Kéz Andor
geográfus
Született: 1891. augusztus 31. Déva, Hunyad vármegye
Meghalt: 1968. szeptember 17. Budapest
Temetés: 1968. szeptember 21. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Testvére: Kéz Vilmos. F: Endrey Katalin dr. Fia: Kéz Tamás (†1987. Montréal) és Kéz Miklós.
Iskola
Az iglói tanítóképzőben tanítói képesítést (1912), a budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Apponyi Kollégiumában polgári iskolai tanári okl. (1921), a Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajzból bölcsészdoktori okl. (1924), a mechanikai lepusztulás hatása a földfelszíni formákra tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933). A földrajztudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A Gyulafehérvári Állami Polgári Fiúiskola r. tanára (1912–1913), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságban volt (1914–1920). A Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézete tanársegéde (1921–1925), egy. adjunktusa (1925–1943) és magántanára (1933–1943), c. ny. rk. tanára (1943–1949). Az ELTE TTK Földrajzi Intézete egy. docense (1950–1952). Az Erzsébet Nőiskola Tanárképző Főiskolájának h. tanára (1924–1928), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Kara, ill. a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem Gazdaságföldrajzi Intézete intézeti tanára (1942–1949), a Debreceni Tudományegyetem, ill. KLTE TTK Leíró Földrajzi Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952. aug. 30.–1960. dec. 31.).
Természeti földrajzzal, geomorfológiával, elsősorban folyóvízi morfológiai kutatásokkal foglalkozott. Az 1930–1940-es években a magyarországi modern teraszkutatás úttörője és vezetője, elsősorban a Felső-Tisza, a Zala és a Nagy-Szamos menti teraszokat vizsgálta, elsőként bizonyította Magyarországon a teraszok klimatikus eredetét, elsőként mutatta ki a fiatal kéregmozgásoknak a teraszok helyzetére gyakorolt hatását, új elméletet dolgozott ki a Balaton árkának kialakulására. Tudományos ismeretterjesztő és népszerűsítő tevékenysége is jelentős, földrajz-pedagógiai tevékenysége is értékes, számos korszerű egyetemi tankönyvet, jegyzetet és egyéb segédkönyvet írt és szerkesztett. Cholnoky Jenővel összeállított Felfedezők lexikona (1936) c. munkája hazai lexikonirodalom egyik klasszikusa.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Földrajzi Bizottsága tagja. A Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja és titkára (1923–1929), l. tagja (1938–1945), alelnöke (1945–1949), társelnöke (1959–1962), t. tagja (1962–1984); a Természeti Földrajzi Szakosztály elnöke.
Szerkesztés
A Földgömb felelős szerkesztője (1934–1944). A Földrajzi Közlemények szerkesztője (1925–1928) és szerkesztőbizottság tagja (1934–1948 és 1953–1967). A Magyar Földrajzi Évkönyv társszerkesztője (Karl Jánossal és Teleki Pállal, 1926–1929). A Földrajzi Zsebkönyv (1947) és az Egyetemes Világatlasz szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: A Duna visegrádi áttörése. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1933)
Felfedezők lexikona. Szerk. Cholnoky Jenővel. Aranyozott kiadói sorozatkötésben. (A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. 28. Bp., 1936)
Észak- és Dél-Afrika. Díszbordázott, aranyozott félbőrkötésben. (A föld felfedezői és meghódítói. II. köt. Bp., 1938)
A tenger. (A természet világa. III. köt. Bp., 1939)
Jelentés a Nagy-Szamos mentés végzett terrasz-morfológiai felvételekről. 1941. (A Magyar Állami Földtani Intézet jelentései, 1943)
