Ganz Ábrahám

Született: 1814. február 6. Embrach, Svájc
Meghalt: 1867. december 16. Pest
Temetés: 1867. december 17. Pest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Református családból származott. Sz: Ganz, Ulrich tanító. Apja két házasságából tizenegy, felnőttkort megélt gyermek született, Ganz Ábrahám volt a legidősebb. Testvérei közül: Ganz Kondrád és Ganz Henrik szintén öntőmunkások voltak Magyarországon. F: Heisz Jozefa, Heisz Lőrinc pesti késes mester leánya. 

Iskola

Elemi iskolai tanulmányai után a zürichi Escher–Wyss-féle szövőszékkészítő gyár tanonca (1828–1830). 

Életút

Tanulmányai befejezése után – a kor szokásának megfelelően – hosszabb európai körutat tett: a schaffhauseni és az usteri [Svájc, Zürichi Kanton] városi öntöde öntősegéde (1830–1836), párizsi és itáliai öntödék (1836–1838), majd a bécsi Zischki Vas- és Rézöntő Gyár öntőmestere (1838–1841). A Pesti Hengermalom öntőmestere és az öntöde vezetője (1841–1844), önálló vállalatának vezetője (1844–1867; 1859-től Mechwart Andrással). 

A magyar gyáripar és technikatörténet kiemelkedő személyisége, a hazai iparfejlesztés úttörője. Már zürichi tanulmányai idején elsajátította a vasöntés, a formaszekrények és új öntvények készítésének fortélyait. Európai vándorútja során az új öntési eljárások elsajátítása mellett megismerhette a modern nagyipari termelés, munkaszervezés és a piaci értékesítés részleteit is. Bécsben már egy új kupoló kemence építésével és irányításával bízták meg, amikor a Pesti Hengermalom Társaság felhívást tett közzé szakemberek toborzására. Valószínűleg Ganz maga jelentkezett a malom szintén svájci származású igazgatójánál, Fehr Vilmosnál (vele együtt érkezett Pestre Haggenmacher Henrik svájci molnárlegény, a Haggenmacher-féle sörgyár későbbi alapítója is, 1841. aug.-ban). Ganz már az első évben elkezdte egy új, modern kupoló kemence építését, egyúttal rögtön hozzáfogott az öntöde bővítéséhez. Kezdetben tizedes és asztali mérlegeket, nyomdai és mezőgazdasági gépeket, tűzoltási felszereléseket és szivattyúkat készítettek, de itt gyártották a Lánchíd öntöttvas kereszttartóit is, valamint termékeivel „közreműködött” az óbudai hajógyártás felledülésében is. Az Ipar Egyesület I. Országos Kiállításán az öntöde termékei nagy ezüstérmet nyertek. (A nyersvasat a dernői gyárból, a szilvási hámorokból, valamint az Unio és Concordia társaságoktól szerezték be, a kokszot házilag állították elő oravicai kőszénből, a kemencékhez szükséges hevítést a malom gépezete biztosította.) Ganz már itt is új öntési eljárásokkal kísérletezett, egyik ilyen kísérlete során az izzó vasfolyadék fél szemére megvakította (1843). Az öntöde hasznából részesült Ganz nemsokára önállósította magát: megvette a tönkrement Fleischbauer vízimolnár vízivárosi, Királyhegy utcai házát (1845. jan. 20-án; engedélyt kapott vas- és ércöntő intézete felállítására, 1845. febr. 5-én; intézete megnyílt, 1845. ápr. 10-én). Az új helyén – amelyhez később még újabb ingatlanokat is vásárolt – sikerült megszereznie a budai városi közszolgáltatásokat: csatorna- és vízvezetékcsöveket, szerelvényeket, kórházi és iskolai felszereléseket készített, ill. számos magánrendelést is teljesített: kerítéseket, ajtó- és ablaktáblákat, díszes kapukat gyártott. A Dráva-szabályozáshoz csigasorokat szállított (1847-ben), de már ekkor foglalkozni kezdett vasúti kerekek új öntvénymegoldásaival. 

