekgyógyászat, 1981)
A 9p-monoszomiáról, az első hazai eset észlelése alapján. Wilhelm Ottóval. (Gyermekgyógyászat, 1982)
A 18. kromoszóma rövid karjának részleges hiánya. Többekkel. (Gyermekgyógyászat, 1983)
Magzatvízsejtek morfológiai vizsgálata középidős terhességekben. Tóth Sárával. (Orvosi Hetilap, 1984. 13.)
A 3. kromoszóma rövid kar terminális hiánya. Imrei Júliával, Kiss Péterrel. (Magyar Pediáter, 1991)
A 13. kromoszóma hosszú kar részleges hiánya. Kiss Péterrel, Lázár Eszterrel. (Pediáter, 1992)
A 10. kromoszóma rövid kar részleges hiánya. Kiss Péterrel. – Mozaik 13-triszómia. Balogh Erzsébettel, Kiss Péterrel. – Szerkezeti kromoszóma-rendellenességben szenvedő gyermekek utánvizsgálata. Kiss Péterrel. (Pediáter, 1993)
Amit a citogenetikáról a gyakorló orvosnak tudni kell. (Praxis, 1995)
A Beckwith–Wiedemann-szindróma. (Pediáter, 1995)
Korai csecsemőkorban diagnosztizált 46,XX fiú. (Gyermekgyógyászat, 1997).
Irodalom
Irod.: Kiss Péter: O. M. (Gyermekgyógyászat, 2003)
Kiss Péter: Genetikai tanácsadás. O. M. emlékének. (Gyermekgyógyászat, 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014