Vajda Zoltán
mérnök
Született: 1914. február 11. Újpest, Pest vármegye
Meghalt: 2007. január 20. Budapest
Temetés: 2007. február 7. Budapest
Temetési hely: Óbuda
Család
Sz: Vajda Andor, Radó Piroska. F: Melczer Klára. Leánya: Vajda Marianna (1946–); fia: Vajda Gábor (1954–).
Iskola
A budapesti Verbőczi István Gimnáziumban éretts. (1932), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mérnöki Osztályán mérnöki okl. szerzett (1937), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1974).
Életút
Budapesten, a Hirsch Mihály Rt. építésvezetője (1937–1939), majd Jakab Sándor mérnöki irodájának tervezőmérnöke (1941–1942), a Magyar Vízierőügyi Hivatal tervezőmérnöke (1943–1944). A II. világháború után Malomsoky József építőmester építésvezetője (1946), a MÉMOSZ Építőipari Szövetkezet osztályvezetője (1947–1948), a Hídépítő Vállalat, ill. a Híd- és Mélyépítőipari Központ (1948–1954), a Közlekedési Építő Vállalat főmérnök-igazgatója (1954–1963). Az ÉKME, ill. a BME Építészmérnöki Kar Építéskivitelezési Tanszéke egy. docense (1963–1979) és a Tanszék vezetője (1965–1974); közben a Kar dékánhelyettese (1964–1970). A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) műszaki tanácsának tagja (1960–1966).
Építéskivitelezési, -technológiai és -szervezési kutatásokkal, csatorna- és alagútépítéssel foglalkozott. A II. világháború után vezető szerepet játszott az összes Duna-híd és a szegedi Tisza-híd kivitelezési munkálataiban, ill. azok megszervezésében. Számos közlekedési létesítményt (pl. győri pályaudvar, budapesti Andor utcai garázs, a budapesti metró kelet–nyugati vonalának egy része stb.) tervezett. Irányító szerepet vállalt a magyar építőipar államosításában, az állami mélyépítőipar szervezetének kialakításában, az ezzel kapcsolatos műszaki fejlesztési munkálatok szervezésében.
Emlékezet
Budapesten (Újlipótváros, XIII. kerület Rajk László utca 18.) élt és tevékenykedett, az Óbudai Temetőben nyugszik.
Elismertség
Az MTA Építőipari Főbizottsága tagja. Az MTESZ vezetőségi tagja. A Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) főtitkára (1969–1977), a KTE örökös tb. tagja (1991-től). A Budapesti Fővárosi Tanács Földalatti Szakbizottsága tagja (1960–1966).
Elismerés
Népköztársasági Érdemérem (1948), Munka Érdemérem (arany és ezüst), Szocialista Munkáért.
Jáky József-emlékérem (1959).
Főbb művei
F. m.: Mélyépítő vállalatok szervezeti kérdései. – A munkairányítás szerepe a mélyépítőiparban. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1953)
Gépesített csatornaépítés. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1959)
Alapozás. Balla Árpáddal és Varga Lászlóval. Közlekedési építőipari technikumi tankönyv. (Bp., 1961; 2. kiad. 1963; 3. kiad. 1965; 4. kiad. 1967; 5. kiad. 1970; 6. kiad. 1971)
Nagyszelvényű vasbetoncsatornák előregyártása. Dezsényi Istvánnal és Kneffel Sándorral. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1963)
Új munkamódszerek a csatorna- és közműalagút építésénél. – A budapesti Könyves Kálmán körúti főgyűjtőcsatorna. Hercegfalvi Józseffel és Kovácsházy Frigyessel. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1964)
A felsőfokú ipari oktatás és az ipar kapcsolatának néhány kérdéséről. (Felsőoktatási Szemle, 1965)
Mélyépítési munkahelyek gépi felszerelése és üzeme. Rajnai Frigyessel. (A BME Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadványai. Bp., 1967)
Építésszervezés és költségvetés. Út-, híd- és vízmű-építőipari technikumi könyv. Mészáros Komáromy Lászlóval. (Bp., 1968; 2. kiad. 1973)
Építésszervezés. 1. (Bp., 1970)
Vízépítési munkák szervezése és kivitelezése. (Vízépítési kézikönyv. Bp., 1972)
Földmunkák szállításának szervezése. (Anyagszállítási kézikönyv. Bp., 1972)
Építési hibák a gyakorlatban. Marosi Sándorral. (Magyar Építőipar, 1977)
A föld alatti város. Kelemen Jánossal. (Bp., 1981).
Irodalom
Irod.: Arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomások. Összeáll. Fodor Zsoltné és Kónya Éva. (Bp., 2002)
Hübners Who is Who. 2. kiegészítő köt. (Zug, 2004)
Halálhír. (Népszabadság, 2007. jan. 31.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