A forradalom és szabadságharc idején intézete hadiüzemmé alakult, a honvédsereg számára ágyúcsöveket öntött és szerelt össze (a gyárban 22 ágyút öntöttek, „Ne bántsd a magyart!” felirattal, 1848–1849-ben). A bukás után letartóztatták, de svájci közbenjárásra mindössze hatheti várfogság után szabadulhatott. Az 1850-es évektől elsősorban vasútépítéssel és mezőgazdasági gépgyártással foglalkozott (intézete elnyerte az országos gyár minősítést, az ezzel járó kedvezményekkel, 1852-ben). Nyugat-európai tapasztalatai és hosszas kísérletezés után, Európában elsőként fejlesztette tovább a vasúti kerekek kéregöntését, a tökéletes, üvegkeménységű kéregöntvényhez antimon agyagot használt. Az ezzel a módszerrel készült kéregöntésű vasúti kerekeivel Ganz több mint tíz évvel előzte meg Európát; a kiváló minőségű kerekekkel és egyéb vonatalkatrészekkel pedig a biztonságos és korszerű vasúti közlekedéshez is jelentősen hozzájárult. Kéregöntésű termékeire szabadalmi oltalmat nyert, majd kizárólagos jogot szerzett a Habsburg Birodalomban (1855–1856; megindította a tömeggyártást, 1856-tól). Vasúti kerekeken kívül még nevéhez fűződik – többek között a szegedi Tisza híd vasöntvény darabjainak elkészítése (1857).

 

Az 1850-es évek végére állandó ingatlanbővítéseivel, szerelőműhelyek, modelltermek építésével és korszerűsítésével Ganz-üzem Közép-Európa legjelentősebb öntészetévé vált, ugyanakkor törekedett új műszaki vezetők bevonására, mérnökutánpótlás képzésére: Mechwart András (1834–1907) későbbi utódja fokozatosan vette át az üzem irányításának feladatait). Jövedelme egy részét jótékonysági célokra fordította, üzemében Magyarországon az elsők között vezette be a munkásnyugdíj- és betegségi pénztárt, gyárában kórházat is létesített, ahol munkásait ingyen gyógyította. Élete utolsó évében érte el legnagyobb sikereit: elnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját (új kerékfúró és eresztékmetsző gépéért), ill. gyárában elkészült a 100 000. vasúti kerék öntészete (az ünnepséget a Tüköry-féle sörcsarnokban tartották, 1867. nov. 23-án). Tisztázatlan körülmények között, váratlanul öngyilkos lett: Duna-parti bérháza első emeletéről levetette magát. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik, mauzóleuma Ybl Miklós alkotása. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Duna-parti villája a Belvárosban (Budapest V. ker. Akadémia utca 6.) volt. Az eredeti öntödében (Budapest II. kerület Bem József utca 20.) 1964-ig folyt a termelés. Bezárása után, Kiszely Gyula kezdeményezésére a gyárat ipari műemlékké nyilvánították (a szükséges átalakítások után itt nyílt meg az Öntödei Múzeum, 1969. máj. 20-án. A múzeum épületét 1992-ben felújították; jelenleg az Országos Műszaki Múzeum része). Az Öntödei Múzeum kertjében bronz mellszobrát is felállították (Cserenyei-Kaltenbach István alkotása, 1967), s szintén szobra látható Kispesten (Budapest XIX. kerület Üllői út 200). Domborműve látható még a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Gépészeti és Autóforgalmi Szakközépiskolában (Béres János szobrászművész alkotása, Zalaegerszeg, 1987). A Ganz-vállalatok, emlékére, Ganz Ábrahám-díjat alapítottak (élenjáró ipari dolgozóik számára, 1985-ben).

Elismerés

A párizsi világkiállítás bronz éremdíja (1855) és nagydíja (1867); a londoni világkiállítás ezüst éremdíja (1862).

 

Buda díszpolgára (1863). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018