Kiss Ferenc

Született: 1892. április 15. Székesfehérvár
Meghalt: 1978. augusztus 13. Budapest
Temetés: 1978. augusztus 19. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Református családból származott, apja fodrászmester volt. Tízen voltak testvérek. F: 1. 1919–1930: Duschnitz Piroska iparművész. 1932-ben újranősült. 

Iskola

Székesfehérvárott, felsőkereskedelmi iskolában éretts. (1912), az Országos Színiakadémián tanult (1912–1914). 

Életút

Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1918); sebesülése miatt hazatért, s a színi pályára lépett. A kolozsvári (1917), a debreceni társulat (1918), a budapesti Vígszínház művésze (1919). A budapesti Nemzeti Színház (1919–1927 és 1930–1945); közben a Magyar Színház tagja (1927–1930), egyúttal a Pesti Kabaré művészeti vezetője (1923–1924). Gyakran vendégszerepelt más színházakban is: Budapesten a Király Színházban (1923–1924), a Budai Színkörben (1924–1926), a Blaha Lujza Színházban (1924), a Royal Orfeumban, a budapesti Vígszínházban (1927), a Fővárosi Operettszínházban (1927–1928), a Városi Színházban (1929), a Labriola Színházban és a Kamara Színházban (1933), az Új Magyar Színházban (1943). A filmügyek miniszteri biztosa (1940–1942). A budapesti Nemzeti Színház igazgatója (1944. okt. 19-étől) és a színészeti ügyek kormánybiztosa (1944. nov. 2-ától). Az Országos Színművészeti Akadémián a drámai és vígjátéki gyakorlat, valamint a színpadi beszéd r. tanára (1933–1944) és az Akadémia igazgatója (1938–1944). A Színház- és Filmművészeti Kamara elnöke (1938–1944). A II. világháború után Nyugat-Magyarországra, majd Németországba menekült (1944. dec.). Az amerikai katonai hatóságok kiadták Magyarországnak (1945. okt.). A budapesti népbíróság, mint háborús bűnöst nyolc év börtönbüntetésre ítélte (1946; 1953. szept. 23-án szabadult.) Alkalmi munkákat végzett, a székesfehérvári vágóhídon, majd földmérőként dolgozott (1953–1956). Visszatért a színészi pályára: a Győri Kisfaludy Színház (1956–1959), a Szegedi Nemzeti Színház művésze (1959–1964); közben más vidéki színházakban is vendégszerepelt (1962: Kecskemét; 1968: Veszprém; 1970: Kaposvár). Nyugdíjba vonulása (1961) után is vállalt egy-egy szerepet. 

Erőteljes, zengő orgánumú, jó megjelenésű színészként, elsősorban klasszikus drámák hősszerepeit, népi hangvételű figurák sorát formálta meg; kiváló jellemábrázoló készséggel. Tragikus és vígjátéki szerepeket egyaránt kiválóan alakított, s operettek főszerepeit is nagy sikerrel játszotta. A 20. századi magyar színháztörténet egyik legjelentősebb III. Richárd és Peer Gynt alakítása fűződik nevéhez. Előadóművészként Petőfi Sándor és más magyar költők verseit szavalta. Néma- és hangosfilmekben is gyakran szerepelt (1923-tól; 1931-ben, az első magyarországi hangos híradó előtt ő mondta el a köszöntőt). Visszatérése után többször játszott markáns karakterfigurákat, pl. a vak Pósalaky urat a Légy jó mindhalálig (1960), vagy a harácsoló öreg Kiskovácsot a Húsz óra c. filmben (1965). 

Az 1930-as években a magyar kultúrpolitika egyik meghatározó személyisége. A fasizálódó országban elvállalta a Színművészeti Akadémia (1938) és a Színház- és Filmművészeti Kamara vezetését (1938), az ország német megszállása után is a helyén maradt, sőt a nyilas uralom idején kinevezték a budapesti Nemzeti Színház élére, és Szálasi Ferenc „nemzetvezető” megbízta a színészeti ügyek kormánybiztosi tisztével. Már az 1940-es években szimpatizált a nyilasokkal: filmügyi kormányzati pozíciójából Hóman Bálint éppen ezért mentette fel (1942-ben). Később, mint kamarai elnök következetesen végrehajtotta és végrehajtatta a színházi élet ún. zsidótlanítását, eltiltotta a szerepléstől azon keresztény színészeket (pl. Jávor Pál) is, akik határozottan felléptek a zsidó származású művészek üldözése ellen (1944. ápr.; egyes vélemények szerint Kiss Ferenc internáltatta Karády Katalint is!). A nyilas napilapokban többször is kifejezte szimpátiáját a Szálasi-rezsim mellett, az újpesti színházavatón elszavalta Erdélyi József hírhedt költeményét, a Solymossy Eszter vérét. Mivel a legvégsőkig kitartott Szálasi mellett, maga is Németországba menekült. Az amerikai hadifogságba esett Kiss Ferencet, hazaküldése után, háborús bűnösként ítélték el. Az igen nagy érdeklődést kiváltó perben, Fontány Ferenc és a színésztárs Nagy Adorján ügyészek (!), a vádlott Kiss Ferencre halálbüntetést kértek (1945. nov. 26–27-én); végül is nyolc évet kapott (1953. szept. 23-án szabadult). Néhány év múlva újra játszhatott, utolsó éveiben elsősorban markáns karakterszerepeket és epizodistákat alakított. Visszatérését, újabb adatok szerint, 1956 után, a kultúrpolitikai fordulatot meghirdető Aczél György kezdeményezte. 

Emlékezet

Budapesten (XII. kerület Orbánhegyi út 19.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002). 

Elismerés

Corvin-koszorú (1935).

 

A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja (1937), érdemes művész (1964). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015