Sarkadi Imre, literáti és babolchai
író, újságíró, szerkesztő
1946-ig Sarkady Imre Lajos
Született: 1921. augusztus 13. Debrecen
Meghalt: 1961. április 12. Budapest
Temetés: 1961. április 19. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Sarkady István (†1938) tisztviselő, adóhivatalnok, Elek Erzsébet (†1959) tanítónő. Hárman voltak testvérek, nővére: Sarkady Klára (†1947) és húga: Sarkady Ida. F: 1949-től Nádas Erzsébet (= Lili). Leánya: Sarkadi Borbála (1954. febr. 27.).
Iskola
Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte, a Református Kollégium Gimnáziumában tanult (1931–1939), uo. érettségizett (1939), a debreceni Tisza István Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait (1939–1943), végbizonyítványt szerzett (1943). Tanulmányai idején gyógyszerészsegédként (1941–1943), befejezése után nyomdászként dolgozott Debrecenben (1943–1945).
Életút
A Debreceni Újság – Hajdúföld nyomdai korrektora, sportlapok tudósítója (1942–1944), a debreceni Tiszántúli Népszava munkatársa és a Debreceni Szabad Szó szerkesztője. (1945–1946), Budapestre költözött (1946. jan.). A Szabad Szó felelős szerkesztője, a Magyar Rádió Falurádió c. műsorának munkatársa (1946–1947), állásából politikai okok miatt elbocsátották (1947). A Válasz színházi jegyzetírója (1947–1948), munkatársa (1948–1949), a MAFILM dramaturgja (1949), a Művelt Nép segédszerkesztője (1950–1953), Balmazújvárosban tanító (1953. jan.–1954. jún.). A Csillag szerkesztőbizottságának tagja (1954–1955), az Irodalmi Újság munkatársa (1955–1956), a Madách Színház dramaturgja (1955–1957). Néhány hónapig a Vakcinatermelő Intézet segédmunkása (1960–1961). Máig tisztázatlan körülmények között, Kondor Béla festőművész lakásának erkélyéről lezuhant és szörnyethalt (1961).
Munkásságát három részre szokás osztani. Pályafutása kezdetén szürrealista-anarchista kisprózai műveket és egy különös drámát (A próféta, 1943) írt, ill. több dráma- és regénytöredéke (Hannibal, a portás; Lukrécia; Oszlopos Simeon) maradt fenn. Gyakran foglalkoztatták mitológiai és hagiográfiai történetek (Ödipusz megvakul; A szatír bőre) ezek a korai művei az őt körülvevő, embertelen háborús világ sajátos leképzései, parafrázisai. Az általa felszabadulásként megélt társadalmi változások után első írásai, elbeszélései mellett szociográfiái a Válaszban és a Csillagban jelentek meg.
Alkotói munkássága második korszakának novellái optimista, szocialista realista hangvételűek. Móricz Zsigmond hatására, a vidéki élet, a parasztok és volt cselédek megváltozott életét mutatta be. Munkásságában áttörést első, nagy sikert aratott regénye, a Gál János útja (1950) jelentette, ami – a mű előszava szerint is – Móricz Zsigmond (1879–1942) Boldog emberének folytatása. Az idealisztikus ábrázolásmód azonban egy új népiességgel párosul, amely különbözik a korra jellemző szocialista realista sablonoktól. Míg a kortárs „szocreál“ csak informál, Sarkadi már ebben az első, országos hírnevet szerző munkájában is – Móricz hatására – ábrázolni próbálja hőseit, az új világot építő parasztfiatalokat, az alapvető emberi értékekben (szerelem, becsült, munka, hit stb.) mindig bízó, fejlődésre nyitott, sok esetben azonban mégis képtelen vidéki valóság sajátos képviselőit. A regény folytatása, a Tanyasi dúvad (1953) már inkább osztályharcos mű: a már házas Gál János és Ulveczki Sándor konfliktusának tragikus ábrázolása. Ulveczki, a falu „dúvadja“ egy gátlástalan, az embereket rettegésben tartó volt birtokos, aki a neofiták hitével támogatja az új rendszert, ám mégis „ellenség“ marad. A mű csúcspontja, amikor a rajtakapott Ulveczki meggyilkolja Gálék kisfiát. Sarkadi továbbra is a mesterének tartott Móricz követője marad. A tanyasi dúvad leginkább A sárarany Túri Danijára hasonlít, mindkét karakter láza sorsa ellen, mindkettő elbukik, ám Ulveczki negatív figura, az új világ ellensége, míg Turi Dani a régi világ áldozata! Gál János még több más művében is felbukkan (pl. első bemutatott drámájában, az Út a tanyákról [1952] c. színművében).