Általános földrajz. 1. Bevezetés a gazdasági földrajzba. (Közgazdaságtudományi jegyzetek. 30. Bp., 1944)
Emlékirat az egyetemeken létesítendő meteorológiai tanszékek ügyében. (Az Időjárás, 1944)
A világ leíró földrajza. Egy. jegyz. (Bp., 1951)
Leíró természeti földrajz. Egy. jegyz. (Bp., 1952)
Az alpesi gleccserek visszavonulása. (Földrajzi Közlemények, 1953; és külön: Bp., 1953)
Az Ősduna és vízterülete. (Földrajzi Közlemények, 1956; és külön: Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből. 28. Bp., 1957)
A Nagy-Szamos teraszai. (Földrajzi Közlemények, 1957; és külön: Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből. 32. Bp., 1958)
Leíró természeti földrajz. I–III. köt. Egy. jegyz. (Debrecen–Szeged, 1958–1960; 2. kiad. 1962–1964)
A mészkőfelszín pusztulása. (Földrajzi Értesítő, 1959)
Az Alföld talajvizei. (Földrajzi Közlemények, 1962; és külön: Bp., 1962)
Felfedezők lexikona A-tól Z-ig. K. A. azonos című műve alapján. (Bp., 1999; 2. kiad. 2008)
térképei: Budapest székesfőváros térképe. 1:30 000. (Bp., 1928–1929)
Délkelet-Magyarország közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
Észak-Dunántúl közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
Északkelet-Magyarország közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
A Duna–Tisza köze közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
Észak-Magyarország közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
Baranya vármegye, Somogy vármegye és Tolna vármegye közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
Zala vármegye és Vas vármegye közigazgatási térképe. 1:800 000. (Bp., 1932–1938)
atlaszai: A Magyar Glóbusz. Csonka-Magyarország vármegyéinek atlasza. (Bp., 1936)
Bibliotheca világatlasz. Szerk. Takács Józseffel. (Bp., 1948)
írásai a Földrajzi Közleményekben: A tengerjárás közepes amplitúdójának térképe. – A keleti Szaharából. – A nyugati Szaharából. – A Caledoniai-hegység Grönlandon. (1922)
A napfoltok hatása a klíma változására. (1923)
A bauxit. – Kanada népessége. – Kanada kihasználható vízierőinek megoszlása. – A Filippi-féle Karakorum-expedíció. 1913–1914. – A repülőgép a földrajz szolgálatában. – Oroszország elnéptelenedése. – A mai Oroszország gazdasági és politikai állapota. – Az Antarktisz annektálása. (1924)
Olaszország gazdasági fejlődése a múlt évben. – A mexikói jégkorszak. – Pigmeusok. – A német atlanti expedíció. – Nagy-Romániáról. – A legnagyobb mélyfúrások. (1926)
Az Alacsony-Tátra glaciális jelenségei. – Geológiai expedíció Jakutszkban. – A tornádók pusztítása. – Írország keltásítása. (1927)
Levél Rothermere lordhoz. Cholnoky Jenővel és Pécsi Alberttel. – Az oroszországi népszámlálás. – Földrajzi nevek írásmódja. (1928)
A Szahara-vasút. – Belső-Afrika újabb forgalmi berendezkedéséhez. – Grönland területe. (1929)
A Duna győr–budapesti szakaszának kialakulásáról. (1934)
Vízfolyások szakaszjellegei. (1935)
A Duna balparti terraszai Komárom és Szob között. (1939)
A Felső-Tisza és a Tarac terraszai. (1940)
Az erózióról és a terraszokról. (1942)
Újabb terrasz-megfigyelések a Zala mentén (1943)
A Köppen–Milankovics-féle elmélet bírálata. (1956)
Az atomenergia alapjai. (1959)
A franciaországi földgázgazdálkodás. – A világ 158. évi kőolajtermelése. (1960)
Az agadiri földrengés. – A lacq-i új földgáz és ipari központ. (1961)
Az Alföld talajvize. – Stein Aurél. (1962)
