Katona Jenő
újságíró, szerkesztő, politikus
Született: 1905. július 3. Vámosmikola, Hont vármegye
Meghalt: 1978. augusztus 15. Budapest
Temetés: 1978. augusztus 24. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Katona Ferenc vendéglős, Pelcz Franciska. F: 1946-tól Czobor Ágnes (1914–1987) művészettörténész. Leánya: Katona Ágnes.
Iskola
A váci piarista gimnáziumban éretts. (1923), a római Szent Gergely Egyetemen filozófiát tanult (1923–1926), a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakos középiskolai tanári végbizonyítványt szerzett, majd tanulmányait Bécsben, ösztöndíjasként fejezte be (1927–1928).
Életút
A Magyarság bécsi tudósítója (1928–1931), majd belmunkatársa (1934) A Korunk Szava c. katolikus hetilap (1931–1939) és a Jelenkor felelős szerkesztője (1939. okt. 1.–1944. márc. 15.), a Magyar Nemzet főmunkatársa, politikai publicistája (1938. aug. 25.–1944. márc. 22.).
A Wesselényi Reformklub tagja (1929-től), Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjának alapító tagja (1930). A II. világháború alatt a nemzeti ellenállás tagja, aláírta a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívását (1942), a német megszállás után a nyilasok, mint közismert antifasisztát letartóztatták (1944).
Az FKgP tagja (1945), a pártnak a kommunistákkal együttműködő baloldali értelmiségi szárnyához (az ún. O-csoporthoz) tartozott, aláírta a Baloldali Blokk követeléseit támogató nyilatkozatot (1946. márc.). A budapesti IV. kerületi (= Belváros) nemzeti bizottság tagja (1945–1946), a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja (1945. okt.-től). Az FKgP nemzetgyűlési (Vas vármegye, 1945–1947) és országgyűlési képviselője (Nagy-Budapest, 1947–1949); a Magyar Függetlenségi Népfront fővárosi listájáról ismét mandátumot szerzett: 1949–1953). Az FKgP Politikai Bizottsága (PB) tagja (1947. jún. 6.–szept. 4.; 1948. ápr. 17.–1949. máj. 15.).
Az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnöke (1947-től), az Országos Szabadművelődési Tanács tagja (1949–1950). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1953. júl. 3.), a Fővárosi Tanács tagja (1950–1954), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1957. okt. 22.–1964. márc. 20.).
A két világháború közötti korszak egyik jelentős katolikus újságírója. Papnak készült, majd az egyházi pályával felhagyva irodalmi, nyelvészeti és modern filológiai tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben. Újságírói pályafutását is Bécsben kezdte meg, Pethő Sándor (1885–1940) Magyarság c. lapját tudósította (1928–1931). Hazatérése után, Budapesten megindította a Korunk Szava c. neokatolikus közéleti folyóiratot (1931–1939; a lapot az Imrédy-kormány náciellenessége miatt betiltotta: 1939). A lap szellemiségét folytató Jelenkor szerkesztője, egyúttal Pethő Sándor hívására a Magyar Nemzet főmunkatársa (1938–1944), a katolikus antifasiszta nemzeti ellenállás egyik meghatározó személyisége. A zsidótörvények miatt hátrányosan érintett katolikusok támogatására, a püspöki kar által létrehozott bizottság tagja. Az ország német megszállása után bujdosni kényszerült, a nyilas hatóságok elfogták és bebörtönözték: egyházi segítséggel szabadult.
A II. világháború után a Független Kisgazdapárt sajtófőnöke, a párt lapjainak és egyéb kiadványainak szerkesztője, a párt baloldali értelmiségi csoportjának tagja (1946. aug. 28-án baloldali magatartása miatt pártfegyelmit kapott). Nagy Ferenc (1903–1979) miniszterelnök lemondatása és emigrációba kényszerítése után, az FKgP PB tagja. Később a Magyar Függetlenségi Népfront (= Hazafias Népfront) tagjaként is részt vett a magyarországi közéletben. Irodalomtörténészként kortárs katolikus irodalommal foglalkozott.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékezet és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1946; ezüst, 1948), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1948) és középkeresztje a csillaggal (1949), a Magyar Népköztársaság Érdemérme (arany, 1950), Munka Érdemrend (ezüst, 1966).
Szerkesztés
Az FKgP sajtófőnöke (1945–1946). A Hírlap c. kisgazda napilap (1946. szept. 1.–1949. aug. 31.) és a Politika c. hetilap főszerkesztője (1947. ápr. 5.–1949. nov. 5.) és a Kis Újság felelős szerkesztője (1949. szept. 4.–1952. aug. 10.), a Könyvbarát (1952. dec.), ill. A Könyvtáros (1953. jan. 3.–1966. nov. 30.) és A Könyv c. folyóiratok főszerkesztője (1955. jan.–dec.). A Korunk Szava Népkönyvtár szerkesztője (1937–1938).
Főbb művei
F. m.: Az aszfalt apostola. Sonnenschein Károly élete. (A Magyar Kultura Könyvtára. 3. Bp., 1934)
A pacifista költő intése. (Katholikus Szemle, 1934)
A Fiatal Magyarország irodalmi úttörői. (Bp., 1935)
Magyar hitleristák. (Bp., 1936)
Prohászka. (Korunk Szava, 1937)
Széchenyi György gróf. – Imrédy. (Korunk Szava, 1938)
A Vatikán politikája. (Katolikus írók új magyar kalauza. Szerk. Almásy József. Bp., 1940)
Az élő Kossuth. Kossuth Lajos válogatott művei. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Politikai Remekművek. 1. Bp., 1948)
Illyés Gyula könyve Petőfiről. (A Könyvtáros, 1953)
Emlékezés Iványi Grünwald Bélára. – Petrovics Elek. (Műterem, 1958)
Vasco Pratolini. (Az olasz irodalom a huszadik században. Szerk. Marx József. Bp., 1967)
Babits Mihály és Esztergom. (A Babits Mihály Városi Könyvtár kiadványa. Esztergom, 1971).
Irodalom
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1978. aug. 17.)
Antal Gábor: Meghalt K. J. (Magyar Nemzet, 1978. aug. 17.)
Rónai Mihály András: K. J. emléke. (Népszabadság, 1978. aug. 18.)
Bölöny József: Mit szerkesztet K. J.? (Kritika, 1978)
K. J. (A Könyvtáros, 1978)
Pomogáts Béla–Tverdota György–Vásárhelyi Miklós: Katolikusok a szellemi ellenállásban. Beszélgetés K. J.-vel. (Literatura, 1980)
Antal Gábor: K. J.-ről. Meglehetősen szubjektívan. (A. G.: Üdvösség mára és holnapra. Bp., 1986)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
V. I.–V. V.: K. J. (Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1999 és az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005)
Koczó József: Életutak, sorsok. Portrék Vámosmikola múltjából. (Vámosmikola, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
