Kiss Ferenc
erdőmérnök
Született: 1860. április 24. Szilsárkány, Sopron vármegye
Meghalt: 1952. június 13. Szeged
Család
Sz: Kiss Zsigmond földműves. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. F: 1897-től Strőbl Margit, Vedres István (1765–1830) Szeged város mérnöke unokája. Leánya: Vén Pálné Kiss Margit.
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a soproni evangélikus líceumban éretts. (1879), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián erdőmérnöki okl. szerzett (1882).
Életút
A nagyváradi püspöki uradalom gyakornoka (1882–1883), a Földművelésügyi Minisztériumba (FM) szolgálattételre berendelt erdész tisztviselő (1884–1885), az FM szegedi erdőgondnokságának vezetője (1886–1925).
Az Alföld-fásítás, a homokterületek erdősítésének egyik legjelentősebb képviselője. Nevéhez fűződik a homoktalajok új típusú minősítése – a rajtuk talált növényzet alapján. Ezzel elsőként figyelt fel a homoktalajokon jelentkező növényzetre (pl.: kék csenkesz, pemetefű stb.), s ezzel elsőként indítja el a talajjelző ősnövényzet megfigyelését, amelynek különös jelentősége van az erdőtelepítéseknél és az ültetendő fafaj megválasztásánál. Tapasztalatai alapján, Szeged környékén, több ezer kataszter hold erdőt telepített, majd a nagyfokú mesterséges erdősítések ellátására több holdnyi csemetekertet is létesített (1895-ben). Az erdőtelepítési tevékenységével párhuzamosan vizsgálta a különböző fafajokra jellemző rovar- és gombabetegségeket, különösen értékesek az akácfa pajzstetvességével kapcsolatos megfigyelései. A század első éveiben több összefoglaló tanulmányt írt addigi erdőtelepítési tapasztalatairól, valamint a Szeged környéki erdők élővilágáról. Kezdeményezte továbbá a homoki gyümölcstermesztést: Szeged-Alsótanyán, Szeged város részére 12 holdas gyümölcsfaiskolát létesített, ahonnan százezerszámra kerültek ki nemes gyümölcsfák a városba és a város környéki tanyákba.
Tudományos pályafutásának második szakaszában világviszonylatban is elsők között foglalkozott az erdőtelepítésben alkalmazható fafajok és az ökológiai viszonyok kölcsönhatásaival, elsőként mutatta ki a talajvízszint ingadozását, mint az erdősítést befolyásoló jelentékeny tényezőt. Több dolgozatban agrometeorológiai kérdéseket is tárgyalt, ill. az árvízvédelem és az erdőtelepítés összefüggéseit is ismertette. Leszögezte továbbá, hogy a homokvidék ősfája a fehérnyár. Agrobotanikai kutatásának fontos eredménye pedig az a megállapítása, hogy a szürkenyár önálló faj. Erdészettörténeti tevékenysége is értékes feldolgozta a szegedi, ill. a Szegedi környéki erdők történetét (Szeged erdészete, 1939), valamint több, Szegeddel foglalkozó népszerű ismeretterjesztő kiadványban is közreműködött.
Emlékezet
Szegeden, Alsótanyán élt és tevékenykedett, a Belvárosi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). Szegedi baráti társaságához tartozott – többek között – Móra Ferenc (1879–1934) is. Az író gyakran meglátogatta Alsótanyán, ahol a szép környezet hatására több tárcát, novellát és publicisztikai dolgozatot is írt. Erdészeti tevékenységéért már életében is nagy tisztelet övezte, Móra Ferenc nevezte el „a szegedi erdők atyjának” (Szegedi Napló, 1918). Szilsárkányi szülőházában (Rákóczi utca 2.) Kiss Ferenc Emlékházat rendeztek be (1981-től agrártörténeti műemlék, az egyetlen magyarországi erdészeti emlékház!), ahol, egykori iskolája falán, emléktábláját is elhelyezték (1977-ben; ma uo. óvoda működik). Egykori szegedi lakóhelyét (Reök-palota, Tisza Lajos körút 56.) szintén emléktábla jelöli (szintén 1977-től).
Nevét vette fel az ásotthalmi Kiss Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (1979), a Csemete – Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (1987), valamint a szegedi Erdészeti Technikum (1969; 2000-től Kiss Ferenc Erdészeti, Növénytermesztő és Állattenyésztő Szakközépiskola; ahol minden évben, ápr. 24-én Kiss Ferenc-napot tartanak, ahol a legkiválóbb tanuló átveheti a Kiss Ferenc-díjat. Az iskola falán márványtáblája látható, az intézmény parkjában mellszobrát is felállították (Madarassy Walter szobrászművész alkotása), s az ünnepség során, az iskola udvarán látható hatalmas kocsányos tölgyet Kiss Ferenc-emlékfának nevezték el (2001. márc. 18-án). Kezdeményezte a Szegedet Bajával összekötő út mentén található erdő védetté nyilvánítását (1944), ma ezt az erdőt Kiss Ferenc Emlékerdőnek hívják. Szintén halálának 25. évfordulóján, uo., a közúton egy emlékoszlopot is állítottak, amely bronz portréja díszíti (Cs. Kovács Lajos szobrászművész alkotása, 1977).
