Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Daróczy Judit
    Daróczy Zoltán
    Halász Ottó
    Kállay Ferenc
    Redlich Béla

    Leveleki Eszter

    Löwentritt Eszter

    pedagógus

    (Felsőgalla, 1917. október 10. – Budapest, 1991. február 24.)

     

    Leveleki Eszter zsidó származású édesapja a tatabányai cementgyár igazgatója, anyja tanítónő volt. Eszter a budapesti Szent Orsolya-zárda tanítóképzőjében 1936-ban tanítói oklevelet, az Állami Tanítóképző és Óvónőképző Intézetben 1948-ban óvónői képesítést szerzett.

    Tanulmányai befejezése után 1936–1938-ban Nemesné Müller Márta Családi Iskolájában dolgozott, majd a Családi Iskola pedagógiai elvei szerint 1938-ban magánóvodát nyitott (1948-ig állt fenn) és elkezdte a Vidám Vakáció elnevezésű nyári nyaralásokat (kezdetben Méreiné Molnár Verával, 1938–1978). A II. világháború után 1945–1949-ben, Burchard-Bélaváry Erzsébet mellett a budapesti óvodahálózatban is dolgozott. Az 1950-es években azonban a Rákosi-rendszerben nem kapott munkát (alkalmi munkákat vállalt: esőkabátokat hegesztett otthonában, a budapesti Ganz utcában). Csak az „enyhülés„ éveiben térhetett vissza, 1962–1976-ban a Pest Megyei Csecsemőotthonok Központjában állami gondozott gyermekekkel foglalkozott.

    Leveleki Eszter a reformpedagógiát valló Családi Iskola híve volt, amelynek lényege a bensőséges, szabad és igényes légkör, ahol a közösség hozta létre, és változtatta meg a törvényeket, a nevelő csak segítőként közreműködött a közösség életében. Az iskola középpontjában a játékos tanulás állt, ahol a gyermekek önálló személyiségét mindig tiszteletben tartották. Eszter nevéhez fűződik a Családi Iskola nevelési elveinek továbbfejlesztése, az ezen elvek alapján történő bánki gyermeküdültetések megszervezése. Modelljével megvetette a nyaraltatás pedagógiájának alapjait, 1938 és 1978 között több mint 800 gyermek üdült a bánki tó partján; ahol a foglalkozások helyszíne a bánki tó és természetes környezete volt, a szállást pedig egy család portáján alakították ki.

    A foglalkozások fő eleme a szabad játékon alapuló közösségi szerveződés volt, amelynek keretét a bánki gyermekállam (Pipecland) demokratikus királysága alkotta. Pipecland polgárai gyermekek voltak, akik a tábor kezdetén megalakították országukat, demokratikusan megválasztották az „ország” vezetőit, megszavazták a törvényeket, felállították a bíróságot is (ahol védő, ügyvéd és esküdtszék is működött; a legsúlyosabb bűn a játékrontás volt!). Pipecland királya mindig a legkisebb gyermek volt, akinek nevében egy régens „uralkodott”; a helyi társadalom bocsokra, medvékre és kamarásokra oszlott. Megalkották az állam himnuszát, kialakították a közösség sajátos ünnepeit, gyermekművészek, -írók és -színészek dolgoztak a helyi gyermekművésztelepen, -színházban, gyermekújságírók számoltak be naponta a kolónia életéről a helyi (kézírásos) lapban, illetve faliújságban, sőt egy idő után a pipecek saját nyelven (nyelvjárásban) beszéltek egymással. Évről évre „olimpiai bajnokságokat„ is rendeztek, túrákat szerveztek a közeli településekre, ismerkedtek a természettel, a környezettel. Persze a gyermekközösséget időről-időre nagy veszedelem is fenyegette: minden évben egy-egy „külső ellenség” támadta meg az országot, ilyenkor kitört a (szám)háború, s az ezzel összefüggő nyomkereséses, „indiános” összetett kalandjátékok.

