Kiss István, rugonfalvi
történész, levéltáros, heraldikus
Rugonfalvi Kiss István; R. Kiss István
Született: 1881. január 14. Csíkgyimes, Csík vármegye
Meghalt: 1957. április 19. Biharkeresztes, Hajdú-Bihar megye
Család
Régi erdélyi szabad székely (primor) családból származott. Sz: rugonfalvi Kiss Ferenc pénzügyőrtiszt, Bálint Júlia. Kilencen voltak testvére, ő volt a harmadik legidősebb. F: 1907-től Fábri Jolán. Fia: rugonfalvi Kiss István és rugonfalvi Kiss András.
Iskola
Elemi iskoláit Csíkszentgyörgyön végezte, a Székelyudvarhelyi Református Gimnáziumban éretts. (1898). A budapesti tudományegyetemen történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. és bölcsészdoktori okl. szerzett (1904) és két évet a jogi karon is tanult; a magyar történelem tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1912).
Életút
Győr vármegye főlevéltárnoka (1905–1912), a budapesti tudományegyetem magántanára (1912–1914), a debreceni tudományegyetemen, ill. a debreceni Tisza István Tudományegyetemen a magyar történelem ny. r. tanára (1914–1944); közben a bölcsészettudományi kar dékánja (1919–1920, 1927–1929, 1939–1940) és az egyetem rektora (1932–1933). A II. világháború végén Németországba távozott (1944), a politikai rendőrség, mint „az Imrédy-párt főideológusát” háborús bűnösként letartóztatta (1945), rendőri felügyelet alatt állt (1945–1948). A budapesti népbíróság 3 évi börtönbüntetésre ítélte (1948), a szegedi Csillag-börtön foglya (1948–1951), súlyos betegen szabadult (1951. dec.).
Az összeomlás után a Debrecenben élő székelyek által megalakított Székely Nemzeti Tanács elnöke (1919. jan. 30.). Részt vett a Székely Hadosztály első alakulatainak megszervezésében, nagy hatású beszédeiben és írásaiban fegyveres ellenállásra buzdított: igyekezett felhívni arra a különös helyzetre a figyelmet, hogy a Székely Hadosztály a román királyi hadsereg és a Vörös Hadsereg közé ékelődött. A székely csapatok nem bolsevikok, még csak nem is szocialisták, céljuk csupán az, hogy mint szabad székelyek visszakerülhessenek Erdélybe. Sikerült Böhm Vilmos (1880–1949) hadügyminisztert (későbbi hadügyi népbiztost) meggyőznie a keleti védelmi vonal megerősítéséről, ám a polgári kormány elszigeteltsége és a nemzetközi helyzet miatt a Székely Hadosztály nem kapott megfelelő hadianyag- és élőerő-utánpótlást. A Tanácsköztársaság megalakulása után megszakadtak a tárgyalások a székely csapatok képviselői és az új hatalom között. Rugonfalvi Kiss István egy, a kommün elleni katonai akciót is felvetett, kész volt a román csapatokkal is együttműködni, mert a proletárdiktatúrát veszélyesebbnek vélte, mint az antant agresszióját. Végül is az antant által támogatott, előrenyomuló román hadsereg érdemben nem tárgyalt a Székely Hadosztályról, a kilátástalan helyzet miatt maga Rugonfalvi Kiss István is a fegyverletétel mellett érvelt (Demecsernél, 1919. ápr. 27-én tette le a fegyvert). Néhány héttel később memorandumot intézett Ion Bratianuhoz, Románia miniszterelnökéhez, amelyben egy magyar–román államszövetséget javasolt (1919. máj. 14-én). A második bécsi döntés után (1940. aug. 30.) újabb memorandumot írt, ezúttal Kállay Miklós magyar miniszterelnöknek, amelyben összefoglalta a székelység jövőjével kapcsolatos elképzeléseit, s autonómiát javasolt Székelyföld számára. Javaslatával érdemben nem foglalkoztak.
Első tudományos dolgozatát egy, a család tulajdonában lévő, 1676-os lőcsei nyomtatványról írta, ami Balassi Bálint és Rimay János verseit tartalmazta. Az írásra felfigyelt Radvánszky Béla (1849–1906) koronaőr, heraldikus, aki meghívta Sajókazára, könyvtára rendezésére. Tudományos pályafutása Sajókazán kezdődött, a könyvtárrendezés közben felbukkant ismeretlen iratok közzétételével. Munkássága korszakokat és tudományterületeket fogott át: középkori és kora újkori magyar történelemmel, jog- és közigazgatás-történettel, heraldikával és genealógiával foglalkozott. Alapvető jelentőségű monográfiát írt az utolsó nemesi felkelésről, a székely nemzet történetéről, valamint II. Rákóczi Ferenc és Bethlen Gábor munkásságáról. Az 1920-as–1930-as években több jelentős szakmai vitát folytatott Szekfű Gyulával (1883–1955). Szekfű Bethlen Gábor című monográfiájára válaszolt Az átértékelt Bethlen (1929) c. műve (1929). Utolsó alkotó éveiben elsősorban a székelység történetét, Erdély művelődéstörténetében játszott szerepét vizsgálta, gyűjtötte a legkiválóbb székely személyiségek életrajzát. A nemes székely nemzet képe (1939–1940) c. háromkötetes műve a 20. századi magyar történettudomány egyik jelentős teljesítménye. A II. világháború után több koncepciós eljárást indítottak ellene, egyes vélemények szerint azért, mert nem volt hajlandó együttműködni régi ellenfelével, Szekfű Gyulával. A szegedi Csillag-börtönből már súlyos betegen szabadult (1951. dec.).