További munkáiból kiemelkedik a Veréb-dűlő (1954) c. elbeszéléskötete, itt jelent meg A szökevény c. műve (a kötetért kapott Kossuth-díjat 1955-ben). Részben a Kútban c. novellájából készült Fábri Zoltán nagysikerű filmje, a Körhinta (1955). A politikai változások, mindenek előtt az 1956-os forradalom kudarca – egy újabb megélt kataklizma – hatására felhagyott addigi sajátos közösségi, alapjába véve egy újfajta népiességet hirdető realista hangú prózai munkáival. Utolsó alkotó éveiben visszatért első korszakának individualizmusához.
Késői műveinek (novella, kisregény, dráma) alaptémája a tiszta erkölcsért vívott belső küzdelem kilátástalansága. Oszlopos Simeon c. drámája (1960; bemutató: 1967) visszatérés az 1948-ban félbemaradt regényéhez. A mű az összekötés a korai és a késői alkotói korszakához, eszmei folytonosság Sarkadi kezdeti pályájának első és alkotói művészete utolsó szakasza között; a kortárs (= 1945 utáni) magyar irodalom egyik kimagasló teljesítménye. Az Oszlopos Simeon a tudatos önpusztítás drámája: a mű főszereplője Kis János festőművész, valójában csak rajztanár, aki elvesztette állását, elhagyta szerelme is és barátja is, s mert nem tudta fizetni a lakbérét társbérlőket költöztettek hozzá. Szakmai és magánéleti sikertelenségéből fakadó belső kiürülése után elhatározta, hogy a körülmények pártjára áll, és segít a világban felismert rossznak, a világ öngyilkos törekvéseinek az emberrel szemben, hogy mint Simeon, ő is megértse az igazságot. Azaz segíti a rosszat, hogy minden még rosszabb legyen, és vidáman figyeli, hogy az ő közreműködésével hogyan lesz egyre rosszabb a világ. Elcsábítja az új társbérlő feleségét, Zsuzsit, magára hagyja, majd végül jó pénzért „átpasszolja” egy másik férfinak, miközben felkelti férjében a féltékenység kínjait is. Mesterkedéseiben segítőtársa Vinczéné, a démonian gonosz segéd-házfelügyelő. A két gonosz főszereplő különös „szövetsége” újra és újra előreviszi a cselekményt. A dráma tetőpontján Zsuzsi, a megalázott asszony leszúrja a festőt, akinek további sorsa homályban marad. Sarkadi műve egy szellemes és meglepő dialógusokkal átszőtt abszurd példázat, a lélekben lakozó gonoszság hátborzongató megváltásáról, az értelmetlen, amorális létezésről szól.
Utolsó éveiben írt művei szinte kizárólag az önmaga korlátait túllépni képtelen személyiség sorsát ábrázolják: A gyáva (1961) a lélektani regény és a korrajz különös regénye, míg az Elveszett paradicsom (1961) c. drámájában az értelmiség morális válsága és kiútkeresése jelenik meg. (Néhány héttel halála után vitte színre a Madách Színház, 1961. máj. 26-án). A Kőműves Kelemen c., befejezetlenül maradt másik drámájában a közösség, ill. az alkotómunka iránt érzett alázat és felelősség kerül szembe az egyéni érdekek manipulálásának eszközeivel. Az Osztovits Levente, ill. Paál István által kiegészített tragédiát először az Egyetemi Színpad (1973), majd a veszprémi Petőfi Színház (1974); a Szörényi Levente és Bródy János által készített rockballadai feldolgozását pedig a Pesti Színház mutatta be (1982).