    Bánkon minden megengedett volt, ami nem volt veszélyes: sokan fennhangon szavaltak, mások ódivatú kalapban jártak. Eszter (akit mindenki tegezhetett) csak néha avatkozott bele a játékban, bár a távolból természetesen mindig ő irányított. Nem tűrte viszont, hogy gyermekek megbántsák vagy megalázzák társukat. Az anekdota szerint egyszer egy hatalmas fülű kisfiú került be a bánki táborba, ahol rögtön kicsúfolták őt a többiek óriási ékítménye miatt. Eszter nyomban közbelépett: rendkívüli „fülhosszúsági versenyt” írt ki, amelyet természetesen az új jövevény nyert meg, hiába is próbálták a többiek saját fülüket meghosszabbítani…

    A nyári tábor valódi, állandó cserélődő szerepjátékokon alapuló gyermek-önkormányzatként, gyermekfantázia-államként működött. Az egész „ország” kialakítása Leveleki Eszternek, a gyermekszabadidő kísérletező nagyasszonyának érdeme; s az is, hogy számos későbbi ismert személyiség (pl. Ascher Tamás, Fischer Ádám, Fischer Iván, Mácsai Pál stb.) kapott itt életreszóló útravalót.

    Eszter pedagógiáját viszont nem könnyű jellemezni: keveset írt, nézeteit nem rendszerezte, életműve a negyven évig működő bánki gyermekállam volt, jóllehet tapasztalatairól több előadást is tartott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Munkásságáról azonban sok mindent elárul, hogy Eszter halála után megkezdődött a bánki táborozások reneszánsza: a „pipecek” nyaranta újra találkoznak, elkezdték összegyűjteni az egykori Vidám Vakációk dokumentumait (fotókat, hírleveleket, illetve az élet egyéb emlékeit őrző tárgyakat).

    Leveleki Eszter emlékét Bánkon és Budapesten, Ganz utcai házán emléktábla őrzi. A bánki táborozók halála után Leveleki Eszter Alapítványt hoztak létre. Síremléke a budapesti Farkasréti temetőben van.

     

    Fontosabb művei: Gyermeknevelés. Akocsi Sándornével, Kabainé Huszka Antóniával. Budapest, 1967;

    2. kiadás 1969;

    Nyugodtan tegezz! L. E. pedagógiájáról. Összeállította, szerkesztette Farkas Endre. Az utószót Fábri Ferenc írta. Budapest, 1992.

     

    Irodalom: Kereszty Zsuzsa: L. E. pedagógiája. Új Pedagógiai Szemle, 1991;

    Farkas Endre: L. E.: a nyaraltatás kiemelkedő-magányos pedagógusa. Tanárképzés és Tudomány, 1992;

    Krémer Balázs: A múlt csodája. L. E. bánki gyermeküdültetéséről. Café Babel, 1996;

    Fábri Ferenc: Egy bánki táborozó önéletrajza. Tanít-tani, 2004/05;

    Gáspár Katalin: Az emberarcú társadalomért. L. E. Hősök, akik a nemzetért éltek, haltak. Budapest, 2009.

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Pályakép

    Megjelenés: nevpont.hu 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (25), agrokémikus (11), állatorvos (74), állattenyésztő (17), antropológus (13), atléta (22), bakteriológus (16), bányamérnök (39), belgyógyász (84), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (41), biológus (197), birkózó (10), bíró (17), bőrgyógyász (20), botanikus (62), ciszterci szerzetes (17), csillagász (17), diplomata (41), edző (91), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (11), endokrinológus (10), énekes (14), entomológus (27), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (34), erdőmérnök (48), esztéta (34), etnográfus (79), evangélikus lelkész (13), farmakológus (21), feltaláló (31), festő (124), festőművész (121), filmrendező (16), filológus (59), filozófus (80), fizikus (117), fiziológus (15), fogorvos (21), földbirtokos (12), földmérő mérnök (20), folklorista (36), forgatókönyvíró (10), fül-orr-gégész (26), gazdasági mérnök (110), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (39), genetikus (14), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (166), grafikus (73), gyermekgyógyász (38), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (43), hadtörténész (15), helytörténész (15), hematológus (10), hidrológus (13), honvéd ezredes (11), honvéd tábornok (72), honvédtiszt (25), ifjúsági író (12), immunológus (14), informatikus (12), iparművész (20), író (1007), irodalomtörténész (285), jezsuita szerzetes (11), jogász (334), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (185), kertész (34), kertészmérnök (22), klasszika-filológus (43), kohómérnök (24), költő (189), könyvtáros (72), közgazdász (190), kritikus (61), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (40), levéltáros (91), matematikus (100), mérnök (720), meteorológus (14), mezőgazda (131), mezőgazdasági mérnök (109), mikológus (12), mikrobiológus (26), miniszterelnök (24),


    © Névpont, 2024. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu