I. A definíció.

 

Halandzsa: 1. értelmetlen szavakkal megtűzdelt vagy teljesen értelmetlen beszéd. 2. mellébeszélés, üres fecsegés. 3. zűrzavaros, mesterkélt vagy nehezen érthető, általában szaknyelvi szöveg.

 

II. A legenda.

 

Valamikor a 20. század elején élt egy Lachs (? Lax) Lajos nevű – valószínűleg – gégebajos könyvügynök. A derék házaló egy idő után megunta, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére sem értik mondanivalója egy jelentős részét azok, akikre könyveit akarta rásózni. S miután rádöbbent erre a helyzetre, úgy döntött, hogy nem is nagyon strapálja magát: hetet-havat összehordott, értelmetlen szavakat suttogott, értelmes szavakat zagyvált össze-vissza, egészen addig, amíg az emberek többsége inkább fizetett, csak már megszabaduljon tőle.

Ezt a sajátos nyelvet nevezte el ő a tréfás halandzsa nyelvnek, amely aztán olyannyira ismertté vált, hogy manapság mindenkire, akit valamely okból nem értünk meg, azt mondjuk, hogy ‘halandzsázik’. A halandzsa szó hangutánzó, s jelentése: ‘értelmetlen, zagyva, badar beszéd’ vagy ‘értelmetlenség’.1

 

III. A történet.

 

A szó először a Világ című lap egyik 1912. évi számában bukkant fel először: „Bródy Sándor drámáját előadták – nem érti? – mirekeresett világát – kalandzsa ápolásában de – nem egészen mert az irodalom – érti? – luxus.2 A szöveg itt természetesen értelmetlen, az azonban érdekes, és további kutatásokat igényel, hogy miért kalandzsa szerepelt még a később halandzsa szó helyett?

Már Halandzsa volt a címe az 1913-as közismert Karinthy-novellának, amely a Budapesti emlék című kötetében szerepel.3 A szerző egy kávéházban ül, amikor egy jó modorú, szerény fiatalember mellételepedik, s mindenféle dolgokról beszélgetnek. Egyszercsak az író új ismerőse óvatosan megkérdezi:

— Bocsánatot kérek, Önnek is, ide a pincérhez kiszera mér nin, hozzám?

Miután az író természetesen nem érti, hogy vajon mit is akart, ez a kedves fiatalember a jelenet, még többször megismétlődik:

— Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban is kiszera méra bávatag, ha lehet.

A szerző persze egyre kínosabban érzi magát, mivel nem tud felelni egy ilyen, minden bizonnyal egyszerű kérdésre:

— Hogy itt a kávéházban nekem is lehet-e kiszera méra bégeva szebékkel visszaadni?

Az újabb kérdésre, már egy határozott igennel felelt, gondolván, hogy így elejét veheti az egyre kellemetlenebb diskurzusnak:

— Igen – mondom határozottan – biztosan lehet.

— Hát akkor adja ide, leviszem.

— Mit???

— Hát az öt koronát!

Végül reszkető kézzel átnyújtott öt koronát, és végre megszabadult ettől a rendkívül kedves fiatalembertől. Ez a fiatalember („halandzsa-ember”) találta fel a „halandzsa-nyelvet”: értelmetlen szavakat kever bele a mondatokba, és amikor az ember már félig megőrült, hogy nem érti öt koronát kért kölcsön.

 

Ebben a novellában szerepelt először a halandzsa szó, amely Karinthy Frigyes leleménye. Még ugyanebben a kötetben, rögtön a következő novellájának A diadalmas halandzsa a címe.4 Ebben a kis írásában előrevetíti, hogy ha tudatosan használ értelmetlen szavakat, milyen nagy tisztelet kelthet más emberekben: a „halandzsa nyelv” lesz a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót és a volapüköt, s aki folyékonyan beszél „halandzsául” az előtt beláthatatlan jövő áll.

