1. Vannak, akik azt mondják, hogy recenziót írni a legegyszerűbb dolog. Hisz szinte minden megbírálandó mű – pl. monográfia, tanulmánykötet, esszé stb. – végén vagy elején van egy összegzés, amely röviden összefoglalja, hogy a szerző mit is kívánt előadni, illetve, hogy mi is a munka lényege, legjava? Nos, elég átvenni a mű összegző megállapításának legfontosabb tételeit, megdicsérni a jeles alkotó levéltári búvárkodását. Továbbá nagy jó- és kis rosszindulattal (meglehet, hogy inkább fordítva) biztos, hogy lehet találni néhány pontatlan fogalmazást, vitatható megállapítást, találni téves hivatkozást. Az erények mellett így a hibákra is rámutathatunk, mértékkel és arányosan, természetesen.

Ezzel szemben, ha megtesszük a szükséges különbségtételt a könyvismertetés és a recenzió műfaja között, akkor már nem nehéz belátni, hogy a helyzet éppen fordított:recenziót írni, talán a legnehezebb feladat. A recenzió szó a ‚recensuere‘ (latin) igéből származik, amelynek jelentése ‚számbavenni, felsorolni‘, s csak később alakult ki a szó ‚bírálni‘ jelentése. A recenzor ahhoz, hogy bírálni tudjon tájékozottnak kell lennie, ismernie kell a megbírálandó korszakot, jóllehet a bírálók többsége maga közel sem lehet járatos annyira az adott témában, mint a művet „elkövető“ monográfus. (A korszak ismerete pedig messze több, mint a korszakra vonatkozó szakirodalom. Innen nézve a feladat még sokkal nagyobb.)Így aztán elég nehéz újat mondani Eiler Ferenc könyvéről, hisz a Hartához személyesen is kötődő szerző valószínűleg a létező összes forrást felkutatta, ha mégis találnánk, olyan forrást, amit mégsem ismerne, az valószínűleg tudatosan maradt ki ebből a kitűnő munkából.

Mielőtt röviden ismertetnénk a szemre is tetszetős munkát, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a monográfia is folytatja azt az egyre gyakrabban terjedő hagyományt, hogy a magyarországi tudományos könyvek mostanában név- és tárgymutató nélkül jelennek meg! További hiányosság még, hogy a 32 táblázatot felsorakoztató impozáns kötetből hiányzik (legalább) egy térkép, amely feltétlenül segítené a földrajzban járatos, de a témában kevésbé otthonos olvasót a jobb tájékozódásban. Valamint, mivel a kötet egy német nemzetiségű falu történetét elemzi nagyon hiányolunk egy német nyelvű tartalomösszefoglalót is (sőt a legjobb az lenne, ha a monográfia mielőbb német nyelven is megjelenhetne).

2. A munka az előszó és a bevezető fejezet után négy, nem teljesen elkülönülő nagyobb részre tagolódik: a.) a két világháború közötti korszakra, b.) a második világháborút megelőző, a nemzeti öntudatosodást elindító szakaszra, c.) a világháborút követő megpróbáltatásokat leíró részre és d.) a szocializmus időszakára. A kötetet egy közel harminc oldalas dokumentum függelék és egy igen részletes bibliográfia egészíti ki.

Nos hát, vegyük számba, mit is lehet tudni erről a német nemzetiségű településről?

Az ősidők óta lakott község a 18. századra elnéptelenedett. Gróf Ráday Pál a kiürült faluba württembergi, speyeri, pfalzi és hesseni telepeseket hívott, s ezzel megkezdődött Harta újkori története. A Hartát kutató történész, szociológus, etnográfus szerencsés helyzetben van, hisz a településről írta első monográfiáját (még mint egyetemi doktori értekezést!) Fél Edit1, a magyar társadalomnéprajz és néprajzi muzeológia nagyasszonya, valamint mások, köztük K. Csilléry Klára2 is többször foglalkozott Hartával, a helyi néprajzi sajátosságokkal.

