1. Narratio rerum1

Hannibál feltámasztása2 Móra Ferenc talán egyik legismertebb regénye.

Hannibál feltámasztása Móra Ferenc talán egyik legkevésbé ismert regénye.

Nem, nincs ellentmondás a két fenti állítás között. Móra Ferenc (1879–1934), Supka Géza (1883–1956) felkérésére, épp kilencven éve, 1924-ben írta meg Hannibál feltámasztása című regényét. A regény valójában szatíra, amelynek lényege, hogy az I. világháborúban fél karját elvesztett klasszika-filológus, az orosz hadifogságban, egy karaita zsinagógában, régi római pergameneket talált. A pergamen valóságos szenzáció, hisz kiderült belőle, hogy Hannibál valójában egy karthágói forradalom áldozata lett, amely akkor tört ki, amikor a nagy pun hadvezér az arisztokraták sérelmére meg akarta változtatni az adórendszert. Vagyis Hannibált nem Scipio győzte le, hanem a forradalom áldozata lett! A lelkes ókortörténész, fiatal orosz feleségével és a csizmájába rejtett szenzációs kézirattal már akadémiai pálmáról, MTA tagságról és szédületes szakmai karrierről álmodik, ám hazatérése után keservesen csalódik. Természetesen kommunistagyanús oroszországi volt hadifogolyként nem tud elhelyezkedni, igen nagy protekcióval állást kap volt iskolájában, mint rajztanár. Megírja szenzációs felfedezését Hannibálról az iskolai értesítőben, ám akadémiai elismerés helyett országgyűlési interpelláció a „jutalom“.

Egykori iskolatársa hírhedten buta diák volt. Amikor megkérdezte tőle volt történelemtanáruk, hogy sorolja fel a római császárokat Augustustól, könnyedén így felelt: Augusztus, Szeptember, Október, November. Nos, ez a diáktárs időközben országgyűlési képviselő lett, s interpellációjában megtámadta közös alma materüket, mondván, hogy az iskola egyes tanárai a „sémi világeszmét propagálják.“ Az országháborító értesítőt meg kell semmisíteni, máglyát kell belőle állítani a Vérmezőn. Vita csak abból támadt, hogy július közepén talán mégsem tanácsos a máglyarakás, a pótindítvány szerint az országgyűlési határozatot a következő évben, januárban kell végrehajtani.

Főhősünk azonban nem egy félszeg filosz, a korszellemhez hűen megvédte a nagy pun államférfit. Hannibál azelőtt portás volt (ante portas), ám becsülettel és szorgalommal bebizonyította, hogy az egyszerű ember is milyen sokra viheti. Karrierje szépen ívelt felfelé, olyannyira, hogy már birodalomszerte ismert főhivatalnokként, kezdetben sikerrel akadályozta meg az új forgalmi adó bevezetését. Hannibál később a pun merkantilisták vezéreként egy sor népszerű törvénnyel ajándékozta meg hazáját: pl. betiltatta a gáz- és villanyvilágítást és a petróleumvilágítást tette kötelezővé, elrendelte az államilag kötelező alkoholfogyasztást, de a legjelentősebb elképzelésének a földbirtokadó bevezetése bizonyult. Az ellentábor vezére, Scipio azonban ismét a forgalmi adót javasolta. Az ellentétek kibékíthetetlenné váltak, s Scipio a megtévesztett paraszti tömegekkel döntő győzelmet aratott Zámánál, Hannibál fölött. A győzelem után Scipio borzalmas bosszút állt Hannibálon, majd természetesen bevezette a forgalmi adót, amely úgy elpusztította Karthágót, hogy nem maradt más a romjain csak, mint a neve is mutatja Róma…

2. Minorum gentium3

Móra Ferenc művét, a Hannibál feltámasztását a „legszívfájdítóbb magyar szatírának“ tartotta. Ezért fájlalta nagyon, hogy kisregénye életében sohasem jelenhetett meg. A kéziratot elküldte ugyan a Világ c. lap szerkesztőségének, ám az eltűnt! Tíz évig semmit sem lehetett tudni a műről, ám Móra halála után, 1934-ben Feleky Géza (1890–1936), a lap főszerkesztője, költözködése közben véletlenül megtalálta! Valójában nem lehet tudni, hogy hol lappangott hosszú évekig a kézirat, s hogyan kerülhetett elő „váratlanul“? A Móra örökösök – teljes joggal – azt szerették volna, hogy rögvest megjelenjen a mű, ám a Horthy-korszakot vitriolosan bemutató szatíra közzétételét nem vállalta egyetlen kiadó sem. A kézirat végül is – kalandos körülmények között – Móra barátjához, Roóz Rezsőhöz (1879–1963) került, aki 1945 után átadta az irodalmi köztudatnak. A Hannibál föltámasztása először a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg húsz folytatásban (1949. nov. 13-ától dec. 6-ig), e folytatás alapján a szegedi Délmagyarország újraközölte a regényt (1954-ben), s a mű először szintén Szegeden jelent meg (a Tiszatáji Magvető gondozásában, 1955-ben).

