Karlinger Tihamér
orvos, sebész
Karlinger Gy. Tihamér
Született: 1909. július 5. Banovce, Trencsén vármegye
Meghalt: 2000. május 19. Pécs
Család
Szülei, gyermekkorában elváltak, édesanyja nevelte Jászberényben. F: 1940-től Görömbey Margit, orvosnak készült, de tanulmányait abbahagyta. Leánya: Karlinger Kinga (1944–) orvos, patológus, kandidátus és Karlinger Csilla (1946–) tanár. Fia: Karlinger György (1941–) orvos.
Iskola
A Jászberényi Állami Főgimnáziumban éretts. (1926), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1933), sebész szakorvosi vizsgát tett (1939), az orvostudományok kandidátusa (1959).
Életút
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Anatómiai Intézetében Tóth Zsigmond gyakornoka (1933–1937), a Sebészeti Klinikán Neuber Ernő egy. tanársegéde (1937–1939). A budapesti Szent Rókus Kórház I. sz. Sebészeti Osztálya segédorvosa (1939–1941), a pécsi Honvédkórház Sebészeti Osztálya osztályvezető orvosa (1941–1942), a II. világháború alatt hivatásos honvédorvosként egészségügyi oszlopparancsnokként szolgált (1942–1945), szovjet hadifogságba esett, őrnagyként szerelt le (1945). A Pécsi Tudományegyetem, ill. a POTE Sebészeti Klinika osztályvezető egy. tanársegéde és a traumatológiai-ortopédiai szakrendelés vezetője (1945–1950), egy. adjunktusa (1950–1952). A Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani Intézet tanszékvezető egy. docense (1953–1961), egy. tanára (1961–1969), egyúttal a II. sz. Sebészeti Klinika klinikaigazgató egy. docense (1956–1961), egy. tanára (1961. aug. 12.–1969), az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója (1969–1979).
Sebészeti és kísérletes anatómiával, pankreászsebészettel, akut pankreatitiszek műtéti megoldásaival, végbéltumorok komplex operatív és sugárkezelésével foglalkozott, elsősorban a kalluszképződéssel kapcsolatos kutatások terén ért el jelentősebb eredményeket.
Elismerés
Balassa János-emlékérem (1974).
Főbb művei
F. m.: Extrasphintericus végbélsipolyok műtéte. (Magyar Sebészet, 1952)
Felnőttkori bélinvaginatiók. (Katonaorvosi Szemle, 1955)
Klinikai és pathológiai adatok az epehólyag laphámrákhoz. Horváth Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1956. 16.)
Gyomor endoskópos vizsgálata gastrostomia tubulovalvularis alkalmazásával. Török Bélával. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
Néhány adat a callusképződésre ható mechanikai tényezők szerepéről kutyákon végzett Lane-lemezes osteosynthesisek alapján. Bartos Gáborral. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
Mechanikai tényezők szerepe a callus-képződésben. Kand. értek. (Pécs, 1959)
Hepatogastrostomia a klinikai gyakorlatban. Szőllőssy Lászlóval és Török Bélával. (Orvosi Hetilap, 1959. 48.)
A portalis hypertensio sebészi problémái. – Operált glomus carotikum tumor – chemodectomia – esete. Rajkovits Károllyal. (Magyar Sebészet, 1962)
Huth Tivadar. (Orvosi Hetilap, 1962. 32.)
Az acut pancreatitisek kezelésének újabb irányelvei. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1966. 5.)
A kóros kövérség kezelése jejuno-ilealis bypass-műtéttel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1979. 51.)
Pancreato-duodenectomia ritka, késői szövődménye. (Orvosi Hetilap, 1980. 13.)
Korai nyelőcsőrák. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980. 26.).
Irodalom
Irod.: Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010)
Schmidt Pál: Karlinger Gy. Tihamér. (Magyar Sebészet, 2000)
In memoriam Karlinger Gy. Tihamér. (Orvoskari Hírmondó, 2000. máj.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
