mozdulatművész, táncpedagógus, koreográfus

(Nagykároly, 1877. május 25. – Budapest, 1935. augusztus 24.)

A magyar mozdulatművészet kiemelkedő személyiségének, Jászi Alice-nak édesapja Jászi Ferenc orvos volt, egyik bátyja pedig Jászi Oszkár, a 20. század egyik legjelentősebb politikusa, társadalomtudósa volt. A középosztálybeli Jászi család a zsidó hagyományoktól és vallástól már régen elszakadt: 1881-ben át is tért a református hitre. Alice 1901-ben feleségül ment Madzsar Józsefhez, házasságukból egy kislány született: Lili.

Jászi Alice a 20. század elejétől foglalkozott testkultúrával. Magyarországon a század elején a mozgással történő gyógyítás teljesen ismeretlen volt. A végtagok megbetegedéseit a „testegyenészet“ szakemberei, azaz az ortopédsebészek vizsgálták. Alice az 1900-as évek elején férjével gyakran járt Németországban és Norvégiában. Németországban figyelt fel Bess Marguerite Mensendieck testnevelési rendszerére. A Mensendieck-féle iskola összekötötte a testnevelési rendszert a női test megismerésével. Az emberi test aktív önmegismerése, dinamikus önanalízise volt a Mensendieck-szisztéma egyik fő jellemvonása. Az iskola megkövetelte a tanítványtól, hogy a test szerkezetének alapelemeit tanulja meg és ellenőrizze, sőt hogy azt az ellenállást, amit a szertornánál a külső eszköz, súly stb. ad meg, azt izmai önmagából, lassú akaratmunkával tudják kifejteni. Mensendieck tehát a tudat ellenőrző, megfigyelő, analizáló szerepére rendkívül nagy súlyt helyezett.

Madzsar Alice 1912-ben elvégezte Mensendieck tornatanfolyamát, egyúttal megszerezte a jogosítványt arra, hogy Budapesten is hasonló iskolát létesítsen. Még ugyanabban az évben Budapesten, a Ménesi út 8. szám alatt felállította mozdulatművészeti iskoláját, ahol 1921-ben megkezdte a kétéves Mensendieck-féle tanárképzést is, ahol a különféle tornák és mozdulatművészetek mellett anatómiát és egészségtant is oktatott. Ebben az iskolában oktattak először Magyarországon gyógytornát, ő tekinthető a magyarországi gyógytornászképzés megindítójának.

Madzsar Alice azonban különleges mozdulatművészeti iskolát hozott létre, amelyben a mozgást a művészi kifejezés eszközévé tette, egyúttal a rendszerén belül kidolgozta a modern gyógytornát is. Nemcsak mozgást, hanem ún. mozdulat-karakterológiát is tanított, vagyis a jellemnek mozdulatokkal történő kifejezését. Madzsar Alice munkásságát két, nehezen elhatárolható korszakra lehet osztani: a modern női torna és gyógytorna bevezetésének, valamint a modern színpadi kifejezésformák ötvözésének időszakaira. Az előbbiben a női test egészsége volt a vezérgondolat, az utóbbiban a test mozgásának kifejező erejét használta fel a mondanivaló megformálására.

Munkássága első korszakának lezárásaként írta meg A női testkultúra új útjai (1926) című alapvető művét. Véleménye szerint az egész női testkultúra a férfiak már régóta kialakult testkultúrájából keletkezett, nem önállóan és nem a női test ismerete és sajátos berendezésének tekintetbevételével fejlődött ki. A férfiak testkultúrája csak arra irányult, hogy a testet egészségesen megtartsa és képessé tegye testi és szellemi munkájuk minél könnyebb és tökéletesebb elvégzésére. A nőnek azonban speciális testkultúrára van szüksége: a női testet már gyermekkortól fel kell készíteni arra, hogy majd idővel az anyaság funkcióit maradandó torzulások nélkül el tudja végezni. Ehhez azonban szükséges a női test minél pontosabb és teljesebb megismerése, mert sohasem szabad elfelejteni a női test fiziológiai különbségét a férfiével szemben. Madzsar Alice könyvével a speciális női torna mellett agitált, sőt egyes feljegyzések szerint elsők között hangoztatta egy különleges gimnasztikát terhes nők számára!