Emlékezet
Debrecenben, a Hortobágyi utcában született, élete első huszonöt évében Debrecenben élt, tanult és dolgozott; 1946. jan.-ban Budapestre költözött s egy rövid időt leszámítva élete végéig a fővárosban tevékenykedett. Budapesti lakcímei: III. kerület, Ezüsthegy utca 66. (Borbereki Kovács Zoltán házában, 1946–1949; XIV. kerület, Thököly út 85., 1949–1961, emléktáblával megjelölve). Kondor Béla 1958-tól haláláig, 1972-ig lakott a Belvárosban (Budapest V. kerület, Bécsi utca 1–3.). Itt vendégeskedett Sarkadi Imre 1961. ápr. 12-én egy nagyobb társasággal. Kizuhant a folyosóról, az udvari kövezeten lelte halálát: máig nem tudni pontosan, hogy baleset vagy öngyilkosság történt? A házon Kondor Béla és Sarkadi Imre emléktáblája is látható. Balmazújvárosban több mint egy évet élt, a helyi általános iskolában tanított (1953–1954: ekkor Zsupos Mihálynénál bérelt lakást). Balmazújvárosi élményeiből írta Tanyasi dúvad c. kisregényét, továbbá az Igazság, a Vadlibák és a Kútban c. elbeszéléseit (A Kútban és a Leányvásár c. művei alapján készült a Körhinta c. nagysikerű film, 1955-ben). Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben; a síremlék Ortutay Tamás szobrászművész alkotása, 1981).
A Kortárs c. folyóirat rendezett vitát először életművéről (1962), munkássága azonban csak a halála után teljesedhetett ki; amikor ismertté és az irodalmi közbeszéd részévé vált A gyáva c. kisregénye (1961), az Elveszett paradicsom (1961) és az Oszlopos Simeon (1967) c. drámái. Összegyűjtött műveit először B. Nagy László rendezte sajtó alá (1962), ő volt munkássága első kutatója is. Életműkiadását özvegye gyűjtötte össze, a szövegeket balmazújvárosi irodalomtörténész tanártársa Csontos Sándor gondozta (I–V. köt., 1973–1980). Kismonográfiában Hajdú Ráfis Gábor (egyetemi doktori értekezése alapján, 1971–1973) és Kónya Judit (szintén 1971) összegezte életútját. Legutóbb Márkus Béla (monográfiában 1996) és Pataki Judit (PhD-értekezésben, 2006) foglalkozott munkásságával.
Elismertség
József Attila-díj (1951, 1952, 1954), Kossuth-díj (Veréb-dűlő c. elbeszéléskötetéért, 1955).
Főbb művei
F. m.: Holló a hollónak. Elbeszélés. (Falusi Könyvtár. 4. Bp., 1948)
Nehéz esztendő. Elbeszélés. (Falusi Könyvtár. 7. Bp., 1948)
Kísértetjárás Szikesen. Elbeszélés. A borító Bálint Endre munkája. (Bp., 1950; 2. kiad. 1951)
Gál János útja. Regény. A borító Oelmacher Anna munkája. (Bp., 1950; 2. kiad. 1954)
Rozi. Regény. (Bp., 1951)
Barla Mihály szerencséje. Elbeszélés. (Békebizottságok Kiskönyvtára. Bp., 1952)
Tanyasi dúvad. Elbeszélés. Ill. Biai Föglein István. (Új Magyar Elbeszélések. Bp., 1953; oroszul: Moszkva, 1987)
Veréb-dűlő. – A szökevény. Elbeszélések. Ill. Szőnyi Gyula. (Bp., 1954; román nyelven: Bucuresti, 1955; németül: A szökevény, más elbeszéléseivel együtt: Berlin, 1970; 2. kiad. 1972)
Szeptember. Színmű 3 felvonásban. (Csillag, 1956) Elmaradt találkozás. Elbeszélések, karcolatok. Ill. Szántó Piroska. (Bp., 1956)
Út a tanyákról. – Szeptember. Színművek. (Bp., 1956; a Szeptember orosz nyelven: Moszkva, 1957)
Móricz Zsigmondról. (Kortárs, 1957)
Rendezésről, forgatókönyvről. (Filmvilág, 1958)
Pokolraszállás. Elbeszélés. (Kortárs, 1958)
Hortobágy. Dráma 1 felvonásban. Barna Tiborral. (Alföld, 1958)
A nyeremény. Elbeszélés. (Kortárs, 1959)
A gyáva. Kisregény. (Kortárs, 1961)
A gyáva. Regény. Ill. Bartha László. (Bp., 1961; észt nyelven: Tallinn, 1963; csehül: Praha, 1964; lengyelül: Warszawa, 1964; franciául: Bp., 1966; angolul, más elbeszéléseivel együtt: Bp., 1967; bolgárul: Szófia, 1978)
Elveszett paradicsom. Dráma két felvonásban. (Bp., 1962; 2. kiad. Bratislava, 1968; cseh nyelven: Praha, 1975)
A szökevény. S. I. összegyűjtött művei. I–II. köt. Sajtó alá rend. B. Nagy László, ill. Borsos Miklós. (Bp., 1962; 2. kiad. 1966)
Viharban. 1–3. Regény. (Alföld, 1963)
Ház a város mellett. – A próféta. – Oszlopos Simeon. – Elveszett paradicsom. Drámák. Lóránt Lilla rajzaival. (Bp., 1969; a Ház a város mellett, cseh nyelven: Praha, 1973; oroszul: Moszkva, 1978)
Hortobágyon. Színmű. Barna Tiborral. (Négy egyfelvonásos. Bp., 1969)
A gyáva. – Gál János útja. Kisregények. Az utószót B. Nagy László írta. (Olcsó Könyvtár. 645. Bp., 1969)
Farkaskaland. Elbeszélések. Vál. Domokos Mátyás. (Kiskönyvtár. Bp., 1971)
Oszlopos Simeon. Kisregény. (Alföld, 1973) Kőműves Kelemen. Befejezetlen dráma. A töredéket összeáll., a szöveget gondozta Siklós Olga. (Tiszatáj, 1973)
Kőműves Kelemen. Dráma. (Rivalda, 73/74. Nyolc magyar színmű. Szerk. Kardos György. (Bp., 1974)
Oszlopos Simeon. – Bolond és szörnyeteg. Kisregények. Az utószót írta Béládi Miklós. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1976)
A szökevény. Kisregény. (Szárnyatlan madár. Antológia XX. századi prózairodalmunkból. Vál., szerk. Bessenyei György. Bp., 1976)
Tíz év után. Elbeszélés. (Alföld, 1976)
Regények: Oszlopos Simeon. – Tanyasi dúvad. – Viharban. – Bolond és szörnyeteg. A gyáva. (30 év. Bp., 1977)
Elveszett paradicsom. Dráma két felvonásban. (30 év. Húsz magyar dráma. I–II. köt. Bp., 1980)
Száz éve Segesvárnál. Egy diáktüzér naplója. (Rakéta Regénytár. Bp., 1980)
Az önámító halála. Vál. írások. Vál., szerk., az utószót írta Csontos Sándor. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1981)
Táj és történelem. Töredék. (Forrás, 1981)
S. I. válogatott művei. Orosz nyelven. (Moszkva, 1982)
