Aggházy Mária, G.
művészettörténész
(Rákospalota, 1913. június 26. – Budapest, 1994. november 2.)
Aggházy Mária régi polgári családból származott: nagyapja az ismert festőművész, Aggházy Gyula (1850–1919), édesapja Aggházy Tibor építészmérnök, édesanyja Balló Mária rajztanár volt. Mária 1932-ben az újpesti Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban érettségizett, majd 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tudományos pályafutása a Szépművészeti Múzeumhoz kötődik, a múzeumon kívül nem volt más munkahelye. Mint próbaszolgálatos gyakornok került oda 1938-ban, s mint a Régi Szobor Osztály vezetője nyugdíjazták 1974-ben (sőt szinte haláláig, mint tudományos tanácsadó dolgozott a Szépművészeti Múzeumban).
Aggházy Mária a magyarországi reneszánsz és barokk szobrászat történetének kiváló kutatója volt. Már egyetemi doktori értekezésével is nagy feltűnést keltett: a zirci rendház levéltárából feltárt új dokumentumok alapján foglalta össze a zirci ciszterci apátság 18. századi templomépítkezéseit, majd Georg Raphael Donner addig ismeretlen Pozsony környéki műveit azonosította. Kandidátusi értekezése, A barokk szobrászat Magyarországon (1959) a téma első összefoglaló monográfiája.
Miután a Szépművészeti Múzeumban átvette a Régi Szobor Osztály vezetését, érdeklődése Leonardo da Vinci munkássága felé fordult. Bebizonyította, hogy Leonardónak a Szépművészeti Múzeumban őrzött lovas szobra a művész egyetlen, bizonyíthatóan hiteles, fennmaradt szobra. Rekonstruálta az alkotás történeti körülményeit, születésének helyét és idejét, feltárta a művész hagyatékából származó szobor hatásának mozzanatait, valamint annak az útnak az állomásait, ahogyan a mű Magyarországra került. Kiderítette, hogy a két részből álló szobor egyazon összetételű bronzból készült, öntésmódja pedig megfelelt annak a lovasszobor-öntési eljárásnak, amelyről Leonardo vázlatai és feljegyzései tanúskodnak. Feltárta továbbá Magyarországi László mester és társai szerepét a milánói dóm 1400 körüli építésében. Leonardo kutatásaiból védte meg doktori értekezését 1977-ben, szintén 1977-ben Ipolyi Arnold-emlékéremmel, halálának évében, 1994-ben Pro Urbe Budapest Díjjal tüntették ki.
Fontosabb művei: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Egyetemi doktori értekezés is. Veszprém, 1937;
Georg Raphael Donner ismeretlen magyarországi alkotásai. Szépművészet, 1941;
Régi magyar faszobrok. Budapest, 1958 orosz és német nyelven is kiadták;
A barokk szobrászat Magyarországon. 1–3. Monográfia és kandidátusi értekezés is. Bp., 1959;
Magyarországi barokk művészet. Budapest, 1960;
Német barokk művészet. Budapest, 1961;
Német reneszánsz művészet. Budapest, 1961;
Leonardo lovasszobra. Budapest 1972;
angolul: 1989;
Leonardo utolsó alkotása és az északolasz-francia udvari műveltség 1500 körül. Doktori értekezés. Budapest, 1977;
Olasz és spanyol mesterek szobrai. Budapest, 1977 német és angol nyelven is kiadták.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.