Kevéssé ismert, hogy szintén ebben a kötetben szerepel a Játékok című írása is.5 Tulajdonképpen ez az első halandzsa novella, jóllehet a halandzsa szó ebben a dolgozatban egyszer sincs leírva! A történet szerint ketten játszanak egy pakli „kverenteszt”– a játék leírásában pedig tudatosan keveri a szerző a kártya-, a sakk- és a futballkifejezéseket. (A játékot egyébiránt gyufaszálakkal vívják). Sajnos nem fejezhették be a kitűnően induló partit, mert egyszer csak megjelent az ápoló úr, aki véget vetett a mulatságnak…

 

A nyelvészek, elsősorban Karinthy népszerűsége miatt hamar felfigyeltek az új szóra. A Magyar Nyelvőr volt a kor legjelentősebb nyelvészeti folyóirata, amelyben állandó rovatot szentelt az új szavaknak és az új nyelvi jelenségeknek. Az Ismeretlen szavak című rovatban T. Á. aláírással 1924-ben kisebb írás jelent meg.6 T. Á. felhívást intézett több tisztázatlan etimológiájú szóval és kifejezéssel kapcsolatban. A „halandzsáról” megállapította, hogy az a pesti argot-ban nagyon elterjedt szó, s átvette azt az újságíró nyelv is ‘értelmetlen zagyva beszéd, amely összefüggés nélküli szótagokból áll’ jelentésben. Megemlíti továbbá a „halandzsázni” igét is, amelynek jelentése: ‘ilyen, halandzsa módon, értelmetlenül beszélni’. A rovat szerkesztője kérte az olvasókat, hogyha a szó használatával kapcsolatban valamit tudnak, azt közöljék a folyóirattal.

A szó történetének következő jelentősebb dátuma: 1935. Ebben az évben jelent meg Az Est hármaskönyve.7 Karinthy Frigyes itt közölt írásában megünnepli a „halandzsa nyelv” 25. születésnapját. Itt közli az ismert, többször idézett legendát a hebegő könyvügynökről, aki tudatosan kevert értelmetlen betűhalmazokat beszédébe. Karinthy ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy ő nem feltalálta a halandzsát, ő csupán felfedezte azt. Ezt a „felfedezést” az író tehát 1910-re teszi, ami végül is kb. megegyezik az általunk ismert első, 1912-es adattal.

Az 1930-as években mindenesetre a halandzsa szó már a művelt irodalmi társalgásban ismertté vált, nyelvészek foglalkoztak vele, sőt, amint láthattuk, a legenda is megszületett. Tudomásunk szerint Karinthyn kívül irodalmi műben először Szerb Antal használta a halandzsa szót A Pendragon legendában („metafizikai halandzsázás”).8 De ez a szó előfordul egy másik Szerb Antal-műben is, az Utas és holdvilágban („olyan sporadikus-kataleptikus–apodiktikus dolog – halandzsázta”).9 Szintén szívesen használta a halandzsa szót Szentkuthy Miklós Az egyetlen metafora felé című ún. naplólapokban („Szerelem és halál tényeire az ember, az ős-ember mindig rítusokkal, nagy halandzsákkal, pózokkal és rikító kulisszákkal reagált”).10

Később megszaporodnak a halandzsa szóval kapcsolatos előfordulások – itt most nincs hely, hogy Bálint Györgytől Lukács Györgyig kitérjünk azokra a kritikusokra, akik szívesen éltek kisebb-nagyobb írásaikban, publicisztikáikban gyakran ezzel a fogalommal. Az 1940-es év azonban mégis fontos. Balassa József szótárában először szerepel a halandzsa, a már korábban közölt jelentéssel.11 A szó továbbá először szerepel egy lexikonban is (Új Idők Lexikona).12

 

IV. A jelentés.

 

Miután áttekintettük a szó történetének első harminc évét, érdemes megvizsgálni a szó korabeli jelentéseit is.