Az 1920-as évektől érdeklődése lassan a színpadművészet felé fordult. Az általa kidolgozott, s a női tornára szánt mozdulatsorozatokat igyekezett történetekbe rendezni. Számos mozgás-, pantomim- és kórusdrámát írt, illetve mozdulatművészetének népszerűsítésére tánccsoportot is létrehozott. Tánccsoportja a Hevesy–Palasovszky-féle Zöld Szamár-színházban (1925–1926), az Új Föld-esteken (1926–1927), a Rendkívüli Színpadon és a Cikk-cakk estéken (1928), majd a Príma Színpadon lépett fel. Művészeti elgondolásait mozgásművészeti iskolájának növendékeivel, tanárai és asszisztensei segítségével 1925 és 1934 között valósította meg; a hatóságok azonban 1934-ben Madzsar Alice iskolájának valamennyi előadását betiltották. Munkatársai voltak – többek között – Kövesházi Ágnes, Róna Magda táncművészek, Palasovszky Ödön költő, Kozma József és Szelényi István zeneszerzők. A magyar női testkultúra úttörőjének halála után az iskolát közvetlen munkatársai folytatták, mígnem a rendőrség az intézetet 1939-ben végleg be nem tiltotta.

Egykori iskolája falán márvány emléktábla hirdeti az alapító emlékét, rajta jelmondata: „Nehezebb regenerálódni, mint kezdettől dolgozni a test egészséges és harmonikus felépítésén.“ 1967-ben nevét vette fel az Állami Gyógytornászképző Iskola, míg Kaposvárott, a Somogy Megyei Kórház fizioterápiás részlegén nevével munkacsoportot hoztak létre.

Fontosabb művei: koreográfiái: Az Eiffel-torony násznépe. Cocteau-szatíra. Palasovszky Ödönnel. Színpadkép: Bortnyik Sándor. Zöld Szamár Színpad, 1925;

Oidipus. Mozgásdráma. Palasovszky Ödönnel. Zeneakadémia kamaraterme, 1926;

Prizma. Palasovszky Ödönnel. Zeneakadémia kamaraterme, 1928;

Géprombolók. Ernst Toller ludddita drámája. Budapesti Színház, 1929;

a főpróba után betiltották;

Új színház. Palasovszky Ödönnel. Zeneakadémia kamaraterme, 1929;

Új Prométheusz. Mozgásdráma a teremtés fájdalmáról. Róna Magdával. Zeneszerző: Kozma József. 1929;

Csongor és Tünde. Mozgásdráma. Dienes Valériával, Szentpál Olgával. Margitsziget, 1929;

Bilincsek. Mozgásdráma 7 képben. Zeneszerző: Kozma József. Belvárosi Színház, 1930;

Ayrus leánya. Kórusdráma és áldozati játék. Fővárosi Operett Színház, 1931;

Babiloni vásár. Pantomim egy felvonásban. Róna Magdával. Zeneszerző: Szelényi István. 1931;

Korszerű szvit. Háborúellenes pantomim. Róna Magdával. Zeneszerző: Szelényi István. 1933;

a bemutató előtt betiltották, ill. a Rombolás című részt a Szolnoki Művésztelepen Róna Magda adta elő, 1933;

írásai: Egészségi és szépségi torna nők és gyermekek számára Mensendieck rendszere szerint. Budapest, 1912;

A női testkultúra új útjai. Budapest, 1926;

2. átdolgozott és bővített kiadás 1930;

új kiadás 1977;

franciául: Paris, 1936, fordította: Erdős Márta;

Női testkultúra. A sport enciklopédiája. II. Budapest, 1928.

Irodalom: Palasovszky Ödön: M. A. Élet és Tudomány, 1967;

Kálmán Kata: A Madzsar-iskola. 1927–1929. Budapest, 2007.