Török-perzsa vasúti összeköttetés. – A rabszolgatartás és a rabszolga-kereskedelem. – A jéghegyek tartózkodásának ellenőrzése. A „madárvonulás útja.” A Fehmarsund-híd. (1963)
Laurencium. (1965)
A kelet-szlovákiai vasgyártás. – A Rajna–Majna–Duna-csatorna. – A kanadai bennszülöttek. (1966)
A folyóteraszokról. 1–2. (1971)
a Természettudományi Közlönyben: Az emberek táplálkozása az északi sarki vidékeken. (1925)
Új hegyképződési elmélet. – Geofizikai módszerek gyakorlati alkalmazása. (1926)
Miért sós a tenger vize? (1927)
Újabb kutatások eredményei a Gibraltári tengerszoros környékén. – A Föld gyémánttermelése. – Új rendszerű, domború térképek. – A legnagyobb óceáni mélységek. (1928)
A nyílt Atlanti-óceán rengéses területei. – A tenger hullámának magassága. – A tenger szintje: középvíz és nullpont. – A Golf-áramlat és hatása. – A Föld kéregmozgásai és néhány kapcsolatos probléma. – A sör a világgazdaságban. (1929)
A hó. Egy új geotektonikus elmélet. – Az emberiség eredete és elterjedése. – A világ cukortermelésének válsága. – A Mount Everest magassága. – A nemzetközi tengeri mérföld. – Kísérlet az erdőirtás következményeinek megállapítására. – A Balaton medrének forrásai. – A gleccserjég vastagságának mérése. (1930)
A rianás. – A balatoni medencék és a Zala-völgy. – A Föld felszínének pusztulása. – A Föld milliós városai. – Az angolna ívása. (1931)
Az öröktüzek. – A pleisztocén és a jelenkori eljegesedések és a velük kapcsolatos tengerszint-ingadozások számításai. – Újabb oceanográfiai kutatások a Fekete-tengerben. – A Föld új hidegpólusa. (1932)
A telefon és nemzetközi használata. – Észak-Ázsia jégkori eljegesedése. – A budai Várhegy terraszkavicsa. – A Nílus öntözésrendszere. (1933)
A rénszarvas terjeszkedése. – Az asztrahán-szőrme kereskedelem. – A Fertő-tó területe. – A szürkületi idő. (1934)
A Golf-áramlás. – A jégkor éghajlata. (1938)
A Ruténföld. (1939)
A Kaukázus. – Az Atlantisz kérdése. (1941)
Mikor keletkezett a Balaton? (1943)
A Földgömbben: Fridtjof Nansen. (1930)
Afrika betegsége. – Andrée expedíciója. – A ciklonokról. – A damaszkuszi oázis. – A Dél-afrikai Unió bennszülötteinek problémája. (1931)
Az algériai Szahara közlekedési viszonyai. (1932)
Nyugat-turkesztáni városok. (1934)
A Pasterze. – A nanga-parbati tragédia. (1937)
Orosz jeges-tengeri expedíció. (1938)
A Hawaii-szigetek. (1942).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Miklós Gyula: K. A. 75 éves. (Földrajzi Közlemények, 1966)
Pinczés Zoltán: K. A. 75 éves. (Földrajzi Értesítő, 1966)
Halálhír. (Népszabadság, 1968. szept. 20.)
Kádár László: Búcsúbeszéd K. A. ravatalánál. (Földrajzi Közlemények, 1968)
Pinczés Zoltán: K. A. (Földrajzi Értesítő, 1969)
Eke Pálné: K. A. Bibliográfia. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkássága. 4. A KLTE kiadványa. Debrecen, 1971)
Székely András: A folyóvizek munkaképességének megismerése, különös tekintettel a budapesti egyetem professzorainak munkásságára egy évszázad alatt. (Földrajzi Közlemények, 1971)
K. A.-emlékszám: Székely András: K. A. professzor egyetemi oktatói és földrajzi társasági munkássága. – Füstös Sándorné Kovács Ilona: K. A., a nevelő. – Tanyi Jánosné Nyáry Eleonóra: K. A., a pedagógus. – Pinczés Zoltán: K. A. munkássága, különös tekintettel teraszkutatásaira. – Megemlékezések K. A. születésének 100. évfordulóján. – Gábris Gyula: Emlékbeszéd K. A. sírjánál. (Földrajzi Közlemények, 1991)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015