Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. Az 1863-ban alakult NTE, kis jóindulattal az első sportegyletnek is tekinthető, s mint az első ilyen „vállalat” sokáig féltékenyen őrizte vezető szerepét a magyarországi sportalakulatok között. Az NTE vezetői sokáig mereven elzárkóztak a szabadtéri sportok, elsősorban az angolszász eredetű atlétikai gyakorlatok elől. Az egylet tagjainak egy időben megtiltotta még a szabadtéri versenyek látogatását is, így azonban elősegítette az egyesületből kiváló új atlétikai klubok – többek között – az MTK megalakulását. Ugyanakkor az NTE, amelynek sohasem alakult meg az atlétikai szakosztálya, egyetlen olimpiai bajnokot tud felmutatni, a magasugró Csák Ibolyát…

Női atlétikával Magyarországon először 1923-ban a Budapesti Középiskolai Atlétikai Clubban (BKAC) foglalkoztak, az első háziversenyt azonban a TF-en rendezték a főiskola hallgatói számára. Az NTE viszont az első nyílt versenyt rendezte meg 1927. április 10-én, Szentkirályi utcai tornacsarnokában. Az első magyar atlétanők természetesen még tornásznők voltak, maga Csák Ibolya is 14 évesen, 1929-ben a tornával ismerkedett meg először. A 1,67 méteres magasságú, ideális súlyú – 57–58 kg – „tornásznő” első magasugróversenyére 1933. március 25-én került sor, szintén a Szentkirályi utcai csarnokban. Új magasugró-csillag született, írta róla a korabeli sportlap, talán túlzott (?) derűlátással, első 1,35 méteres eredménye után. Első nyílt versenyén már 1,44 méterig jutott, erre már többen is felfigyeltek. Következő győzelme, már egyúttal a magyar bajnoki címet is jelentette számára, s még ebben az 1933-as évben, egészen pontosan szeptember 17-én, Debrecenben, első országos csúcsjavítására is sor került, Vértessy Katalin 1,48 méteres rekordját 1,49 méterre „helyesbítette.”

Milyen stílusban ugrott az első magyar atlétikai olimpiai bajnoknő? Természetesen először ő is az ún. óangol lépő technikával próbálkozott, bár már 1934-ben, a nem túl éles szemű szurkolóknak, is feltűnt különös ollózó stílusa. A magasugrás két lényeges fázisába, a felugrásba és a légmunkába új elemeket vezetett be. A felugró mozgás javítására ő alkalmazta először a lendületes nekifutásból végrehajtott fékező kitámasztást. A légmunka javítására ő használta először a léc felett a mozgás síkjára merőleges ollót, amely a csípőjáték kifejezett emelését, és a súlypont igen kedvező mozgását tette lehetővé. S ne felejtsük el, hogy az új stílus kialakításában igen nagy szerepet játszott Balogh Lajos, aki ekkor már évek óta foglalkozott a különböző mozgásfázisok elemzésével, modellezésével.

Az új stílus hatására Csák Ibolya bíztató eredményei „ugrásszerűen” javultak. Kis túlzással versenyről versenyre javította az országos csúcsot, 1934-ben 1,54 méterre, 1,55 méterre, 1935-ben 1,56 méterre, „növelte”, s ez utóbbi eredményével az évet a világranglista 5. helyével zárta. 1936 júniusában 1,61 méteres újabb csúcsával, már a berlini olimpia esélyesévé lépett elő. 1936. augusztus 9-ére, a női magasugrás döntőjére, a magyar éremremények szépen leapadtak. A magyar atlétika két első Európa-bajnoka, Kovács József és Szabó Miklós nagy csalódásra nem ért el helyezést, s a férfiak mindössze két 6. hellyel vették ki a részüket, az olimpiai éremtermésből. A Nemzeti Sport olimpiai tudósítása így számolt be a versenyről:

“Öten jutnak el a 1,60 méter küszöbére. A német Kaun elsőre veri, az angol Odam átjut rajta. A szintén német Ratjen és a francia Nicolas veri. A magasság Csáknak sem sikerül elsőre, másodikra azonban átjut rajta. Kaun harmadikra jut tovább, Ratjen és Nicolas kiesik. Az 1,62 métert valamennyien leverik. A szabályok szerint a holtversenyt újabb ugrás dönti el. A német és az angol leveri, Csák tisztán, magasan ugorja az 1,62m-t.”

Ezzel megszerezte Bauer Rudolf után a második magyar atlétikai olimpiai bajnoki címet. A tudósításban szerepelt, s végül is a 4. helyen végzett német Dora Ratjen volt az egyetlen, aki sportpályafutása alatt legyőzte Csák Ibolyát. Illetve ő sem…

Bécsben, 1938-ban rendezték az első női atlétikai Európa-bajnokságot. Csák Ibolya ekkor már, ha lehet mondani abszolút esélyes. 1933-tól 1938-ig – sőt még később, 1939-ben is – minden évben megnyerte a magyar magasugró bajnokságot, 1937-ben és 1939-ben távolugrásban sem talált legyőzőre. Az országos csúcsot 1,64 méterig javította, épp az Európa-bajnokság második napján, amikor a női magasugrást rendezték. Ezzel a szenzációs eredménnyel szerezte meg a második helyet Dora Ratjen mögött, aki 1,70 méteres fantasztikus világcsúccsal győzött. A fiús mozgású, nyurga bariton ekkor már évek óta egy nővel élt együtt. Nemsokára kiderült, hogy nem egy furcsa kapcsolatról van szó, hanem Dora férfi! Így a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfosztotta bajnoki címétől és világcsúcsától, s győztesnek a második helyezett Csák Ibolyát nyilvánította.

Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. A kis jóindulattal első sportegyesületnek tekinthető NTE sokáig mereven elzárkózott a szabadtéri sportoktól, mindenek előtt az atlétikától. Az NTE tornásznői ugyanakkor a magyar női atlétika úttörői, a TF hallgatók mellett első versenyzői voltak. Közülük is kiemelkedik a sportág első olimpiai és Európa-bajnoknője, Kádárné Csák Ibolya, akinek 1,64 méteres országos csúcsát huszonhárom év múlva, 1961-ben Beke Klára még mindig csak beállítani tudta.

Az NTE 1990-ben újjáalakult, tiszteletbeli elnökét ugye kitalálják, hogy hívják?