Vajda Ferenc
villamosmérnök
Született: 1934. január 30. Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2004. december 17. Budapest
Temetés: 2004. december 29. Budapest
Temetési hely: Fiumei út
Család
Sz: Vajda Lipót mérnök, a II. világháborúban elhunyt; Bálint Klára, a Fővárosi Dohánybolt Vállalat boltvezetője. Testvére: a Húsvizsgáló Vállalat állatorvosa volt. F: 1958-tól Vértes Éva (†2004) villamosmérnök. Fia: Vajda Ferenc (1963–) és Vajda Zoltán (1974–).
Iskola
A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban éretts. (1952), a BME Villamosmérnöki Kar Gyenge Áramú Szak Híradástechnikai Tagozatán végzett (1957), doktorált (1968), a műszaki tudományok kandidátusa (1969), doktora (1988), magántanári kinevezést nyert (1990?). MLEE-t végzett (1981).
Életút
Az MTA KFKI Elektronikus Főosztályának tud. munkatársa (1957–1969), tud. főmunkatársa (1969–1987), tud. tanácsadója (1987–1991 és 1998-tól). A győri Széchenyi István Főiskola Informatikai és Villamosmérnöki Intézete igazgatója (1991–1994). A BME Villamosmérnöki Kar Műszer és Méréstechnika Tanszékének egy. docense (1974–1988), c. egy. tanára (1988-tól). A Florida International University vendégprofesszora (1983–1985). A dubrovniki Interuniversity Center nemzetközi nyári iskoláinak igazgatója (1980-tól). A hamiltoni (Kanada) McMaster Egyetem vendégkutatója (1971–1973).
Tudományos pályafutásának kezdetén nukleáris elektronikával foglalkozott, később érdeklődése az ember–gép kapcsolat eszközei és módszerei, ill. a mikroprocesszorok és a mikroprogramozás különböző alkalmazási lehetőségei felé fordult. Tervezésével, ill. irányítása alatt számos kis sorozatú mérőműszer és számítógép (pl.: reaktor periódusmérő, többcsatornás dozimetriai mérőrendszer, mikroprocesszor-bázisú mikroprogramozott számítógép, digitális képfeldolgozó rendszer stb.) készült. Egy rutinműtét után fellépő komplikáció során halt meg a felesége. Felesége halála után három nappal, tragikus hirtelenséggel ő is elhunyt…
Elismertség
Az MTA Vákuumtechnikai és Elektronikus Eszközök Bizottsága (1980–1985), Informatikai Bizottsága (1986-tól), Automatikai és Számítástechnikai Bizottsága tagja (1986-tól). Az MTA–TMB Híradás-, Számítás-, Műszertechnikai és Automatikai Szakbizottsága tagja (1970–1985).
A Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnökségi és végrehajtó bizottsági tagja. Az Euromicro (= az európai országok mikroprogramozással és mikroprocesszorok alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi egyesülete) igazgatótanácsának alapító tagja (1976-tól) és alelnöke (1980–1983).
Elismerés
Az MTA KFKI Intézeti Díja (1971 és 1977), Kiváló feltaláló (arany, 1975), a Műszaki Könyvkiadó Nívódíja (1978 és 1981), Puskás Tivadar-emlékérem (1981), a Híradástechnikai Tudományos Egyesület aranyjelvénye (1986).