Pokolraszállás. Elbeszélések. Vál., az utószót írta Szilárd Gabriella. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1984)
A szökevény. Kisregény. (Átfordult tábla. Elbeszélések. Vál., szerk. Funk Miklós. Bp., 1985)
A gyáva. Kisregény. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1986)
Párbaj. Forgatókönyv-töredék. (Filmkultúra, 1986)
Oszlopos Simeon. – Elveszett paradicsom. Drámák. A szöveget gondozta Csontos Sándor és Sarkadi Imréné. (Bp., 1987)
Párbeszéd az idő dolgairól. Kötetben meg nem jelent írások, vázlatok, töredékek. Szerk. Sarkadi Imréné, Csontos Sándor. (Bp., 1987)
A gyáva. Elbeszélések, kisregények. Szlovák nyelven. (Bratislava, 1990)
Elveszett paradicsom. Dráma két felvonásban. (Populart Füzetek. 122. Szentendre, 1995)
Oszlopos Simeon. – Elveszett paradicsom. – A gyáva. Drámák, kisregények. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 1995; 2. kiad. 1997; 3. kiad. 2000; 4. kiad. 2002; 5. kiad. 2004)
Pokolraszállás. Elbeszélések. (Válogatott mesterek. Diósd, 1997)
A gyáva. Kisregény és elbeszélések. Szerk., az utószót írta Osztovits Levente. (Millenniumi Könyvtár. 155. Bp., 2001)
Bolond és szörnyeteg. Regény. Vietnami nyelven. (Hanoi, 2010)
A szökevény. Kisregény. – A házasságközvetítő. Elbeszélés. (20. századi magyar novellák. 1939–1956. Szerk. Szilágyi Zsófia. Bp., 2014)
életműkiadása: Regények: Elmentek, visszajöttek. – Oszlopos Simeon. – Gál János útja. – Tanyasi dúvad. – Viharban. – Bolond és szörnyeteg. – A gyáva. Az előszót írta Béládi Miklós, S. I. illusztrációival. (S. I. művei. 1. Bp., 1973; 2. kiad. 1978)
Cikkek, tanulmányok. Szerk., sajtó alá rend. Kónya Judit. (S. I. művei. 2. Bp., 1974)
Drámák. Összegyűjtötte Sarkadi Imréné. (S. I. művei. 3. Bp., 1974; 2. bőv. kiad. 1983)
Novellák: A szökevény. – Kútban. – Elmaradt találkozás. – Kötetben meg nem jelent novellák. Az előszót írta Czine Mihály, S. I. illusztrációival. (S. I. művei. 4. Bp., 1975)
Elbeszélések. 1943–1961. Összegyűjtötte Sarkadi Imréné, sajtó alá rend. Csontos Sándor, S. I. illusztrációival (S. I. művei. 5. Bp., 1980)
írásai a Válaszban: Paraszttársadalmunk fejlődése. (1947. 1.)
Nevelési válság – új kollégiumok. – James Joyce: Ulysses. (1947. 3.)
Elbürokratizált forradalom. (1947. 5.)
Népgyűlés és hitvita. (1947. 6.)
Huxley olvasása közben. (1947. 9.)
A vígjáték. Dosztojevszkij színpadon. (1947. 11.)
az Irodalmi Újságban: Az író dolga. (1951. 10.)
A sematizmus kérdései. (1952. 2.)
Konfliktus és jellem. (1952. 15.)
Móricz Virág: Apám regénye. (1953. 13.)
Az irodalom és a haszna. (1953. 24.)
A paraszti világképről. (1954. 6.)
Levélféle barátaimhoz. (1955. 13.)
Öreg öregek és fiatal fiatalok. (1955. 33.)
Benjámin László költészetéről. (1956. 13.)
a Filmvilágban: Rendezésről, forgatókönyvről. (1958. 7.)
A filmtematika elszegényedéséről. (1959. 11.)
Új táncfilmekről. (1959. 13.)
Próbáljunk mást is! (1959. 22.)
forgatókönyvei: Körhinta. Technikai forgatókönyv. (Bp., 1955)
Dúvad. (Bp., 1959)
Körhinta. Forgatókönyvek. Összegyűjtötte Sarkadi Imréné, szerk. Csontos Sándor. (Bp., 1981)
ford.: A Himalája fia. Norgay Tenzing önéletrajz alapján papírra vetette James Ramsey Ulman. Ford. S. I. és Terényi István. 14 táblával. (Világjárók. 30. Bp.–Bratislava, 1963).
