Földes Éva
(Szombathely, 1914. július 6. – Balatonalmádi, 1981. július 9.)
Földes Éva a budapesti VI. kerületi Mária Terézia Leánygimnáziumban 1932-ben érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben olasz–francia–latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett; érdekesség, hogy Mussoliniből írta egyetemi doktori értekezését!
Tanulmányai befejezése után újságíróként helyezkedett el: 1937–1939-ben a Dolgozók Asszonya, 1939–1941-ben a Sporthírlap és a Reggeli Ujság munkatársa volt (tulajdonképpen ő volt az első magyar sportújságírónő!). A zsidótörvények életbe lépése után 1941-ben a Sajtókamara eltiltotta az újságírói tevékenységtől, ettől kezdve alkalmi munkákból élt. Az ország német megszállása után egy rövid ideig a Nagybátony–Újlaki Téglagyárban dolgozott, majd Németországba deportálták: a ravensbrücki, a venusbergi és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott.
A II. világháború után ismét újságírással foglalkozott 1945–1947-ben a Jövendő munkatársa, 1947–1949-ben az Asszonyok főmunkatársa és szerkesztője, egyúttal 1946–1948-ban a Pajtás című új ifjúsági lap alapító munkatársaként és a Kurierpost sajtóügynökség fordítójaként is tevékenykedett. Tudományos pályafutását Kossuth Zsuzsanna életútjának kutatásával kezdte, közzétette Kossuth testvérének leveleit.
Érdeklődése később is megmaradt a magyar és egyetemes neveléstörténet mellett, ám kutatásait kiterjesztette régi szerelmére a testnevelés- és sporttörténetre. Mint a magyar olimpiai csapat tolmácsa részt vett az 1945 utáni első olimpián (1948: London). Sőt nemcsak részt vett, de nagy meglepetésre még olimpiai bronzérmet is átvehetett! A nyári olimpiai játékok műsorán, az olimpiai játékok kezdeményezőjének, báró Pierre de Coubertin-nek javaslatára 1912 óta rendezték meg a művészeti versenyeket (irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene kategóriákban). Éva A fiatalság forrása című népszerű könyvével a londoni olimpia 3. helyén végzett – s ez a váratlan siker fordulópontot jelentett karrierjében.
1949-ben a Testnevelési Főiskolán kinevezték a testneveléstörténet előadójává, 1956-ban testneveléstörténeti dolgozatával megvédte kandidátusi értekezését, így nemcsak ő lett az első magyar sportújságírónő, de a sporttörténet első magyarországi tudományos fokozatát is ő szerezte meg. 1954–1957-ben a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat szerkesztőjévé nevezték ki, 1957-től a Gyógypedagógiai Főiskolára került: 1958-ban főiskolai docenssé, 1962-ben főiskolai tanárrá nevezték ki, 1964-ben sikeresen megvédte doktori értekezését. 1972-ben az MTA Pedagógiai Kutatócsoport tudományos tanácsadója lett, s haláláig ebben a munkakörben tevékenykedett.
Földes Éva elsőként foglalkozott Magyarországon a női sport történetével, továbbá ő írta a testnevelés- és sporttörténet stúdium első egyetemi, illetve főiskolai jegyzeteit, tankönyveit és egyéb segédanyagait. Vízi baleset áldozata lett. Halála után nem sokkal férje, Elekes Lajos történész, Kossuth-díjas akadémikus is elhunyt.
Fontosabb művei: Mussolini, az újságíró. Egyetemi doktori értekezés. Budapest, 1937;
Kossuth Zsuzsanna. A magyar szabadságharc ismeretlen hősnőjének élet és levelei. Szabó Emmával. Budapest, 1944;
A fiatalság forrása. Budapest, 1948;
Testnevelés- és sporttörténet. 1–3. Főiskolai jegyzet. Budapest, 1952–1953;
Az úszás mesterei. Budapest, 1954;
A korai utópista szocialisták pedagógiai nézetei. Budapest, 1958;
A Magyar Tanácsköztársaság testnevelése és sportja. Budapest, 1959;
Valóság és utópia. Charles Fourier pedagógiai nézeteihez. Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 1959;
A sport történetéből. Budapest, 1959;
Népoktatási, népnevelési törekvések az antifeudális népi-forradalmi mozgalmakban. Doktori értekezés is. Budapest, 1964;
A magyar testnevelés és sport története. Egyetemi tankönyv. Kun Lászlóval, Kutassi Lászlóval. Budapest 1977;
3. kiadás 1989.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.