Elismertség
Az Országos Erdészeti Egyesület alapító tagja (1885-től). A Szegedi Mezőgazdasági Egyesület örökös díszelnöke (1935). Szeged város törvényhatósági bizottsága örökös tagja (1929).
A szegedi Dugonics Társaság tagja (1914-től).
Elismerés
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem t. doktora (1939).
Főbb művei
F. m.: Az akáczfa pajzstetűről. (Erdészeti Lapok, 1890)
Újabb adatok az akácz pajzstetűről. – A Szeged vidéki homokterületek erdősítéséről. (Erdészeti Lapok, 1892)
A fehér nyárfa, s annak jelentősége a homoki erdősítéseknél. (Erdészeti Lapok, 1894)
Újabb észleletek az akáczfa pajzstetűjéről. (Erdészeti Lapok, 1895)
A fák levélzetének figyelembevétele a termőhelyi viszonyok becslésénél. – A fenyves madarak mint erdősítők. (Erdészeti Lapok, 1899)
A Szeged város vidékén lévő erdők leírása. (Erdészeti Lapok, 1900 és külön: Bp., 1900)
Akáccsemete-termelés ritkítással. (Erdészeti Lapok, 1910)
Az alföldi laza talajú erdők. – A Hajdú megyei és a nyírségi erdőkről. (Erdészeti Lapok, 1911)
Az alföldi homokterületek erdősítésénél követendő újabb eljárások. (Erdészeti Lapok, 1913)
Az Alföld fásításának kérdéséhez. (Bp., 1920)
Talajélet az Alföldön és a talajnak javítása. (Erdészeti Kísérletek, 1926 és külön: Sopron, 1926)
Szeged. Városmonográfia. I–II. köt. Szerk. Tonelli Sándorral és Sz. Szigethy Vilmossal. (Magyar városok monográfiája. 1. Bp., 1927)
A fák életkora a homokon és egyéb jelenségek. (Természettudományi Közlöny, 1927)
A feketefenyő ültetése. (Erdészeti Lapok, 1927)
Tölgymakk-kelési próbák. (Erdészeti Lapok, 1928)
Az akác másodvirágzása. (Botanikai Közlemények, 1929)
Duna–Tisza közi vadvizek és gazdasági jelentőségük. (Föld és Ember, 1930 és külön: Szeged, 1930)
Az Alföld-fásítás gyakorlati kérdéséhez. (Erdészeti Lapok, 1931 és külön: Bp., 1931)
Kalló cserebogár [Polyphilla Full L.] megfigyelések. (Erdészeti Lapok, 1934 és külön: Bp., 1934)
Az almamoly életéről. (Erdészeti Lapok, 1936)
Szeged erdészete. 1–3. (Erdészeti Lapok, 1939 és a három rész egy füzetben: Bp., 1939)
A Duna–Tisza közi homoki erdők használatának tartamosságáról. (Erdészeti Lapok, 1939)
Elemi csapások az alföldi homokon. (Délvidéki Szemle, 1944)
Harc az elemi csapásokkal a Duna–Tisza közi homokterületeken. 1–2. (Erdészeti Lapok, 1944 és a két rész egy füzetben: Bp., 1944)
Az Alföld fásításának kérdéséhez. Újraközlés. (A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület [CSEMETE], 1996).
Irodalom
Irod.: Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Bíró Zoltán: K. F. (Erdészeti Lapok, 1939)
Kerkápoly Géza: A Szeged környéki homokfásítás története és tanulságai. (Az Erdő, 1945)
Firbás Oszkár: Száz éve született K. F., „a szegedi erdők atyja”. (Erdészeti Lapok, 1960)
Király Pál: A Kisalföldtől a Nagyalföldig. K. F. emlékezete. (Erdőgazdaság és Faipar, 1977)
Kálmán Gyula: Szilsárkány szülötte. Életet vitt a homokra. (Kisalföld, 1977. ápr. 24.)
Kálmán Gyula: K. F. emléke Szilsárkányban. (Soproni Szemle, 1982)
Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekről. (Dunaszerdahely, 2002)
Andrési Pál: K. F. emlékezete. (Erdészeti Lapok, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