Eiler Ferenc természetesen elsősorban a település 20. századi történetét vizsgálta, még hozzá messze nem hagyományos községtörténeti módszerrel. A falu csak keret arra, hogy egy, a magyar települések között létező nemzetiségi község hogyan élte meg németségét a 20. században, egészen pontosan 1920 és 1989 között? Mivel nem hagyományos településmonográfiát írt, így a község folklórja, tárgyi néprajza, valamint a helyi nyelvszokások sajátosságai kimaradtak a kötetből. A mű célja az volt, hogy a helység históriáján keresztül bemutassa a magyarországi németek identitását, amely természetesen nem azonos a „német identitással“ a település német lakosait a fenti időszakban igen sok külső hatás érte: az országos jelentőségű változások regionális szinten azonban eltérőek lehettek. Ezeket a helyi változásokat igyekezett Harta példáján bemutatni Eiler Ferenc.

3. A német nemzetiségi ún. ébresztő törekvések a helyi társadalom szintjén elsősorban a nyelvhasználati kérdésekben artikulálódtak. A monográfiából kiderül, hogy a hartaiak német identitása csak egy volt, a helyiek által vallott és vállalt értékeknek. A német identitástudatba nem épült be a német nemzeti tudat: a haza, mint tapasztalati keret, belakott és elsajátított (nem elsajáított – 20. o. bocsánat!) tér mind Magyarországra vonatkozott. Véleményünk szerint a Szerzőnek sikerült érzékeltetnie, hogy a hartaiak helyi identitása idővel hogyan került szembe a modern nemzetállam nemzetiségi hovatartozás megvallását kikényszerítő hatalmával. A világháborúk közötti évtizedek népszámlálásai komoly identitászavart okoztak a hartai lakosoknak, akik magukat német anyanyelvű magyarként próbálták meghatározni. A kötelező magyar nyelvű iskolai oktatás ellen kezdetben még tiltakoztak, ugyanakkor részben elutasították az 1924-ben létrejött Magyarországi Német Népművelődési Egylet tagságát is. A mű külön erénye, hogy különbségtételt tesz a népművelődési egylet és az 1938-ban alakult Volksbund között, ugyanakkor arra is törekedett, hogy a Volksbund tagjai közötti nagy differenciák is láthatóak legyenek. Az 1940-es években még a népművelési egylethez képest is kevesebben léptek be a helyi Volksbundba, jóllehet ezen egyesületre is inkább a német nemzetiséget megtartó társaságra, mint politikai szervezetre tekintettek. A második világháború újabb kihívást jelentett németségük vállalására, hisz katonaként Németország is igényt tartott szolgálataikra. A világháború után pedig a magyar állam németként kollektív bűnösöknek nyilvánította a hartai németeket is, s a kitelepítések nem ritkán komoly tragédiákat okoztak. A szocializmus időszaka alatt pedig nyomon követhetjük, hogy a létszámában jelentősen megcsappant hartai németség hogyan próbált meg óvatosan élni a lassan bővülő kulturális lehetőségeivel.

4. Terjedelmi korlátok miatt nem térhetünk ki a monográfia valamennyi korszakára, önkényesen csak egy rövid ideig tartó, de annál markánsabban jelentkező kérdést vizsgálunk, mégpedig a német identitást leginkább befolyásolni kívánó tényt, a fentebb már említett Volksbund helyi megalakulását. A Volksbund hartai létrejötte ugyanis a helyi identitásképet megbolygatta, felkavarta. A Volksbund megítélése – ahogyan Eiler Ferenc is rámutatott – a magyar történettudományban meglehetősen ellentmondásos. Az egyik véglet szerint a szervezet egy fasiszta társaság volt, a hitleri Német Birodalom „ötödik hadoszlopa“, az újabb történészi munkák azonban ettől lényegesen eltérően vélekednek, inkább állandóan változó szervezetként mutatják be, a kulturális-emancipációs mozgalomtól az NSDAP mintájára felépített nemzeti szocialista népcsoportszervezetig3. A kérdés azért is rendkívül érdekes, mert a hartai Volksbund belső iratai, levelezése nem maradt fenn. Vélhetően megsemmisítették azokat, esetleg a Vörös Hadsereg elől menekülő helyi vezetők magukkal vitték. A kutató számára igazi kihívás, hogy a csekély mértékben megtalálható, a szervezetet kívülről megítélő, elsősorban az evangélikus lelkész működése kapcsán fellelhető iratokból, a gyér számú sajtóanyagból, személyes interjúkból, visszaemlékezésekből, továbbá a szervezet létszámára vonatkozó, kellő forráskritikával kezelt statisztikákból milyen képet tud felvázolni?