Az 1949-ben ismertté vált kisregény azonban igen sok esetben eltért a Móra által írt eredeti változattól. Péter László (1926–) kutatásai szerint Sós Endre (1905–1969), a korszak jónevű újságíró-szerkesztője vállalta a Móra-szöveg aktualizálását. Ez annyit jelentett, hogy a hadifogságból hazatért főhősnek a korabeli szovjet viszonyokat gúnyoló megjegyzései kimaradtak a műből, s nem lehetett leírni a bolsi, a tovaris és a muszka szavakat sem. Miként kimaradt a főhős életrajzából az a mozzanat is, amely szerint a derék klasszika-filológus a fehérek fogságában volt, ahol egyszerű újságíróként igen gyakran kellett beszámolnia a bolsevik kegyetlenkedésekről…

A legnagyobb hamisítást azonban túlzott magánszorgalomból a mű utolsó soraiban követte el a korrektor-cenzor. Mikor a főhős értesült arról, hogy fiatal orosz felesége gyermeket vár, a középiskolai tanári címéről éppen lemondó klasszika-filológus úgy vélte, hogy majd a fia – helyette – feltámasztja Hannibált. A „javított“ változat befejezése: „Az Ő idejében majd más lesz a világ… nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára tenni az embereket.“

A javító-szerkesztő utolsó mondatait később az irodalmi lapokban, a kisregényt ismertetők gyakran idézték, mint Móra Ferenc forradalmi elhivatottságának bizonyítékát. Megkockáztatható az a feltevés, hogy az 1955-ös kiadás fentebb idézett záró mondataira figyelt fel Fábri Zoltán (1917–1994) is. Fábri a regény alapján készítette el a magyar filmtörténet korszakos jelentőségű művét, a Hannibál tanár urat (mint közismert, a bemutató 1956. okt. 18-án volt). Míg az 1955-ös kiadás radikálisan eltért az eredeti Móra-műtől, a film egészen más, mint a javított-új változat. A regénybeli főszereplőnek nincs neve, a filmbeli főhőst Nyúl Bélának hívták. Móra művében a hadifogságból hazatérő klasszika-filológus fiatal ember, aki tanári pályája kezdetére egy szakmai szenzációval érkezett, Nyúl Béla idős úr, aki pályafutása végén igyekezett felvenni a harcot az ostobasággal és a korlátoltsággal. Az eredeti műben a tudatosan nevesincs tanár szarkazmusával győzött, de mégis alulmaradt. A szelíd klasszika-filológus ugyanis pürroszi győzelmet aratott a képviselők felett, ám ehhez az szükségeltetett, hogy gyakorlatilag visszavonta valamennyi, Hannibállal kapcsolatos felfedezését. Ahelyett, hogy feltámasztotta volna Hannibált meghamisította, eltorzította, maskarába öltöztette, csúfot űzött belőle. Nyomban megírta lemondását a tanári állásáról – ennyi engesztelő áldozattal tartozott a nagy pun vezérnek. Nyúl Bélát körülvette egy borzongató, csendesen-bujkáló, lappangó félelem, Nyúl Béla tragikusan komikus, Lófő Testvér és a Töhötöm-brigád tagjai komikusan tragikusak. Az idős tanár úr félelmében maga is szajkózni kezdte a lincselni kész „töhötömök“ jelszavait, majd a mélybe zuhant. A névtelen tanár erkölcsileg, Nyúl Béla fizikailag semmisült meg.

3. Epodosz4

Hannibál feltámasztása Móra Ferenc születésének 125. és halálának 70. évfordulóján sikeresen megtörtént. Az Argumentum Kiadó 2004-ben megjelentette az első cenzúrázatlan kiadást, amely egyúttal a regény kritikai kiadása is. A kisregény, a teljesen másról szóló film révén Móra Ferenc talán egyik legismertebb munkájává vált. Az eredeti változat – az évtizedekig rejtőzködő, majd vállaltan átírt szöveg okán – Móra Ferenc ismeretlen remekműve lett. Talán eljött az ideje annak is, hogy a csonkítatlan verzió mindannyiunk közkincse legyen.

„Consia mens recti – famae mendacia ridet.5“ (Ovidius)