Mint fentebb már többször is idéztük a halandzsa jelentése: ‘értelmetlen szöveg’. Az értelmetlen szöveg azonban többféle is lehet. A klasszikus halandzsában értelmes szövegek keverednek értelmetlenekkel. A kiszera méra bávatag értelmetlenség, ugyanakkor a szöveg környezete értelmes szavak halmaza. A párbeszéd éppen azért lesz kínos, mert a szerző a hozzá intézett kérdést az értelmetlen mondatok miatt nem érti, s úgy gondolja, hogy valamilyen kommunikációs hiba miatt bizonyos szavak jelentését nem ismeri. így az egész szituációt nem képes kezelni.

 

Nagy J. Béla nyelvész tanulmányában13 a kiszeraméra-halandzsa szövegen kívül még két másik halandzsaszöveg-típust különít el. Halandzsa szöveget úgy is lehet írni, hogy a szövegben csakis értelmes szavak szerepelnek, ám a mondatok úgy vannak összefűzve, hogy aztán azok elveszítik értelmüket:

 

— Miért nem voltál ott a jegelésen?

— A csavarokat át kellett stimmelni.

— Persze, a negyedik felvonás végén. Mondtam a marhának, hogy tegyen rá stemplit. Átvetted kérlek az esővizet?

— Nem, össze volt folyva. Ki kellett kefélni.

— Sügönyözz a belügyminiszternek! Ha még nem késő.

— Még nem. Most szerelik fel a szájkosarat az akácfákra. Éppen arra jöttem. Különben, hogy vagy?

— Attól a kis kétoldali fülhallástól eltekintve egészen jól. És Te?

— Hadd el. Én is rossz bőrben vagyok. Még nem mondtam? Vérkeringésem van két napja.

 

Ebben a párbeszédben minden szó értelmes, viszont a szöveg teljesen értelmetlen. Láttuk, hogy a klasszikus kiszeraméra-halandzsával ugyanabban a kötetben megjelent a Játékok című novella is, amely szintén értelmes-értelmetlenségekkel teli párbeszéd két ápolt között. Abban a novellában egyetlenegy értelmetlen szó szerepel csupán, a kverentesz. Nos nevezzük ezt a második típusú halandzsa szöveget kverentesznek.

 

Míg a kiszeraméra-halandzsában néhány értelmetlen szöveg szerepel értelmes szavak között, a kverentesz-halandzsában csak értelmes szavak bukkannak fel, az egész textus azonban értelmetlen lesz. A halandzsa harmadik változata a fájdala-halandzsa. Az ilyen típusú szövegek teljesen értelmetlenek, a kötőszavakon kívül a legritkább esetben vannak a textusban értelmes szavak, legfeljebb értelmes szavak hangalakbeli kiforgatásai. A névadó Fájdala egy közismert halandzsa szonett:

 

A pő, ha engemély, kimár

De mindegegy, ha vildamár…

Mert engemély mindez bagul

Mint vélgaban a bégahur…

 

Hasonló a Doborza című „kurucnóta”:

— Huj, kuszmabég, huj kereki!

— Vatykos csukászok valaki!

— Dengelegi!

— Ne mánd, ne mánd a vereszt!

 

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi halandzsa típusú versek igen közelállnak a stílusparódiához, amelynek, mint köztudomású Karinthy Frigyes volt a nagymestere. Megkockáztatható az a feltételezés, hogy első halandzsa szavai már az Így írtok ti (1912)14 verseiben és írásaiban felbukkantak.

 

A halandzsa – mindhárom változata – a nyelv görbe tükre, a beszéd paródiája, a szavak kötetlen asszociációs rendszere. Karinthy megpróbálta a szavak értelmét és jelentését az abszurditásig kitágítani, új szavakat alkotott, a régi szavakhoz új jelentéseket adott. Ha elfogadjuk, hogy a paródia és a humoreszk Karinthy sajátos látószöge volt, akkor a halandzsa volt a stílusparódia és a humoreszk non plus ultrája, azok szükségszerű következménye, az utolsó és a legmagasabb fokozat. Az értelem nélküli szó, a jelentés nélküli mondat, a torzszülött szöveg.