F. drámái: Út a tanyákról. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Madách Színház, 1952. febr. 10.) Szeptember. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Madách Színház, 1955. dec. 23.)
Elveszett paradicsom. Dráma 2 felvonásban. (Bem.: Madách Színház, 1961. máj. 26.; Kecskemét, Katona József Színház, 1964. okt. 16.; Madách Színház, 1975. febr. 7.; Kecskemét, Katona József Színház, 1981. okt. 2.)
Oszlopos Simeon, avagy lássuk Uramisten, mire megyönk ketten. Dráma 3 felvonásban. (Bem.: Madách Színház, 1967. febr. 4.; Kecskemét, Katona József Színház, 1977. szept. 30.; Vígszínház, 1987. márc. 6.)
Ház a város mellett. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Veszprém, Petőfi Színház, 1967. ápr. 14.) A próféta. Színmű 1 felvonásban. (Bem.: Madách Színház, 1968. dec. 14.)
Kőműves Kelemen. Átd. Osztovits Levente. (Bem.: Egyetemi Színpad, 1973. okt. 10.; Veszprém, Petőfi Sándor Színház, 1974. jan. 25.).
F. filmjei: Körhinta (1955)
Dúvad (1961)
Elveszett paradicsom (1962)
A gyáva (1971)
Oszlopos Simeon (1976)
Kőműves Kelemen (1984).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1961. ápr. 14.)
S. I. halálára. (Alföld, 1961)
S. I. (Kortárs, 1961)
Bata Imre: S. I.-ről. (B. I.: Ívelő pályák. Bp., 1964)
Szabolcsi Imre: Két életérzés, két egyéniség. Gondolatok S. I. műveinek könyvheti kiadásáról. (Sz. I.: Elődök és kortársak. Tanulmányok. Bp., 1964)
Hubay Miklós: Lapok S. I.-ről. A megváltó mutatvány. (Bp., 1965)
B. Nagy László: S. I. (Élő irodalom. Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből. Szerk. Tóth Dezső. Bp., 1969)
Nagy Sándor: S. I. és a felszabadulás utáni magyar próza fejlődésének egyes kérdései. (Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola füzetei. Eger, 1970)
Hajdú Ráfis Gábor: A drámaíró S. I. (Irodalomtörténet, 1970)
Kónya Judit: S. I. alkotásai és vallomásai tükrében. (Arcok és vallomások. Bp., 1971)
S. I. Bibliográfia. Összeáll. Benjámin László. (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadványa. Bp., 1971)
Hajdú Ráfis Gábor: S. I. pályaképe. Egy. doktori értek. (Bp., 1971)
Juhász Béla: Dátum és alkalom. S. I. kisregényei. (Alföld, 1971)
Hajdú Ráfis Gábor: S. I. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., 1973)
Szeberényi Lehel: Családi körben. Dokumentumregény. S. I. emlékének. (Bp., 1973)
Márkus Béla: S. I. 1945-ben. (Alföld, 1973)
Zalán Vince: Egy író a filmművészet megújulásáért. S. I. emlékezete. (Filmvilág, 1976)
Pomogáts Béla: S. I. novellái és tanulmányai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977)
Illés Lajos: Szerkesztőségek, írók, kéziratok. S. I. befejezetlen novellái. (Kortárs, 1979)
Hegedűs Gyula: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
Csontos Sándor: Összegzés S. I. elbeszéléseinek sajtó alá rendezése után. (Múzeumi Kurír, 1980)
Tarján Tamás: A szabad akarat válaszútjai. A drámaíró S. I. (Napjaik, 1980)
S. I.-emlékszám. (Alföld, 1981)
Bécsy Tamás: S. I. drámáinak világáról. (Irodalomtörténet, 1981)
Csontos Sándor: A szociográfus S. I. kiadatlan töredékéről. (Forrás, 1981)
