A címben levő megállapítás nagyon is helyén való, hisz Speidl Zoltán, az 1880. március 18-án, Losoncon született, s az idén 75 éve elhunyt atléta igen sokoldalú sportoló volt. A népszerű „Spuki” sporttevékenységét 1895-ben a Magyar Úszó Egyletben (MUE) mint úszó kezdte. Számos versenyen elindult a 100 méter gyorstól a kor által kedvelt tréfás vízi vetélkedőkig, ám igazából jelentős eredményeket nem ért el. Néhány év múlva felhagyott az úszással, mert elcsábította a század végének új szenvedélye a kerékpár. Speidl 1897-ben lett a Kerékpár Sport, ill. melléklete a Kerékpáros Hölgyek Lapja szerkesztője. Írásaiban mindent elkövetett az új közlekedési és sporteszköz népszerűsítése érdekében. Nem egyszer szinte szürreális képekben dicsőítette a jövő század egyik legnagyszerűbb találmányát, amely gyorsaságával a legjobban kifejezte a kor sebesség-eszméjét.

Igen a gyorsaság. Tán megérezte, hogy túl kevés idő adatik meg a számára. Minden sportágba belekezdett, versenyzett, szervezett és írt rendületlenül. 1897-ben a lapok már Koppán Pállal, a MUE „nagyreményű ifjú sprinterei” között tartották számon. Első komolyabb sikerét is ebben az évben, a BTC 200 méteres versenyének megnyerésével érte el. Az idő 24,6 másodperc nem volt különösebben jó eredmény, az igazsághoz viszont az is hozzátartozott, hogy mindössze fél éve foglalkozott komolyabban atlétikával is. A töretlennek ígérkező fejlődés azonban megakadt. A Kultuszminisztérium – ahová a testnevelés- és sportügyek is tartoztak – szigorú rendelettel megtiltotta a középiskolai tanulóknak sportegyesületekben való versenyzését. Ez igen súlyosan érintette a MUE-t, mivel tagjainak nagy része – köztük Speidl Zoltán, Koppán Pál, Schubert Ernő – ekkor még diák volt. Speidl 1898-ig, nem szerepelhetett, ill. csak álneveken indulhatott versenyeken, jóllehet már 14 éves kora óta versenyzett, sőt 16 évesen már lapszerkesztő volt! A MUE egyébként kilépett a Magyar Atlétikai Szövetségből (MASZ), így tiltakozott Wlassics miniszter rendelete, valamint a szövetség „erőtlensége” ellen. Speidl mire elérte az „alsó korhatárt” már egyesülete nem volt tagja a MASZ-nak, új sportalakulat után kellett néznie.

Szerencséje volt… 1898-ban alakult meg a BEAC a főváros új, elsősorban atlétikával foglalkozó sportklubja. Az „egyetemisták” természetesen örömmel fogadták a fiatal versenyzőt, sőt Speidl nemsokára a klub szervezőjeként is ismertté vált. Előbb a BEAC ifjúsági elnöke, majd 1901-től a klub főtitkára volt, amellett hogy a rövidtávtól a 3000 méterig minden számban elindult. Zuber Ferenc összeállítása szerint Speidl 1898-ban 10, 1899-ben és 1900-ban 7–7, 1901-ben 8 jelentős versenyen győzött. 1901-ben 440 yardon megnyerte a magyar, 1000 méteren az osztrák bajnokságot. Legjobb eredménye 100 yardon 10,3 másodperc, 440 yardon 53,4 másodperc, a fél mérföldes síkfutásban 2 perc 4 másodperc, az 1000 méteres síkfutásban 2 perc 43 másodperc, 1500 méteren 4 perc 52,4 másodperc volt. Részt vett az 1900. évi párizsi olimpián, ahol a magyar futók közül egyedül ő ért el helyezést. A 800 méteres síkfutás előfutamában a francia Deloge mögött másodikként került a döntőbe, ahol viszont kiugrott. A „zűrzavarok” olimpiáján eléggé zavaros szabályok uralták a versenyeket. A kiugrott versenyzőt 1–2 yarddal hátrább (!) állították, így a magyar futó előnyt adott amerikai ellenfeleinek. Így lett végül is 5.!

Sportolói pályafutása 1901-ben háttérbe szorult, sportújságírói tevékenysége azonban ekkor bontakozott ki igazán. Már 1898-ban az újonnan alakult Sport–Világ szerkesztője lett, míg 1901-ben a kor méltatlanul elfelejtett lapjának a Sportkedvelőnek lett Stankovits Szilárddal alapító főmunkatársa. A Sportkedvelő, amely az 1903-ban alakult Nemzeti Sport elődje volt, valamennyi „embersporttal” de mindenek előtt az atlétikával és az angol eredetű labdajátékokkal kívánt foglalkozni. A mindössze fél évig létező lap első száma május 5-én jelent meg, negyedrét alakban, hetente 12 oldalon. A későbbi Nemzeti Sporttal megegyező formátumban, tördeléssel megjelent lap volt a MASZ első hivatalos lapja, az atlétikai, a labdarúgó és a kerékpár rovatot Speidl Zoltán vezette, s ő írta a Sportkedvelőben az első magyar atlétikai szakcikket a modern rajttípusokról.

Hősünket azonban valamennyi sportág érdekelte. 1907-ben (!) lefordította angolból a BEAC-ban tanfolyamot vezető japán Szaszaki Kicsiszaburó dzsiu-dzsicu szakkönyvét. Ő az első magyar szakíró, aki megpróbálta összefoglalóan megírni a modern olimpiai játékok addigi – Saint-Louis-ig tartó – történetét. A Nemzeti Sport rovatvezetője volt, de az 1908. évi olimpiáról a Pesti Hírlapot is tudósította. Írt tárcát, szépirodalmat, vezércikkeket. Állandó rovataiban, a nagy fővárosi lapokban szinte mindenről volt mondanivalója. Végre 1910-ben elérte nagy álmát, az akkor meginduló új sportlapnak főszerkesztője lett. Újságíróként részt vett az 1912. évi stockholmi olimpián, tapasztalatait és az olimpiai eredményeket hosszú cikksorozatban, ill. külön kötetben foglalta össze. Rengeteg terv foglalkoztatta még, javasolta a magyarországi versenydíjak megreformálását, rendületlenül fordította az angol, a francia és a német szaklapok anyagait, hozzákezdett a magyar atlétika történetének megírásához…

Betegsége azonban egyre jobban elhatalmasodott, nem talált gyógyulást rá, hiába kereste fel a különböző gyógyintézeteket. 1917. július 3-án elhunyt.