szociológus, pszichológus

Született: 1911. június 17. Kolozsvár
Meghalt: 1998. március 31. Tiszaújváros

Tomori Viola szülei – Tomori Mihály és Séra Zsuzsánna – vasúti tisztviselők voltak. Három fiú és egy leánytestvére volt. A trianoni békediktátum után a család először Aradra, majd Szegedre került. Két fiú testvére hősi halált halt az első világháborúban.

A szegedi Szent Erzsébet Gimnáziumban 1929-ben érettségizett, a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1934-ben matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet, 1935-ben pszichológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt került kapcsolatba a szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával. A csoport tagjai közé tartozott – többek között – Baróti Dezső irodalomtörténész, Buday György grafikusművész, Hont Ferenc rendező, Ortutay Gyula néprajztudós, illetve „kültagként“ Radnóti Miklós. A kis csoport tagjai járták a Szeged környéki falvakat és tanyákat, leggyakrabban Tápét. A falusiakkal történt beszélgetések során felvilágosító munkát végeztek, igyekeztek a magyar parasztok mérhetetlen nyomorán enyhíteni; meséket, népdalokat gyűjtöttek. A falukutató ifjak azonban nem csak tanulmányozták a falvak helyzetét, hanem igyekeztek megoldást is találni: nem egyszeri segélyt osztogattak, hanem szellemileg és lelkileg is felkészítették a parasztságot. Vetőmagot osztogattak, megtanították a helyes használatát, támogatták a háziipart. Tomori Violát – a falukutató mozgalom egyetlen hölgytagját – elsősorban a parasztság lelki- és hiedelemvilága érdekelte, első dolgozatai is a magyar népszokások lelki dinamikájával kapcsolatosak.

Tanulmányai befejezése után Tomori Viola 1936–1937-ben Humboldt-ösztöndíjasként Berlinben, majd Bécsben és Rómában tanult. Hazatérése után megszervezte a falukutató mozgalom egyik legnevezetesebb eseményét, a londoni Play House magyarországi faluszociológiai kutatását. Tomori Viola több helyszínt bejárva – e keresés eredménye a Hollókőről készült tanulmánya – a Bakony hegységben, a Zirc melletti Dudar községben talált olyan közeget, amely megfelelt a célnak: a falu a külvilágtól elzárva, még régi hagyományai szerint élte mindennapjait. A faluban Tomori Viola irányításával nemzetközi kutatótábor alakult, amelynek – többek között – tagja volt Ortutay Gyula néprajztudós és Móricz Virág írónő is. Ekkor járt Magyarországon a szociológiai pszichológia jeles képviselője, az Angliában élő, német származású Richard Thurnwald, akinek munkássága nagy hatást gyakorolt a szegedi fiatalok kutatásaira. Sajnos a dudari vizsgálatok feldolgozását és közzé tételét a II. világháború megakadályozta (dokumentációjának tudománytörténeti kiadására csak 1987-ben került sor, Lengyel András irodalomtörténész szerkesztésében).

Tomori Viola a két világháború között, 1937–1942-ben a Szociálpolitikai Intézet kutatójaként dolgozott, majd az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, illetve az Országos Szociális Felügyelőség (OSZF) munkatársaként Felvidéken (Érsekújvárott) és elsősorban Erdélyben (Székelyudvarhelyen) tevékenykedett. Az OSZF a bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt megyék népét igyekezett anyagilag és erkölcsileg támogatni. Tomori Viola Székelyudvarhelyen és környékén találta meg azt a közösséget, azt az egymást segítő emberi magatartást, amelyre gyermekkora óta vágyott. A székely háziipar megszervezése, anyagokkal, megrendelésekkel való ellátása nehéz, de szép feladat volt, amelyet sok helyi segítséggel, újonnan szerzett baráttal együtt sikerült megoldania. Sok segítséget kapott Tompa László költőtől, Haáz Rudolf tanártól, és elsősorben későbbi férjétől Váró György jogásztól, aki az Erdélyi Fiatalok falukutató mozgalmában vállalt aktív szerepet, így szakmailag is tudták egymást segíteni.

A II. világháború után, 1945–1952-ben Tomori Viola a Székelyudvarhelyi Tanítóképző tanára, majd igazgatója volt. Az Amerikában élt nővérével fenntartott levelezése miatt azonban örökre száműzték a romániai magyar tanügyből. Az üldöztetések miatt a család kénytelen volt elhagyni a Székelyföldet és Nagyváradra költözött. Nagy lelkierővel mégis talpra állt, kitanulta a gépi hímzést, hogy így is segítsen enyhíteni családja anyagi helyzetén. A tudományos tevékenységnek sem fordított hátat, képezte magát, igyekezett az új pszichológiai irányzatokról információkat gyűjteni. Az 1970-es évek végétől ismét közölték írásait a népszerű kolozsvári lapok (pl. a Dolgozó Nő), valamint a Korunk című folyóirat. A megjelent cikkeken kívül Kolozsvárott, a Dacia Kiadónál jelent meg Kukkó című visszaemlékezése (a Kukkó becenevet legnagyobb unokája adta a szerzőnek).

Miután 1987-ben Tomori Viola elvesztette férjét, Váró Györgyöt, egy évvel később minden ingóságát maga után hagyva Szegeden telepedett le, ahol néhány évig ifjúkori barátnőjénél, Árvai Erzsébetnél (az akadémikus Kalmár László matematikus felesége) lakott. Ekkor jelent meg Mint pattogó labda című emlékirata a Szeged című folyóiratban. A szűkebb szakma is „újrafelfedezte“ az egyetlen női falukutatót: több interjú készült vele és Árvai Erzsébettel, majd 1992-ben, több évtizedes késéssel kiadták Hollókőről szóló falumonográfiáját is. Élete végén Tiszaújvárosba költözött, utolsó éveit leánya családjánál töltötte, ott is hunyt el.

Fontosabb művei:

A parasztcselekvés lelki dinamikája. Magyar Pszichológiai Szemle, 1935;

A parasztság szemléletének alakulása. A parasztság szemléletének és eszméltségi fokának lélektani vizsgálata. Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Szeged, 1935;

A személyiségpedagógia egy újabb iránya. A Cselekvés Iskolája, 1935/36;

Immanens ideálizmus lélektani alapon. Boda István lélektani felfogása. Szellem és Élet, 1936;

Egy tiszta paraszti falu lélektani képe. Búvár, 1936;

Faluművelődés és néplélektan. Magyar Szemle, 1936;

A magyar parasztság lélektana. Társadalomtudomány, 1938;

Buday György balladás élete. Korunk, 1969;

A korszerű társadalomlélektan kibontakozása. Korunk, 1971;

A társadalom lelki tartaléka. Korunk, 1973;

Társadalmi érdek – lélektani divatok. Korunk, 1978;

Kukkó. Visszaemlékezések. Kolozsvár-Napoca, 1985;

Mint pattogó labda. Váróné T. V. szabálytalan emlékiratai. 1–2. Szeged [folyóirat], 1989;

Hollókő. Egy palóc falu lélekrajza. Budapest, 1992.

Irodalom:

Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest, 1967;

A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása. Dokumentumok. Sajtó alá rend. Lengyel András. Szeged, 1985;

Dudar. Szerk. Lengyel András, Simon János. Szociológiai munkafüzetek. Budapest, 1986;

Dudar. 1937. Szerkesztő: Trencsényi Imre. Budapest, 1997.