gyógyszerész

(Budapest, 1927. július 2. – Budapest, 2006. június 18.)

Petri Gizella édesapja Petri Nándor orvos, belgyógyász és fogorvos volt. Gizella 1945-ben Egerben érettségizett, 1950-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE) gyógyszerész oklevelet szerzett. Doktori oklevelet azonban egyelőre még nem vehetett át: 1950-ben Magyarországon is bevezették a szovjet típusú tudományos fokozatot, vagyis eltörölték az eddigi doktori okleveleket. Magyarországon 1950 és 1956 között nemcsak a bölcsészek nem doktorálhattak, de az orvosok, az állatorvosok és a gyógyszerészek sem írhatták nevük elé a Dr. megkülönböztető betűket! Így hát Petri Gizella csak 1959-ben szerezhetett gyógyszerészdoktori oklevelet, 1964-ben azonban már a kandidátusi értekezését is megvédte (amely alapján újabb, ezúttal természettudományi doktorátust is „begyűjtött„).

Tudományos karrierje az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán (ELTE TTK) kezdődött: az Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszéken 1950-ben tanársegédi, 1959-ben adjunktusi, 1969-ben egyetemi docensi kinevezést nyert.

Petri Gizella alkaloidok és illóolajok képződésének biokémiai és fiziológiai vizsgálatával, farmakognóziai kutatásokkal foglalkozott. Számos új hisztokémiai és műszeres (pl.: kromatográfiás-izotóptechnikai, illetve preparatív és autoradiográfiás, fotometriás, gázkromatográfiás és mikroszkópos) eljárást dolgozott ki és vezetett be. Monográfiát írt a Magyarország Kultúrflórája sorozatban az orvosi csucsorról, vizsgálta a sejtdifferenciálódás jelenségét az elemi szövetek kialakulásában, különösen az alkaloidok fiziológiájának tanulmányozása terén ért el kiemelkedő eredményeket. 1971-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, s átkerült a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE, = Semmelweis Egyetem) Gyógyszerésztudományi Kar Gyógynövény- és Drogismereti Intézet élére. Az alkaloidok képződése témából 1973-ban védte meg doktori értekezését.

A SOTE-n a fitokémia és a fitoterápia tantárgyak kezdeményezője, első tanterveinek, jegyzeteinek és egyéb oktatási segédkönyveinek kidolgozója, illetve szerkesztője. 1991-ben vezető szerepet játszott a Magyar Fitoterápiás Társaság megalakításában, 1991–2000-ben a társaság elnöki tisztét is betöltötte. Élete utolsó éveiben is aktív volt: 2003–2006-ban a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Szenátusának tagjaként tevékenykedett. Tudományos tevékenységét 1993-ban Winkler Lajos-emlékéremmel, és Schulek Elemér-emlékéremmel, 1998-ban Augustin Béla-emlékéremmel, 2003-ban Kazay Endre-emlékéremmel ismerték el.

Fontosabb művei: A hazai termesztésben szereplő Datura metel L. szisztematikai vonatkozásai és hatóanyag-termelékenységi vizsgálata. Gyógyszerészdoktori értek. Budapest, 1958;

Gyógyászatilag jelentős Datura-fajok alkaloidtartalmának alakulása az egyedfejlődés alatt. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1964;

Az orvosi csucsor anatómiai viszonyai. Magyarország Kultúrflórája. Budapest, 1965;

Alkaloidok képződése és lokalizációja növényi szövetekben. Doktori értekezés. Budapest, 1972;

Drogatlasz. Budapest, 1979;

Farmakognózia. Budapest, 1982;

Gyógynövények a gyógyászatban. Nyiredy Szabolccsal, Nyiredyné Mikita Klárával. Budapest, 1984;

Gyógynövény- és drogismeret. Egyetemi tankönyv. Budapest, 1991;

Fitoterápia az orvosi gyakorlatban. Budapest, 1999;

angolul: 2002.