történész  

Született: 1850. január 28. Várfalva, Torda-Aranyos vármegye
Meghalt: 1939. február 12. Dés 

Régi unitárius nemesi családból származott. Sz: Kádár András, Barla Judit. F: 1893-tól Magyari Amália.

Középiskoláit a tordai unitárius gimnáziumban végezte, a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián tanult tovább (1871–1873), a budapesti polgári iskolai tanítóképzőben magyar nyelv és irodalom és történelem szakos polgári iskolai tanítói képesítést szerzett (1876).

A tordai gimnáziumban a latin nyelv és az irodalom rk. tanára (1873–1876), a dési polgári iskola r. tanára (1876–1902), egyúttal a dési községi elemi iskola igazgatója (1883–1884). A szamosújvári polgári leányiskola igazgatója (1902–1904), a dési állami polgári leányiskola, egyúttal mindkét dési községi iskola és óvoda igazgatója is (1904–1918).

Szamosújvár, Dés és a környéke kisebb településeinek történetével, ipar-, irodalom-, kultúr-, művelődés- és neveléstörténeti hagyományainak feltárásával, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc emlékeivel, helyi legendáival foglalkozott. Munkásságából kiemelkedik az általa írt, szerkesztett és saját költségén kiadott (!) Szolnok-Doboka vármegye monographiája (1900–1905) c. hétkötetes munka, amely a magyarországi helytörténetírás kimagasló, klasszikus teljesítménye. A könyvészetileg is felbecsülhetetlen értékű, összesen 3854 oldalas kötetek, az akkori vármegye mind a 405 településének történetét igen részletesen, közérthető formában mutatják be, kiegészítve a középkori és kora újkori erdélyi falutípusok kialakulásával, jogállásuk fejlődésével. Kádár József közel tíz év alatt, az 1890-es évek végétől, faluról falura járta végig a vármegye összes települését, kivonatolta a helyi levéltárakban és plébániákban őrzött okleveleket, egyéb okmányokat, örökítette meg a műemlékeket, gyűjtötte a környék legendáit, hiedelmeit. Végül legendává vált maga is: a Szamosok Orbán Balázsának hívta őt az erdélyi történeti emlékezet. Nagymonográfiája részeként összeállította még a Szolnok-Doboka vármegyében működő írók életrajzait és munkásságát is, ez a műve azonban kéziratban maradt. Néhány írása Siculus és Várfalvi álneveken jelent meg.

Szolnok-Doboka vármegye vezetősége, a Magyar Történelmi Társulat ajánlására, 1888-ban, a megyei monográfia megírására szerződést kötött Réthy László (1851–1914) történésszel. A munka szervezése közben Réthy rádöbbent a helyi viszonyokban való tájékozódása korlátaira, ezért egy szerkesztőséget hozott létre, a munka felgyorsítására, amely Kádár Józsefen kívül Pokoly József (1866–1933) református teológiai tanárból és Tagányi Károly (1858–1924) levéltárosból állt. Kádár József - munkatársai adatait felhasználva, de személyes tapasztalatai alapján kiegészítve - a II–VII. kötetet (A vármegye községeinek részletes története) írta és szerkesztette.

Désett és Szamosújvárott élt és tevékenykedett, Désen hunyt el. Emlékét őrzi a dési Kádár József Művelődési Társaság (1991?-től), amely tiszteletére, Désen emléktáblát állított (2002-ben). Munkássága évtizedeken át szinte teljesen feledésbe merült, az 1990-es évektől Désen elkezdték életművét feldolgozni és részben újra kiadni. Kiss Ferenc monográfiát írt életéről (Kádár József, Dés városának és a Szamosok vidékének krónikása címmel, 2013-ban).

A Magyar Védő Egyesület választmányi tagja (1909–1918).

A dési Iparügyi Közlöny (1881–1882), a Deés és Vidéke szerkesztője (1881–1882), a dési Tanügyi Tanácskozó felelős szerkesztője (1893–1902), a Dési polgári leányiskola értesítője szerkesztője (1904–1918). A Magyar Hírlap (1890–1902) és a Történelmi Lapok állandó munkatársa (1892-től), a Dési Hírlap belső munkatársa (1918). 

