(Körmöcbánya, 1903. november 20. – Budapest, 1994. szeptember 12.)

Kokas Eszter a Győri Állami Leányintézetben 1921-ben érettségizett, 1927-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett. Tudományos pályafutása is a debreceni egyetemen kezdődött: háromévi gyakornokoskodás után 1927-ben kinevezték az Élettani Intézet tanársegédévé, 1936–1937-ben a Magyar Biológiai Intézet kutatóbiológusa volt. Időközben ismereteit 1926-ban a berlini egyetemen bővítette, majd 1927 és 1929 között több ízben járt a Lausanne-i Egyetem Élettani Intézetében, illetve 1929-ben a párizsi College de France, 1931-ben ismét a berlini egyetem Zoológiai Intézetében tevékenykedett, mint vendégkutató.

A magyar tudósnők közül elsőként szerezte meg 1936–1937-ben a londoni Royal College of Surgeons ösztöndíját, egyéves londoni tartózkodás után hazatért, 1939-ben magántanári képesítést szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Habilitációja után sem nevezték ki azonban egyetemi tanárnak: 1939 és 1943 között adjunktusként dolgozott a budapesti Élettani Intézetben, illetve 1943–1944-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) helyezkedett el.

Kokas Eszter összehasonlító élettani kutatásokkal, elsősorban a belső elválasztású szervek, különösen a mellékvese működésének élettani vizsgálatával, a gyomor- és a bélműködés kutatásával, a bélfelszívódás élettanával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a bélboholymozgás feltárása, illetve az emésztésben játszott szerepének tisztázása terén. Ludány Györggyel kimutatta, hogy a bélbolyhok mozgását szabályozó hormon, az általuk felfedezett villikinin nemcsak emlősökben, hanem alacsonyabbrendű gerincesekben (pl. halakban) is jelen van. Később öregedés-élettani kutatásaival is nemzetközi hírnevet szerzett.

Annak ellenére, hogy már az 1940-es években kimagasló eredményeket ért el – láttuk, hogy habilitációja ellenére sem nevezték ki sem nyilvános rendes, sem rendkívüli tanárnak. A II. világháború után előbb rendelkezési állományba helyezték, majd B-listázták. 1947-ben, mint magántanárt átminősítették intézeti tanárrá (azonban még egyetemi docensi kinevezést sem vehetett át!). Az 1950-es években Magyarországon is bevezették az új, szovjet típusú minősítési rendszert. Kokas Eszter nem lehetett kandidátus (addigi teljesítménye elismeréseként, ahogy a magántanári címmel a legtöbben ezt megkapták). 1951-ben megszűnt intézeti tanári beosztása is, a budapesti XXI. kerületi Rendelőintézetben helyezkedett el, mint laboratóriumi szakorvos, utolsó munkahelye 1954–1960-ban az Országos Korányi Tbc Intézet volt.

Végül 1956-ban, az átmeneti politikai enyhülés idején, addigi élettani munkásságát összefoglaló dolgozatával megszerezte a kandidátusi fokozatot, jóllehet akkor ő már tudományos tevékenységet tkp. már nem fejtett ki…

Fontosabb művei: Lép és csontvelő extraktumok haemolytikus és haemopoetikus hatásáról. Magyar Orvosi Archivum, 1926;

Resorptionbeschleunigung durch Hefeextrakt. Gál Györggyel. Biochemische Zeitschrift, 1929;

A chronaxia physiologiai jelentősége és pathológiai vonatkozásai. Gyógyászat, 1934;

A bélbolyhok működésére vonatkozó összehasonlító élettani vizsgálatok. Budapest, 1938;

The Effect of Activation of Villikinin on the Glucose Absorption from the Intestine. Ludány Györggyel. International Journal of Experimental Physiology, 1938;

The Elastase and Trypsin Contents of the Pancreatic Secretion in Dogs. Földes Istvánnal, Banga Ilonával. Acta Physiologica, 1951;

A bélbolyhok mozgásáról. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1955.