Karcsai Kulcsár István: S. I. és a magyar film. (Filmkultúra, 1982)
Válogatás S. I. leveleiből. Csontos Sándor jegyzeteivel. (Alföld, 1982)
S. I. kiadatlan írásaiból. (Filmvilág, 1984)
Márkus Béla: A „parasztpolitikus” író. S. I. pályája 1949–1953 között. (Forrás, 1985)
Márkus Béla: S. I., a „parasztíró”. 1948–1953. Kand. értek. (Debrecen, 1987)
Márkus Béla: A paraszti radikalizmus. 1945–1948. Töredékes gondolatok Bibó István, Németh László és S. I. nyomán. (Tiszatáj, 1994)
Márkus Béla: Átdolgozások kora. S. I. és a sematizmus. Monográfia. (Csokonai Könyvtár. 6. Debrecen, 1996)
Albert Zsuzsa: S. I. (A. Zs.: Irodalmi legendák, legendás irodalom. Pécs, 1999)
Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
P. Csige Katalin: Névadás és névhasználat S. I. A gyáva c. kisregényében. (Névtani Értesítő, 1999)
Pokolraszállás. S. I. emlékezete. Vál., szerk. Márkus Béla. (Emlékezet. Bp., 2001)
Márkus Béla: „… amit írótársaim közt kevésről mondhatok: szeretett.” Németh László és S. I. kapcsolata. (Kortárs, 2001)
S. I. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Prágai Tamás. (Kossuth-díjas írók. 8. Pécs, 2003)
Radnóti Zsuzsa: S. I. (Lázadó drámaíróportrék. Bp., 2003)
Szalontai Judit: S. I. drámáinak és Aldous Huxley korai regényeinek párhuzamai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2005)
Pataki Judit: Világirodalmi és mitológiai párhuzamok S. I. drámáiban. PhD-értek. (Debrecen, 2006)
egyes műveiről: Bőgel József: S. I.: Veréb-dűlő. (Alföld, 1954)
Diószegi András: S. I.: Veréb-dűlő. (Társadalmi Szemle, 1954)
Székelyhidi Ágoston: S. I.: Gál János útja. (Alföld, 1955)
Székelyhidi Ágoston: S. I.: Elmaradt találkozás. (Alföld, 1956)
Bőgel József: S. I.: A gyáva. (Alföld, 1961)
Bessenyei György: S. I.: A szökevény. (Társadalmi Szemle, 1967)
Pomogáts Béla: S. I.: Gál János útja. (P. B.: Huszonöt év magyar prózája. Bp., 1970)
Juhász Béla: A gyáváról és egy kritikáról. S. I. A gyáva c. kisregényéről. (Alföld, 1971)
Juhász Béla: Egy kisregény tanulságai. S. I.: A gyáva. (Studia Litteraria, 1971)
Pomogáts Béla: S. I.: A gyáva. (P. B.: Regénytükör. Harminchárom új magyar regény. Bp., 1977)
Pomogáts Béla: Pokolraszállás. S. I. elbeszélése. – Olasz Sándor: A Balatonra emigrálva. Jegyzetek a Viharban c. kisregényről. (Alföld, 1982)
Hermann István: A gyávaság anatómiája. S. I.: A gyáva. (Kortárs, 1983)
Mezővári Gyula: Profán példázat. S. I. Farkaskaland c. novellájának értelmezése. (Magyartanítás, 1984)
Márkus Béla: Idill az ötvenes évekből. S. I.: Gál János útja. (Literatura, 1985)
Vasy Géza: S. I. írói hagyatéka. S. I.: Párbeszéd az idő dolgairól. (Napjaink, 1987)
Márkus Béla: A hit lángját gyújtani. S. I.: Kőmíves Kelemen. (Alföld, 1992)
Bánszky István: S. I.: Oszlopos Simeon. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2001)
Szalontai Judit: „Újra fel kell fedezni.” Pokolraszállás – S. I. emlékezete. (Hitel, 2003).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. (3. jav. kiad. Bp., 2004)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