Emlékezet
Debrecenben élt és tevékenykedett, Biharkeresztesen hunyt el, a debreceni Nagyerdei Temetőben temették el (szíve felett egy maréknyi rugonfalvi földdel). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). A front közeledtével Debrecenből Budapestre menekült, a főváros ostromát túlélte, de kéziratai többsége megsemmisült. A megmaradt műveit a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi. Tiszteletére, egykori szülőházán, emléktáblát helyezett el a Debreceni Egyetem Baráti Köre (2002. jún.). Életműve alig ismert, a szűkebb szakma is csak a Szekfű-polémiát és a székelységgel kapcsolatos munkáit tartja nyilván. Ez utóbbiakat, az elmúlt években többször is kiadták Barcsa Dániel és Zambon Csaba gondozásában.
Főbb művei
F. m.: Balassi és Rimay költeményeinek 1670. lőcsei ismeretlen kiadása. (Magyar Könyvszemle, 1902)
Radvánszky György házassági pöre. 1724–1725. Írta és adattárral ellátta K. I. (Közlemények a báró Radvánszky-család levéltárából. Bp., 1903)
Radvánszky György eljegyzése br. Petrőczy Erzsébettel. (Közlemények a báró Radvánszky-család levéltárából. Bp., 1903)
Radvánszky György eljegyzésének története. (Századok, 1903)
Váradi Szabó György két verse. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1903)
Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar címerekben. (Turul, 1904 és külön: Bp., 1904)
Adalékok a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. (Századok, 1904)
Radvánszky László: Notitia familiae suae haeredibus conscripta 1754. – A Radvánszky család története 1754-ig. Ford. K. I. (Sajókaza, 1905)
Magyarok Mária Terézia 1743. évi prágai koronázásán. Felolvasta a Magyar Történelmi Társulat ülésén, 1905. jún.-ban. (Budapesti Szemle, 1905)
Történeti adalékok a boszorkányság és ördöngösség hiedelméhez. (Ethnographia, 1905)
A rudóbányai ev. ref. templom címeres emlékei. (Turul, 1905 és külön: Bp., 1905)
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. 1–4. Írta és adattárral ellátta K. I. (Századok, 1906 és Közlemények a báró Radvánszky-család levéltárából. Bp., 1906)
Az 1707. évi marosvásárhelyi propositiók és articulusok kinyomtatása. (Századok, 1906)
Báró Radvánszky Béla emlékezete. (Turul, 1906 és külön: Bp., 1907)
A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és az 1549–1551. évi leveles könyve. Monográfia és forráskiadvány. (Bp., 1908)
Meszlényi János hagyatéki ügye. Adalékok árva- és gyámügyi közigazgatásunk történetéhez. (Történelmi Tár, 1908)
Báró Kemény Zsigmond levelei báró Kemény Ferenchez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1908)
Az utolsó nemesi felkelés századik évfordulója emlékére. Több vármegye megbízásából szerk. K. I. I–II. köt. Monográfia és forráskiadvány. 20 táblával és kihajtható térképmelléklettel. (Bp., 1909–1911)
Címerlevelek. (Erdélyi Múzeum, 1912)
Az 1386. évi országgyűlések. (Századok, 1913)
Az első magyar közjog. 1–2. (Századok, 1914)
Küküllei János munkájának kritikájához. 1–2. (Századok, 1915–1916 és külön: A debreceni egyetem magyar történelmi semináriumának értekezései. 1. Bp., 1915)
A székelykérdés. (A debreceni m. kir. tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 13. Debrecen, 1917; A magyar állam címerei. (A debreceni m. kir. tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 14. Debrecen, 1917)
III. Endre király 1298/99. évi törvénye. (Fejérpataky Emlékkönyv. Bp., 1918)
A debreceni magyar tudományegyetem szózata a művelt világ egyetemeihez. (A debreceni m. kir. tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 22. Debrecen, 1919)
Iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Monográfia. (Bethlen Könyvtár. Bp., 1923)
Nagy Lajos és az ősiség. (Klebelsberg Emlékkönyv. Bp., 1925)
Lonovics József római küldetése. (Theologiai Szemle, 1925)
Az erdélyi fejedelmek nemzeti politikája. Monográfia. (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. Osztályának Kiadványai. II. 9. Bp., 1927)
II. Endre birtokreformja: a perpetuitás. (Debreceni Szemle, 1927)
Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. 1–2. (Századok, 1928)
Az átértékelt Bethlen Gábor. Válaszul Szekfű Gyulának. (Debrecen, 1929)
Maghi János közjegyző írta a Nyírkállói Tamásnak tulajdonított formulás könyvet. – Fekete emberek a magyar történelemben. (Debreceni Szemle, 1929)
Jancsó Benedek emlékezete. Írta és a Debreceni Székely Társaság közgyűlésén elmondta K. I. (Debrecen, 1931)
A nemzetiségi eszme. