(Szentivánfa, Vas vármegye, 1804. április 15. – Máriavölgy, 1837. szeptember 21.)

Bezerédj Amália az ország egyik legrégebbi nemesi családjából származott. Apja Bezerédj György Vas és Veszprém vármegye követe, Veszprém vármegye főjegyzője, alnádor, és később a kőszegi kerületi tábla elnöke; anyja mezőszegedy Szegedy Antónia, Szegedy Rózának, Kisfaludy Sándor hitvesének és múzsájának testvére. Amália volt a hét testvér közül a legidősebb gyermek, 1821-ben feleségül ment unokatestvéréhez, Bezerédj István (1795–1856), országgyűlési követhez, akit kiváló szónoki tehetsége miatt csak „a magyar Démoszthenésznek” neveztek. Egy kislányuk született: Bezerédj Flóra Amália (a Flóra utónév első ismert magyar viselője).

Amáliát felvilágosult szellemben nevelték. Az írás-olvasás mellett latinul, németül, angolul és franciául tudott, kiválóan zenélt: zongorán és hárfán játszott. Miután anyja sokat betegeskedett, Amália tevékenyen részt vett kisebb testvérei nevelésében, tanításában, s ez a (kényszerű) gondoskodás fordította érdeklődését a nevelési elvek és módszerek felé. Családjával 1816–1821-ben Veszprémben éltek, férjével 1821. májusban Hidjára (Tolna vármegye) költöztek.

Hidja a Bezerédj család idejében a helyi (vármegyei) társasági és kulturális élet, ill. a magyar biedermeier szellemi központjává vált. Bezerédj Amália széles körű levelezésben állt kora ismert arisztokratáival; ugyanakkor egyik testvérével, Bezerédj Lászlóval franciául értekezett olvasmányélményeiről (elsősorban Shelley-ről és Byronról). Kottákat írt és gyűjtött, híres zongoraesteket adott, megpróbálkozott a zeneszerzéssel is (minden bizonnyal az első magyar nőként) számos dalt írt! Zenetörténészek, a Bezerédj Amália által írt dalokat három csoportba sorolták: 1. magyar hagyományokhoz kötődő dalok; 2. német gyermekdalok; 3. nagyobb igényű szövegű és dallamú dalok. A Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből (1823–1835) című gyűjteményben megjelent nyomtatásban egy verbunkos kottája, a többi dalainak kottái későbbi könyveiben láttak napvilágot vagy kéziratban maradtak. Kisfaludy Sándor hatására élénk figyelmet szentelt a meginduló balatonfüredi színházi életnek, de szívesen rajzolt és festegetett is.

Miután Bezerédj Istvánt országgyűlési követté választották (1830) Amália is gyakran tartózkodott Pozsonyban. Élénk érdeklődéssel vett részt férje politikai törekvéseiben, a korabeli liberális mozgalom híveként aktívan bekapcsolódott a politikai vitákba. Leveleiben, írásaiban elsősorban a nőnevelés, illetve a művészeti (zenei) oktatás kérdéseivel foglalkozott. Novellákat, kisebb „beszélyeket” kezdett írni elsősorban német nyelven. Írásai női sorsokat, romantikus életérzéseket örökítettek meg, amelyek szabad szellemben tárgyalták az asszonyi sors küzdelmeit a társadalmi előítéletek ellen. A nőnevelés kérdésével a Leányiskola (Die Mädchenschule) című művében foglalkozott először. E német nyelvű írások azonban elszigetelődtek a magyar szépirodalmi művektől. Írásai visszhangtalansága miatt kezdett el magyar nyelven írni.

Az első kisdedóvó megalapítása (Buda, 1828. jún. 1.) után ő is hasonló intézmény alapítását tervezte Hidján. Rábeszélte Augusz Antalt az első vidéki óvoda megalapítására, majd gyűjtést szervezett a létesítendő intézmény javára. Ugyanakkor komoly szervezőmunkát is végzett egy vidéki „kézmű oskola” létesítésére is. Kisgyermeke megszületése után, férje buzdítására magyar nyelvű meséket, mondókákat kezdett el írni Flóra számára, és papírra vetette a kisdedóvó intézet létrehozásának körülményeit. Hidján – ahol a Tolna vármegyei nemesek rendszeres vendégei voltak a Bezerédj-birtoknak – társas összejöveteleken ismertette Wilderspin és Pestalozzi pedagógiai műveit, s itt olvasta fel kisebb írásait is. 1835-ben Malby álnéven jelent meg A remeték című elbeszélése (a Szemlélő című folyóiratban).

Bezerédj Amália legismertebb műve a Flóri könyve (1836; megjelent: 1839), az első magyar nyelvű verses, képes, kottás daloskönyv, amely hosszú évtizedeken keresztül a magyar gyermekkönyv-kiadás történetében különös jelentőséggel bírt. A képeskönyv a hidjai óvoda kisgyermekei számára készült (ott tanult a környék béres- és jobbágygyermekeivel együtt Flóri is). Amália súlyos betegen kezdte el írni a kéziratot, amelyet halála után férje jelentetett meg. A könyv nemcsak ábécéskönyv, hanem a betűvetésen kívül még – többek között – játékok leírását, mondókákat, meséket, verseket, természettudományi ismereteket is közölt. A mű rendkívül nagy hatást gyakorolt a magyar óvodapedagógiára és művelődéstörténetre. Az első legeredetibb gyermekkönyv igazi pedagógiai segédeszköz, vademekum lett, amely közel száz évig volt könyvkereskedelmi forgalomban. Nemzedékek nőttek fel a könyv néhány soros versein, erkölcsi tanításain, a mű fontosságát olyan későbbi szerzők is újra és újra hangsúlyozták, mint pl. Benedek Elek: „Az én első könyvem nem az ABC volt … hanem a Flóri könyve. Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.” (Édes anyaföldem, 1920).

Bezerédj Amália másik ismert műve a Földesi estvék (1840). A címben szereplő Földes puszta Hidja, ahol a házigazda Földesi úr (= Bezerédj István) házában rendszeresen összegyűlnek a környező főnemesi és köznemesi család tagjai és a helyi intelligencia (orvosok, tanítók), hogy megbeszéljék az embereket akkortájt igencsak foglalkoztató kérdéseket. A mű, a hidjai esték megörökítése, ahol az összejövetelek résztvevői az emberek jogairól, a közösségi nevelésről, a szegény gyermekek nevelésének szükségességéről beszélgettek. A mű Kisdedóvó-intézet című fejezetében Bezerédj Amália ismertette a hidjai óvoda felépítését, az ott alkalmazott pedagógiai elveit és megvalósításuk módszereit, továbbá a kisgyermeknevelés és az óvodai tanítóképzés érdekében kifejtett tevékenységét. Meggyőzően bizonyítja, hogy a kisdedóvókban magyar nyelven kell tanulni (az első, Brunszvik Terézia által alapított intézetben még német volt a tanítás nyelve!), s ehhez elengedhetetlenül szükségesek a magyar nyelvű olvasókönyvek és egyéb segédeszközök.

Bezerédj Amáliának két művén kívül még számos, kéziratban maradt írása ismert: a Bettike, a Kis Emma, a Lottika, valamint a személyes vonatkozásai miatt különösen érdekes Luizika című elbeszélések, amelyek mind kisgyermekekhez íródtak pedagógiai célzattal. Egy cím nélküli, kéziratos füzetben nyolc hosszabb-rövidebb elbeszélést őrzött, amelyek többnyire alacsonyabb sorból feltörekvő, tanulni vágyó gyermekekről szólnak, akiket jószándékú, nemes úrfiak és „úrhölgyek” vettek pártfogásukba.

