Kárpáti Miklós
neurológus, orvos, radiológus
Született: 1926. március 26. Esztergom
Meghalt: 2010. november Budapest
Család
Sz: Uray Katalin. F: Teleki Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) francia–német levelezője. Leánya: Kárpáti Zsófia (1959–).
Iskola
Elemi és középiskoláit Esztergomban végezte, a Szent István Gimnáziumban éretts. (1944). A POTE-n általános orvosi okl. szerzett (1952), radiológus (1955), neurológus (1962), neuroradiológus szakorvosi vizsgát tett (1985). Az orvostudományok kandidátusa (1977).
Életút
A POTE Ideggyógyászati Klinika gyakornoka és a Neuroradiológiai Laboratórium vezetője (1952–1955), a visegrádi Fővárosi Kórház alorvosa és a Röntgenlaboratórium vezetője (1955–1957), a BOTE II. sz. Neurológiai Klinika egy. tanársegéde és a Neuroradiológiai Laboratórium vezetője (1957–1960). Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet Röntgenosztálya osztályvezető főorvosa (1960–1994), az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) szaktanácsadója (1994–2007); c. egy. docens (1992-től). Az Egészségügyi Minisztérium echoenkefalográfiás szakértője (1973-tól). Az Orvostovábbképző Intézet, ill. a HIETE előadója (1960–1994).
Neuroradiológiával, neuroszonográfiával, orvostörténettel foglalkozott, az echoenkefalográfiás kutatások magyarországi úttörője. Az időskorú neuropszichiátriai betegek cerebrovaszkuláris kórképeinél non-invazív eljárásokkal eredményesen növelte e kórképek diagnosztikai biztonságát. Orvostörténészként elsősorban a magyarországi elmegyógyintézetek múltját, orvosainak munkásságát vizsgálta: feldolgozta az OPNI és jogelőd intézményei (Országos Tébolyda, Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet stb.) történetét, kultúr- és művelődéstörténeti összefüggéseit.
Elismertség
A Magyar Biofizikai Társaság Ultrahang Szekciójának alapító tagja (1952-től), elnökségi tagja (1972-től). A Magyar Neuroradiológiai Társaság alapító vezetőségi tagja (1989-től).
Főbb művei
F. m.: Az arteria cerebri anterior lefutásbeli variációinak diagnosztikai jelentőségéről. Horányi Bélával. (Ideggyógyászati Szemle, 1959)
Menses-zavarok és osteoporosis. Csillag Miklóssal, Horváth Ferenccel és Rókay Judittal. (Orvosi Hetilap, 1960. 20.)
Az involutios praesenilis postmenopausalis osteoporosis. Többekkel. (Magyar Radiológia, 1961)
Megjegyzések a spinalis tumorok röntgendiagnosztikájához. (Ideggyógyászati Szemle, 1962)
Dandy–Wolker-syndroma hypertoniával és a Luscka-járat környéki pseudocystával szövődött esete. Kiszely Györggyel. (Ideggyógyászati Szemle, 1964)
Időskori gerinc-, koponya- és pneumographiás elváltozások. (Öregkori ideg- és elmegyógyászati kórképek. Szerk. Tariska István. Bp., 1967)
Pneumographiás elváltozások alkoholistáknál. Annau Vilmával és Orthmayer Alajossal. (Tanulmányok az alkoholizmus pszichiátriai következményeiről. Bp., 1969)
Röntgenlaboratóriumokban alkalmazható gyengeáramú belső hírközlő és betegirányító berendezések. (Radiológiai Közlemények, 1969)
Corpus callosum agenaesia klinikai, röntgen és pathológiai vonatkozásai. Többekkel. (Ideggyógyászati Szemle, 1970)
Az echoencephalographia szerepe és alkalmazása a rendelőintézeti gyakorlatban. (A Tétényi úti Kórház Orvosi Közleményei, 1970)
A pneumoencephalographia értéke schizophreniánál. Kóta Ildikóval, Liziczai Etelkával. (Ideggyógyászati Szemle, 1971)
Az elektroencephalographia és az echoencephalographia együttes alkalmazásának diagnosztikai értéke tünetszegény traumás agykárosodásokban. Füredi Jánossal és Geréby Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1971)
Megjegyzés az echoencephalographiás leletek értékeléséhez. Geréby Györggyel és Kóta Ildikóval. (Ideggyógyászati Szemle, 1972)
Megjegyzés a fronto-occipitalis echoenchephalographiához. (Ideggyógyászati Szemle, 1973)
Cardiogen shock. (Az orvostudomány aktuális problémái, 1976)
Neuropsychiatriai, illetve gerontopsychiatriai beteganyagon végzett echoencephalographiás vizsgálatok értéke és kritikája. Kand. értek. (Bp., 1977)
Rheographiás és sonographiás vizsgálatok a carotis rendszer keringészavarainak neminvazív diagnosztikájában. Fejér Arthurral és Majerszky Klárával. (Ideggyógyászati Szemle, 1982)
Neuromuscularis betegek izom CT-vizsgálata. Gallai Margittal és Kulin Árpáddal. (Ideggyógyászati Szemle, 1992)
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 125 éves. Szerk. Kuncz Elemérrel és Kundra Olgával. A bibliográfiát összeáll. Rihmer Zoltán. 26 táblával. (Az OPNI kiadványa. Bp., 1993)
Az agykamranagyság és a multimodális kiváltott potenciálok krónikus szkizofrén betegeknél. Többekkel. (Psychiatria Hungarica, 1995)
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet igazgatóinak és orvosainak munkásságáról 1868-tól napjainkig. (Psychiatria Hungarica, 1996)
A Lipótmező jelentősebb neuropszichiátriai tudományos munkásságot kifejtő orvosai a kezdetektől az 50-es évek végéig. (Orvosi Hetilap, 1999. 12.)
A neurosonographia kezdetének és első évtizedének története Magyarországon. (Orvosi Hetilap, 1999. 18.)
A magyar orvosképzés kiemelkedő alakja: Környey István. (Környey István. 1901–2001. Centenáriumi emlékkönyv. Pécs, 2001)
Volt egyszer egy Lipótmező. (Az OPNI kiadványa. Bp., 2007).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 2010. nov. 13.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