F. m.: Karácson eredete. (Szolnok-Doboka [folyóirat], 1878); A deési polgári iskola önképzőköre. (Szolnok-Doboka [folyóirat], 1879); A deési evangélikus református egyházközség története, kapcsolatban a város kiválóbb eseményeivel. (A Dési Református Egyházközség kiadványa. Dés, 1882); A deési Rudolf Kórház (Deés és Vidéke, 1882); Pórlázadás megyénkben Zsigmond király alatt. (Szolnok-Doboka [folyóirat], 1884); A Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet által 1887-ben Deésen rendezett termény-, állat- és iparkiállítás emlékére. Emlékkönyv. – A vármegye történeti, földrajzi, közgazdasági viszonyai. Szerk. Szemmáry Józseffel. 31 fénynyomatú képpel. Kiadói egészvászonkötésben. (Dés, 1887); Gazdasági adatok a vármegye történetéhez. (A Szolnok-Doboka vármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve, 1887); Belső-Szolnok- és Doboka vármegye története 1848–1849-ben. (Dés, 1890); Az iparos-nevelésügyről. (A dési polgári iskola értesítője, 1892/93); Szolnok-Doboka vármegye története. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. Bp., 1893); A vízaknai csatában sebesültek. (Történeti Lapok, 1893); Szék város nagyközség története. Bővített lenyomat a Szolnok-Doboka vármegye történetének VI. kötetéből. (Dés, 1894); Szolnok-Doboka vármegye népoktatásügyi történetének vázlata. (A dési polgári iskola értesítője, 1895/96); Szolnok-Doboka vármegye nevelés- és oktatásügyének története. 1800–1896. Monográfia. K. J. arcképével és önéletrajzi adataival. (Dés, 1896); A Deési Kaszinó története. Monográfia. (Dés, 1897); Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I–VII. köt. Az I. kötetet írta Pokoly József, Réthy László és Tagányi Károly. A II–VII. kötetet írta és szerk. K. J. Kiadói félbőrkötésben, díszkiadásban. (Dés, 1900–1905); Szolnok-Doboka vármegye múzeuma és régiségtára. (Szolnok-Doboka [folyóirat], 1901); Adatok Dés vármegye történetéhez. (A Szolnok-Doboka vármegyei Irodalmi, Történeti és Néprajzi Társaság Évkönyve, 1902); Az erdélyi főurak szokásairól a fejedelmek alatt. (Szolnok-Doboka [folyóirat], 1902); Szamosújvár szabad királyi város, a vár és az uradalom története. (Dés, 1903); II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának története Szolnok-Doboka vármegyében. (A Szolnok-Doboka vármegyei Irodalmi, Történeti és Néprajzi Társaság Évkönyve, 1903); Emlékbeszéd Erzsébet királynéról. (A dési polgári iskola értesítője, 1904/05); Visszapillantás a polgári leányiskola 40 éves múltjára. (A dési polgári iskola értesítője, 1912/13); A dési állami r. k. leányiskola 40 éves története. (A dési polgári leányiskola értesítője, 1913); Karácsonyi szokások Lábfalván. (Dési Hírlap, 1918); A várfalvi iskola a múlt század ötvenes éveiben. (Keresztény Magvető, 1928); Népi csodás történetek és hiedelmek Dés környékén és Aranyos vidékén. (Művelődés, 1992); Népi csodás történetek, hiedelmek és szokások. (Szamosújvár, 2000).

Irod.: Lukinich Imre: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. (Századok, 1908); Kiss Ferenc: K. J. (Korunk, 1980); Beke György: Szolnok-Doboka megye helytörténésze. (Honismeret, 1981); Kiss Ferenc: K. J., mint néprajzi gyűjtő. (Művelődés, 1992); Unitárius kislexikon. (Bp., 1999); Kiss Ferenc: Kádár József, Dés városának és a Szamosok vidékének krónikása. (Dés, 2013); Lukács Éva: Krónikás a krónikásról. Kiss Ferenc: K. J., Dés városának és a Szamosok vidékének krónikása. (Erdélyi Örmény Gyökerek, 2013). *Szinnyei nyomán valamennyi lexikon téves születési adata: 1851. jan. 24.! A pontos adat Kiss Ferenc újabb kutatásainak köszönhető, ő korábban az 1850. jan. 23-i dátumot közölte. Az Unitárius kislexikon szerint viszont 1850. jan. 28-án született!