Simonyi Erzsébet
állatorvos
(Budapest, 1915. július 21. – Budapest, 1993. szeptember 24.)
Simonyi Erzsébet volt az első magyar állatorvosnő! Érettségi vizsgái után, mint rendkívül hallgató kezdhette meg tanulmányait 1933-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán. 1937-ben kisebb tudománytörténeti szenzáció volt, hogy Erzsébet megszerezte az állatorvosi, sőt 1939-ben az állatorvos-doktori oklevelét is.
Tudományos pályafutása az egyetemen kezdődött: a konzervatív szakmai ellenállással szemben Kotlán Sándor maga mellé vette gyakornoknak, s a későbbi akadémikus irányítása alatt szerezte meg doktorátusát is. (A tudománytörténet furcsa módon ismétli önmagát: jó évtizede valami hasonló játszódott le a JNMGE Gépészmérnöki Karán; akkor egy másik nagy tudós, az egyetem későbbi rektora, Szabó Gusztáv védte meg a szakmai körök támadásától Mader Idát, az első női gépészmérnököt!).
Erzsébet nemcsak azért különleges, mert ő volt az első magyar állatorvosnő, de azért is, mert a szakmájában is maradt. Pályafutását Budapesten kezdte 1940-ben, mint magánállatorvos, mert „természetesen” kutatóként nem tudott elhelyezkedni. A II. világháború után, 1946–1948-ban az akkori nevén Magyar Állatorvosok Szabad Szakszervezetének főtitkári tisztét fogadta el, nemsokára azonban kutatói elképzelése is megvalósult: 1948-ban a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetnél kapott tudományos munkatársi állást, közben 1950-ben egy rövid időre a Magyar Tudományos Akadémia Titkári Hivatalában az állategészségügyi előadói munkakört is betöltötte.
1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Osztályára került, az oltóanyag-termelési referensi feladatokkal bízták meg. De még ugyanebben az évben nagy megtiszteltetés érte az első magyar állatorvosnőt: felkérték az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézet első (azaz alapító) igazgatójának, így minden bizonnyal ő az első tudósnő, aki Magyarországon tudományos intézeti igazgatói címet is kapott.
Simonyi Erzsébet állatorvosi virológiával, parazitológiával foglalkozott; új oltóanyag-ellenőrzési módszereket, új oltási eljárásokat dolgozott ki. Jelentős eredményeket ért el a kutyák fertőző májgyulladása, a sertéspestis és a szarvasmarha vírusos hasmenésének gyógyítása terén. Először sikerült primer sejttenyészetben látens állat-patogén vírust kimutatnia. 1971-ben nyugdíjba vonult, s addigi tudományos tevékenysége összefoglalásával megvédte kandidátusi értekezését is. Így az első magyar állatorvosnő lett a tudományterület első női kandidátusa is!
Fontosabb művei: Precipitációs kísérletek polisacharida-antigénnel gasterophilosis esetén. Egyetemi doktori értekezés. Budapest, 1939;
Vizsgálatok a kristály-ibolya-vakcinával oltott sertésekben észlelhető kórbonctani elváltozásokról. Regős Gyulával. Magyar Állatorvosok Lapja, 1955;
Comparative Studies on the Potency of Different Crystal-Violet Swine-Fever Vaccine Batches. Többekkel. Acta Veterinaria, 1964;
Immunizálási kísérletek sertéspestis ellen az Oregon C24V borjúdiarrhoea-vírustörzzsel. Bíró Jenővel. Magyar Állatorvosok Lapja, 1966;
Sertéspestisszérum értékmérése szövettenyészetben. Magyar Állatorvosok Lapja, 1966;
Titration of Hog Cholera Antisera in Tissue Culture. Acta Veterinaria, 1967;
Immunization Experiments against Bovine Viral Diarrhoea. I–II. Többekkel. Acta Veterinaria, 1968;
Élővírus-vakcinák termelése és ellenőrzése. Magyar Állatorvosok Lapja, 1971;
Egyes oltóanyagok termelésének és ellenőrzésének korszerűsítése. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Budapest, 1972.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.