Ádám Zsigmond
pedagógus
Született: 1906. június 19. Egyek
Meghalt: 1962. május 25. Budapest
Iskola
Bp.-en tanítói okl. (1926), a polgári tanárképző főiskolán magyr–történelem szakos polgári iskolai tanári okl. (1929), az Apponyi Kollégiumban tanítóképző intézeti tanári okl. (1931), a Debreceni Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1947).
Életút
A csurgói állami tanítóképző intézet h. tanára (1931), a miskolci tanítóképző intézetben a pedagógia és a lélektan r. tanára (1932–1937), a bp.-i VIII. ker.-i Rökk Szilárd u.-i Tanítóképző Intézet r. tanára (itt fogl. először ún. nehezen kezelhető gyermekekkel, 1937–1946); közben a II. vh. idején Ukrajnában munkaszolgálatos (1942–1945). A II. vh. után elhagyott gyermekek összegyűjtésére vállalkozott, először bentlakásos munkaiskolákat szervezett számukra (1945), kezdeményezésére Hajdúhadházon létrejött a világon egyedülálló gyermekváros (Magyar Állami Gyermekotthon Gyermekváros, 1946. jún. 29.), amelynek vezetője (1946–1949), az Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal munkatársa (1949), a bp.-i Ady Endre u.-i Tanítóképző Intézet ig.-ja (1949–1950), a Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként a pedagógiai tárgyak országos szakfelügyelője és a gyermekotthoni ügyek előadója (1951–1952), az Országos Tervhivatal (OT) munkatársa, a közoktatás országos felelőse (1952–1954), a Bőripari Tanulóotthon ig.-ja (1954–1956), az Országos Gyermekvédelmi Tanács vezetője (1957–1958), a Soponya-Nagylángi Gyermekváros ig.-ja (1958–1962).
A magyarországi gyermekvédelmi mozgalom egyik legjelentősebb 20. sz.-i személyisége. A II. vh. után javasolta az állami gyermekmenhelyek megszüntetését, ill. átalakítását, az állami gondozott és árva gyermekek új, állami intézményekben (pl. kastélyépületek) történő elhelyezését. Később kezdeményezésére jött létre a tanulás és a munka sajátos kapcsolatából álló gyermek-önkormányzat, az első gyermekváros. Az eredetileg gyermekfalunak elnevezett létesítményben a pedagógusok és a gyermekek közösen dolgozták ki az együttélés törvényeit, a szobákat híres emberekről (pl. Petőfi, Kossuth stb.) nevezték el, demokratikusan választották meg az intézmény „polgármesterét”. Több írásában hangsúlyozta a gyermekek szabadságát, elítélte a testi és lelki erőszak minden formáját. Tapasztalatai alapján ő dolgozta ki a mo.-i gyermekvédelem egységes pedagógiai irányítását, ill. tervei alapján valósult meg a fóti (1957) és a soponyai gyermekváros (1958). Új eljárást dolgozott ki továbbá az általános iskolai tanulók számolóképességének javítására is. Öngyilkos lett.
Emlékezet
Emlékét a Bátonyterenyei Nevelőotthon (Ádám Zsigmond Nevelőotthon, 1987. okt. 17-étől) és a Soponyai Gyermekváros (Ádám Zsigmond Gyermekváros, 1989. máj. 20-ától) őrzi, Soponyán emléktábláját is felállították.
Szerkesztés
A Gyermekváros c. lap alapító szerkesztője (1946–1949); gyermekvédelmi írásai a fenin kívül még elsősorban a Magyar Pedagógiában (1947-től), az Embernevelésben (1947–1949), a Pedagógusok Lapjában (1957-től) és a Köznevelésben jelentek meg (1959).
Főbb művei
F. m.: A problematikus gyermek. (Bp., 1942)
Milyen iskolát vár tőlünk a föld népe? Röpirat. (Bp., 1945)
Az első magyar gyermekváros. (Embernevelés, 1947)
A nevelés elméletének és gyakorlatának kapcsolatai a gyermekvárosban. (Magyar Pedagógia, 1947)
Kallódó gyermekek. Röpirat. (Hajdúhadház, 1948).
Irodalom
Irod.: Emlékkötet Á. Zs.-ról és a hajdúhadházi gyermekvárosról. Szerk. Tóth László. (Debrecen, 1981)
Horváth Márton: Á. Zs. pedagógiai hagyatéka. (Köznevelés, 1987)
Tóth László: Emlékezés Á. Zs.-ra, a gyermekvédő pedagógusra. (Nógrádi Művelődés, 1988)
Emlékkötet Á. Zs.-ról, a gyermekvédő pedagógusról. (Debrecen, 1990).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