Szerkesztés
Az Euromicro Journal (1978-tól) és az Automatika c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: Egyenfeszültség stabilizálása félvezető-zenerádiódával. (Magyar Híradástechnika, 1961)
Bevezetés a tranzisztoros technikába. Serf Egyeddel. (Az Országos Atomenergia Bizottság kiadványa. Bp., 1963)
Logaritmikus átlagimpulzusszám-mérő. Sebestyén Bélával. – Nukleáris elektronikus műszerrendszerek funkcionális és rendszertechnikai tervezése. Bába Miklóssal, Csákány Antallal. – A nukleáris elektrotechnikában használt műszerek főbb elektronikus jellemzői és azok mérése. 1–2. (Mérés és Automatika, 1963)
A nukleáris technikában használatos műszerek főbb elektronikus jellemzői és azok mérése. Csákány Antallal, Szlávik Ferenccel. (Atomtechnikai Tájékoztató, 1963)
Reaktor periódus- és szintmérő-berendezés. Végh Endrével. (Mérés és Automatika, 1964)
Elektronikus méréstechnika. Tankönyv. (Bp., 1965)
Nukleáris detektor-paraméterek gyártásellenőrzésének automatizálása. Csákány Antallal. (Mérés és Automatika, 1966)
Nukleáris mérőrendszerek és energiaspektrumok stabilizálása. Egy. doktori értek. (Bp., 1967)
Tranzisztoros hatcsatornás sugárvédelmi ellenőrző műszer. Bürger Gábornéval. (Mérés és Automatika, 1967)
Energiaérzékeny nukleáris mérőrendszerek stabilizálási problémái. Kand. értek. (Bp., 1968)
Fényceruza: az ember–gép kapcsolat hatékony eszköze. Rényi I.-vel, Törő F.-fel. – Kisszámítógép-vezérelt raszterrendszerű adatmegjelenítő berendezés. Rényi I.-vel, Törő F.-fel. (Mérés és Automatika, 1970)
Mikroprocesszorok mikroenciklopédiája. (Mérés és Automatika, 1975)
A mikroprocesszorok fejlődésének néhány vonása. (Információ Elektronika, 1975)
Using a Microprocessor in a Walsh-Fourier Spectral Analyzer. Kitai, R.-rel és Rényi I.-vel. (Computer, 1976)
Mikroszámítógépek. Monográfia. Csákány Antallal. (Bp., 1976; 2. kiad. 1977; oroszul: Moszkva, 1980)
Mikroprocesszor-vezérelt display terminál hardware–firmware–software felépítése. Ambrózy Györggyel, Rényi I.-vel. (Mérés és Automatika, 1977)
Mikroprocesszorok és a felsőoktatás. (Híradástechnika, 1978)
Mikroelektronika segít a vakoknak. Holtzer Lóránttal. – Intelligens készülékeink. Csákány Antallal. (Természet Világa, 1978)
A mikroprocesszoros technika hatása a display terminálok felépítésére. Rényi I.-vel, Sándor L. T.-vel. – Intel 3000 bitszeletelt, mikroprocesszor-családdal épített kisszámítógép. Ambrózy Györggyel, Miskolczi Jánossal. (Mérés és Automatika, 1979)
Computer Science Now and in the 1980’s. (Az MTA KFKI kiadványa. Bp., 1980)
Játékok számítógéppel. Csákány Antallal. (Népszerű kibernetika. Bp., 1980; 2. kiad. 1985)
Man–Computer Communication in the 1980’s. (Az MTA KFKI kiadványa. Bp., 1981)
Firmware Development Systems. (Implementing Functions: Microprocessors and Firmware. Amsterdam–New York–Oxford, 1981)
Mikroprocesszoros rendszerek fejlesztése. Monográfia. Erényi Istvánnal. (Bp., 1981; 2. jav. kiad. 1983)
Recent Developments in the Applications of Microprogramming. (Az MTA KFKI kiadványa. Bp., 1982)
Berendezésorientált integrált áramkörök alkalmazása. Szeminárium. Pécs, 1982. nov. 10–12. Előadások. Szerk. Ribényi Andrással. (Az MTA KFKI kiadványa. Bp., 1982)
Felhasználó által is mikroprogramozható számítógépcsalád. Többekkel. (Mérés és Automatika, 1982)
A mikroprogramozás alkalmazása számítástechnikai rendszerekben. Doktori értek. (Bp., 1986)
Többmikroprocesszoros rendszerek. Monográfia. Bóna Gáborral, Erényi Istvánnal. (Bp., 1986)
Concurrent Systems, Programming Primitives and Languages. A Comparative Study. – Supermicros – Objectives and Approaches. (Microprocessing and Microprogramming, 1986)
írásai a Magyar Tudományban: Empirikus gondolatok az informatikai kutatások minősítéséről. Lukács Józseffel. (1997. 7.)
Informatika és etika. (1998. 3.)
Egy kutatóintézet az akadémiai intézethálózat átalakításának küszöbén. Lukács Józseffel. (1998. 10.)
Tudományos kutatás és együttműködés informatikai bázison. (1999. 4.).
Irodalom
Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László és Szluka Emil. (Bp., 1986)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Hübners Who is who 2. kiegészítő köt. (Zug, 2004)
Erényi István: V. F. (Magyar Tudomány, 2005)
Kun J. Viktória: Hatvan év együtt, hetvenkét óra külön. (Népszabadság, 2005. jan. 17.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
