Kiss Ferenc
református lelkész, teológus
Született: 1862. december 7. Kenderes, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Meghalt: 1948. április 9. Debrecen
Család
Sz: Kiss Ferenc református tanító, majd szövetkezetigazgató Mezőtúron, Tóth Rozália.
Iskola
Elemi és középiskoláit Mezőtúron és Késmárkon végezte, a Debrecen Református Teológiai Akadémián (1880–1885), majd Bécsben tanult tovább (1886–1887). Református lelkészi vizsgát tett (I.: 1885; II.: 1887).
Életút
Mezőtúron segédlelkész és ideiglenes tanító (1884–1886), Karcagon h. tanár (1888–1889), Debrecenben segédlelkész és hitoktató (1889–1891), a kisújszállási (1891–1892), a földesi (1893–1899), a püspökladányi gyülekezet lelkipásztora (1899–1913). Az Alsószabolcs-Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese (1911–1933), egyúttal a Debreceni Református Teológiai Akadémia Belmisszió és Lelkipásztorkodás-tan Tanszék r. tanára (1913–1933) és a debreceni tudományegyetem, ill. a debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Kar Gyakorlati Teológia és Lelkipásztorkodás-tan Tanszék ny. r. tanára (1914–1933). A Tisza István Tudományegyetem első rektora (1914–1915) és a Kar dékánja (1928–1929). Nyugdíjazása után Budapesten élt (1933–1945), majd visszaköltözött Debrecenbe (1945). Kisgazdapárti programmal nemzetgyűlési képviselő (1920–1922).
A református diakónia egyik legjelentősebb magyarországi szervezője, a lelkész- és tanítóárvák taníttatására és nevelésére szolgáló hajdúböszörményi fiú (1914) és nyíregyházi leány Kálvineum (1922), majd az Országos Református Szeretetszövetség megalapítója (1931). Részt vett a budapesti második, harmadik és negyedik zsinaton (1904, 1917, 1928). Hetvenegy éves korában visszavonult és az Országos Református Szövetség keretén belül kizárólag karitatív tevékenységgel foglalkozott: árvaházakat, idősotthonokat, napközi otthonokat és fogyatékos intézeteket szervezett: 1944-ig összesen 23 árvaházat, 19 aggmenházat, több üdülőtelepet alapított és számos egyéb, családvédelmi akciót irányított. Teológiai munkássága, a lelkigondozás és a belmisszió szervezési kérdései mellett, néhány irodalomtörténeti és Mezőtúrral kapcsolatos helytörténeti dolgozatot is írt. Számos egyházi művet, elsősorban emlékbeszédet adott ki és szerkesztett.
Elismerés
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kar tb. doktora (1929).
Főbb művei
F. m.: A Biblia epikai feldolgozásának történetéből. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892)
A kuruc költészet protestáns szempontból. (Protestáns Szemle, 1894)
Az egyetem és a lelkészképzés. (Debreceni Teológiai Akadémia Évkönyve, 1914)
Női és férfierők az egyházépítés szolgálatában. (Értekezések a teológia köréből. Debrecen, 1917)
Bevezetés a lelkigondozás és belmisszió elméletében (Debrecen, 1917)
A lelki fegyverkezésről. (Kolozsvár, 1918)
A lelkipásztori látogatásról (Theologiai Szemle, 1925)
A mezőtúri református gimnázium lelkiarca. (Mezőtúr, 1930)
egyházi beszédei: Adár hónap tizenötödike. K. F. egyházi beszéde 1891. márcz. 15-én a debreceni nagytemplomban. (Debreczen, 1891)
K. F. beköszöntő egyházi beszéde Földesen, 1893. máj. 7-én. (Debrecen, 1893)
Kossuth Lajos. Imádság és búcsúszó. K. F. emlékbeszéde Földesen, 1894. ápr. 1-jén. (Hajdúszoboszló, 1894)
Tisza Gizella emlékezete. Halotti imádság és sírbeszéd, melyet a temetésen K. F. lelkész mondott, 1898. júl. 22-én. (Debreczen, 1899)
K. F. kibúcsúzó egyházi beszéde Földesen, 1899. nov. 12-én. (Debreczen, 1899)
Halotti beszéd és imádság S. Tóth Sándor felett. Írt és elmondta K. F., püspökladányi lelkipásztor Mező-Túron, 1901. febr. 16-án. (Mező-Túr, 1901)
Csordás Lajosné Kiss Piroska emlékbeszéde. Síri beszéd. Írta, s Földesen, 1905. ápr. 16-án, virágvasárnapon a sírnál elmondotta K. F., püspökladányi lelkipásztor. (Debrecen, 1905)
Vincze József emlékezete. Írták, s 1906. jún. 13-án elmondták K. F. és Papp Imre református lelkipásztorok. (Debrecen, 1906)
Dr. Lengyel Kálmán emlékezete. Síri beszéd. Írta, s Földesen, 1909. máj. 20-án, a sírnál elmondta K. F. lelkipásztor. Síri beszéd. (Debrecen, 1906)
K. F. református lelkipásztor esperesi székfoglalója. (Debrecen, 1911)
K. F. rektori megnyitó beszéde a debreceni magyar kir. tudományegyetem közgyűlésén, 1914. okt. 1-jén. (Debrecen, 1914).
Irodalom
Irod.: Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
A Tiszántúli Szépmíves Céh almanachja. 1932. Szerk. Benyovszky Pál és Szalacsy Rácz Imre. (Debrecen, 1931)
Tóth Endre: K. F. (Debreceni Protestáns Lap, 1948)
Tóth Endre: Száz éve született K. F. (Református Egyház, 1962)
Gonda Ferenc: Az Országos Református Szeretetszövetség megalakulása és intézményei. (Bp. 1978)
Ötvös László: Szeretetszövetség és szeretetszolgálat. K. F. és Juhász Zsófia munkássága. (Református Diakónia. 1. Karcag, 1994)
Szeretetszolgálati örökségünk és lehetőségeink. (Karcag, 1996)
Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. (Mezőtúr, 1999)
Fekete Károly, ifj.: K. F. professzor életműve. (Theologiai Szemle, 2007)
Fekete Károly, ifj.: A debreceni egyetem első rektora: K. F. (Kié az oktatás? Tanulmányok Kozma Tamás 70. születésnapjára. Szerk. Pusztai Gabriella és Rébay Magdolna. Debrecen, 2009)
Virágos Márta: A debreceni m. kir. tudományegyetem első rektora. (Gerundium. Debreceni Egyetemtörténeti Közlemények, 2010)
K. F. életműve. Szerk. Ifj. Fekete Károly. (Diakóniai Könyvtár. 1. A Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Iroda kiadványa. Bp., 2012).
Megjegyzések
MÉL téves halálozási hely: Pesterzsébet!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