Eiler Ferenc nem kívánt állást foglalni a Volksbunddal kapcsolatos szakmai vitákban azt azonban megállapította, hogy Hartán, a Volksbund szervezetének kiépítése lényegében sikertelen volt. A felnőtt lakosság kb. 30%-a lépett be a helyi csoportba különböző motivációktól vezérelve: az anyagi jellegű haszonszerzéstől a szervezet céljaival való teljes egyetértésig. Eiler Ferenc megemlíti, hogy Basch Ferenc „népcsoportvezető“ mindössze egyszer járt Hartán – 1942. máj. 11-én. Sajnos ezt a tényt a szerző hangsúlytalanul kezeli. Nem tudjuk, hogy Basch úgy általában milyen sűrűn szokott a német nemzetiségű településeken megfordulni – volt-e különösebb jelentősége annak, hogy esetleg bizonyos falvakban sokat időzött, másokat viszont feltűnően elkerült? Elképzelhető, hogy a sikertelen „toborzás“ összefügg Basch Ferenc hartai távollétével. Talán érdekes lenne még megnézni, hogy más, hasonló nagyságú és jelentőségű német nemzetiségű településeken található-e Volksbund-anyag, persze kérdés, hogy az esetlegesen megőrzött, megmaradt, nem hartai iratokból milyen következtetéseket lehet levonni? Később Eiler Ferenc a hartai Volksbund mindössze ötéves aktivitásának elemzésekor négy témakört különít el: a.) a közösség belső életének szervezésére irányuló mozgalmakat; b.) az istentisztelek és az oktatás nyelvének megváltoztatására irányuló törekvéseket; c.) a település politikai vezetőségébe bekerülni kívánó elképzeléseket és d.) a SS-toborzás sikerességét előmozdítani kívánó igényeket. A legkevésbé adatolt rész a c.) alpontot érinti, ahol a szerző mindössze egy 1943. március 18-i tisztújítást tud felmutatni, amelynek a részletes eredménye sem ismert (jellemző módon, ez a mindössze hét sorban elintézett szakasz, kibontásakor a harmadik témakör felvezető gondolatot is „elveszíti“). A többi három szakasz viszont rendkívül alapos munka, különösen kiemelkedik az SS-toborzás igen aprólékos bemutatása, a feldühödött lakosság és a toborzók drámai összetűzésének plasztikus ábrázolása. Éppen az a.), a b.) és a d.) pont részletező kifejtése indokolta volna a c.) pont elmaradását, esetleg a d.) pontba való illesztését.

4. Végezetül, e fenti hiányosságok ellenére leszögezhetjük, hogy Eiler Ferenc sikeresen oldotta meg vállalt feladatát: egy jól megírt, olvasmányos de nemfecsegő, tudományos alapossággal adatolt de nem túlírt, impozáns dolgozattal jelentkezett. Mértékkel és arányosan követhetjük nyomon, hogyan alakult egy sajátos környezetben fejlődő nemzetiségi, de hangsúlyozottan magyar település sorsa a huszadik században. Kétségtelen, hogy a monográfia még csak említés szintén is alig törekedett Harta község néprajzi (és egyéb) bemutatására. Ezt azonban talán Fél Edit4 – akitől bírálatunk címét kölcsönöztük – is megbocsátja valahol…