régész

(Budapest, 1925. június 22. – Budapest, 1993. május 26.)

Sós Ágnes édesapja Sós István, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ igazgatója volt, édesanyja Keményfy Margit. Ágnes 1952-ben ment férjhez Csemiczky Ödönhöz. Házasságából egy fia született, Csemiczky Miklós (1954–) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.

Ágnes a budapesti Szent Margit Leánygimnáziumban 1943-ban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) 1950-ben népvándorláskori régész szakos muzeológus oklevelet szerzett, az egyetemi doktori fokozatok visszaállítása után, 1959-ben doktorált. A Tudományos Minősítő Bizottságon (TMB) Perényi József aspiránsaként 1966-ban megszerezte a történelem (régészet) tudományok kandidátusa fokozatot.

Első és egyetlen munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztálya volt, ahol 1950–1964-ben tudományos munkatársként, 1964-től tudományos főmunkatársként dolgozott. Gyermekbénulás következtében 1959-ben súlyosan megbetegedett: mindkét lába megbénult, de tudományos munkásságát – beleértve az ásatást is - ­súlyos betegen, mankókkal járva is töretlenül, szívós kitartással és igen nagy akaraterővel folytatta!

Cs. Sós Ágnes avarkori és korai szláv kori régészettel foglalkozott. Zalavárott 1951–1964-ben, Fehér Géza munkatársaként részt vett a középkori szláv településközpont feltárásába, majd több avar kori temető leletmentő ásatását (1955: Kecel, Üllő; 1958: Oroszlány; 1961: Szigetmonostor) végezte el. Pókaszepetken, 1963–1969-ben avar–szláv temetőt tárt fel, majd az 1970-es években ismét Zalavárott ásatott, ahol – többek között – egy palánkfalu-erődítésrendszert és egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványait tárt fel. A kis-balatoni tározó létesítésével kapcsolatos leletmentések során Esztergályhorváti-Huszárvár lelőhelyen, 1983-ban a 12. századi templomot és a körülötte fekvő többrétegű temetőt ásatta. Ötévi ásató munkájának eredményeképpen 1990–1993-ban Zalavár-Várszigeten palánkfalú erődítésrendszer, valamint egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványai, egy kör alakú kripta és téglasírok kerültek napvilágra.

Kutatásai alapvető jelentőségűek a 9. századi Dunántúl szláv népességére vonatkozóan: kimutatta, hogy ebben a korban ez a térség nem az ún. Nagy Morva Birodalom, hanem a frank állam része volt; s a Zala völgyét birtokában tartó Pribina és Kocel szláv fejedelmek a frank állam tisztviselői voltak.

Cs. Sós Ágnes haláláig aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Bizottságának munkásságában. A Német Régészeti Intézet levelező tagjává választották, továbbá tagja lett a Szláv Nemzetközi Unió állandó tanácsának is. Tudományos eredményeit 1977-ben Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, 1992-ben Rómer Flóris-emlékéremmel ismerték el.

Fontosabb művei: Le deuxième cimitiére avare d’Üllő. Acta Archaeologica, 1955;

A keceli avarkori temetők. Régészeti Füzetek, 1958;

Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Keszthely-Fenékpuszta. Acta Archaeologica, 1961;

Das Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Budapest, 1963;

A Dunántúl 9. századi szláv népessége. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1965;

A dunaszekcsői avar temető. Folia Archaeologica, 1966/67;

Bericht über die Ergebnisse der Ausgrabung von Zalavár-Récéskút in den Jahren 1961–1963. Acta Archaeologica, 1968;

Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. München, 1973;

Zalavár a középkorban. Zalaegerszeg, 1985;

Die neueren Ausgrabungen von Mosaburg-Zalavár. Cirill és Metód tevékenysége Pannóniában. Budapest, 1986;

Neuere archäologische Angaben zur Frage der Kirchen von Mosaburg-Zalavár des 9. Jahrhunderts. Szlávok, protobolgárok, Bizánc. Szeged, 1986;

Zalavár-Kövecses. Ausgrabungen 1976–78. Budapest, 1988;

Cemeteries of the Early Middle Ages – 6th–9th Centuries A. D. – at Pókaszepetk. Salamon Ágnessel. Budapest, 1995.

Irodalom: Szőke Béla Miklós: Cs. Sós Ágnes. Archaeológiai Értesítő, 1993;

Kemenczei Tibor: Cs. Sós Ágnes. Művei bibliográfiájával. Folia Archaeologica, 1995;

Kemenczei Tibor: S. Á. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002.