Bezerédj Amália egész életében a maga sajátos, de felettébb sikeres eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a kisgyermekek magyar nyelvű neveléséért, a nők közéleti szereplésének elfogadtatásáért az irodalom, a zene és egyéb művészetek valamint a tudomány területén.

Kisfaludy Károly 1819-ben bemutatott ismert színművében, A kérőkbena Bezerédj házaspárt formálta meg. A Flóri könyvéről először a Figyelmező, az Athenaeum Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály által szerkesztett melléklapja adott hírt (1839. novemberben).

Bezerédj István több példányt vásárolt Samuel Wilderspin Infant Education című, Joseph Wertheimer által németre fordított és kibővített változatából. A könyv döntő szerepet játszott a hidjai óvoda létesítésében. Bezerédj adott egy példányt Kossuth Lajosnak is, aki később, fogságában a munka jelentős részét magyar nyelvre fordította.

A Szekszárdi Kaszinó 1896-ban határozta el, hogy emléket állít Bezerédj Istvánnak. A szobor azonban csak a Kaszinó fennállásának századik évfordulóján készült el (Konrád Sándor alkotása, Szekszárd, Béla tér, a Megyeháza kertje, 1942). A talapzaton három dombormű látható: 1. Bezerédj István jobbágyai körében; 2. első felesége, Bezerédj Amália íróasztala mögött, az alábbi szöveggel: „Lánykádnak írtál verset, s Flóri könyve egy egész nemzet kincse lett”; 3. második felesége, Amália testvére, Etelka, Arany János „Jóságos özvegye”. Szentivánfát, Bezerédj Amália szülőhelyét 1970-ben Uraiújfaluhoz csatolták. Emlékét őrzi a helyi Bezerédj Amália Óvoda.

Fontosabb művei: A remeték. Elbeszélés Malby néven. Szemlélő, 1835;

B. A. nevén: Buda-Pesti árvízkönyv. II. kötet. Szerkesztő br. Eötvös József. Pest, 1839;

Flóri könyve. Sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel. Pest, 1839;

2. olcsóbb kiadás 1841;

új népkiadás Pest, 1853; 1859; 1864;

Budapest, 1872; 1900;

Földesi estvék. Olvasó könyv a’ magyar ifjúság számára. Pest, 1840;

2. olcsó kiadás 1855;

Virágregék. Emlény. Karácsoni, újesztendei és névnapi ajándék. Pest, 1840;

Fantasie. Német nyelvű költemény. Iris. Taschenbuch. Pest, 1840;

Novellen und Erzählungen. I–II. Leipzig, 1840;

Flóri könyve. Versek, elbeszélések. 20. kiadás. Budapest, 1909;

Flóri könyve. Apró versek és mesék. Budapest, 1927;

Flóri könyve. Hasonmás kiadás. Az utószót Zibolen Endre írta. Szekszárd–Budapest, 1986;

jubileumi kiadás Budapest, 1990.

Irodalom: Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek. Budapest, 1934;

Szondy György: B. A. Debreceni Szemle, 1937;

Prahács Margit: Zene a régi óvodákban. Zenetudományi Tanulmányok, 1953;

Smidt Lajos: B. A. a ravatalon. Életünk, 1963;

Bauer Tiborné: Egy reformkori gyermekkönyv 125. évfordulójára. Magyarországi Óvónőképző Intézet Tudományos Közleményei, 1965;

Engli Katalin: B. A. Vas megyei Könyvtári Értesítő, 1987;

Zibolen Endre: B. A. Köznevelési Évkönyv, 1987;

Kurucz Rózsa: B. A. és Bezerédj István a gyermekekért. Részben egy. doktori értek. is. Szekszárd, 1994;

Bencze Bernadett: Bezerédj Flórika Sopronban. TIT Évkönyv [Sopron], 1998;

Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű B. A. öröksége. Neveléstörténet, 2004.