(Csepel, 1921. szeptember 2. – Budapest, 1995. március 20.)

Wilhelmb Gizella édesapja Wilhelmb Tibor (1893–1968) a Csepel Vas- és Fémművek Kossuth-díjas (1949) kohómérnöke volt, édesanyja Emőki Gizella volt. Férje Cenner Gyula jogász, tanácsvezető bíró. Gizella 1931–1939-ben a budapesti Sophianum Leánygimnáziumban tanult, 1939-ben a Szent Margit Gimnáziumban érettségizett, 1942-ben görög nyelvből kiegészítő érettségi vizsgát tett, 1944-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténetből bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

Első és egyetlen munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történelmi Képcsarnoka volt, ahol két évig gyakornokoskodott, s újabb kétévi belföldi kutatási ösztöndíjaskodás után 1948-ban múzeumi asszisztenssé, 1949-ben segédmuzeológussá nevezték, 1955-ben tudományos munkatárssá lépett elő, 1962-ben megbízták a Történelmi Grafikai Gyűjtemény vezetésével.

Cenner Gyuláné akkor újdonságnak számító történeti segédtudománnyal: történeti ikonográfiával foglalkozott. Feldolgozta a középkori, a kora újkori és az újkori magyar történelem fontosabb személyiségeinek (pl.: Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Thököly Imre, Görgei Artur stb.). történelmi ábrázolásait, az ábrázolások keletkezési körülményeit. Elsők között szervezett kiállítást is ebből az igen ritka történelmi szaktudományból: 1964-ben Nagykanizsán mutatta be először a legjelentősebb kortárs és történeti Zrínyi-ábrázolásokat. Makkai Lászlóval és Mezey Lászlóval összeállította az első korszerű magyarországi ikonográfiai bibliográfiát, ehhez gyakorlatilag az összes Árpád-kori és Anjou-kori levelet át kellett néznie.

Muzeológusként vezető szerepet vállalt Magyar Nemzeti Múzeum 16–17. századi magyar vonatkozású külföldi grafikáinak rendezésében, a magyar történelem kora újkori korszaka képes forrásainak feltárásában. Összeállította a magyarországi litográfusok oeuve-katalógusát. Monográfiát írt Than Mórról, akinek csataképeit reprezentatív albumban is kiadta; jelentős eredményeket ért el a magyarországi ún. provinciális olajportrék vizsgálata terén. Fontos eredményekkel járult hozzá a 17–18. században magyar megbízók által foglalkoztatott külföldi mesterek működésének és hatásának ismeretéhez. Tudományos eredményeit 1987-ben Ipolyi Arnold-emlékéremmel, 1990-ben Móra Ferenc-emlékéremmel, 1991-ben Széchényi Ferenc-emlékéremmel ismerték el. 1982-ben ment nyugdíjba, de halálig dolgozott fő művén, a Zrínyi-család ikonográfiáján. Nagy munkája megjelenését azonban már nem érhette: a magyar történettudományban minden bizonnyal első ikonográfiai monográfiája 1997-ben jelent meg…

Fontosabb művei: Than Mór. Kismonográfia. Budapest, 1953;

új kiadás 1982;

A magyar litográfiák katalógusa. Budapest, 1960;

Képzőművészeti bibliográfia. Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI–XIV. század. Sajtó alá rendezte Makkai Lászlóval, Mezey Lászlóval. Budapest, 1960;

Magyarország történetének képeskönyve. I. 896–1849. Budapest, 1962;

Die Darstellungen der Türkenkriege an der Südgrenze Mitteleuropas. Oberwart, 1972;

Die graphischen Trachtenfolgen vom XVI. bis zum XIX. Jahrhundert als Bildquellen zum Leben und zur gesellschaftlichen Stellung der Nationalitäten in Mitteleuropa. Oberwart, 1973;

Erdélyi fejedelmi arcképsorozatok. Budapest, 1975;

A szabadságharc kilenc nagy csatája. Than Mór csataképei. Budapest, 1978;

A történelmi ikonográfia. A történelem segédtudományai. Budapest, 1986;

Adatok a Habsburg magyar királynék ikonográfiájához. 1527–1836. Folia Historica, 1993;

Grafikus portrésorozatok Kelet és Nyugat között. Magyarok Kelet és Nyugat között. Bp., 1996;

A Zrínyi család ikonográfiája. Budapest, 1997.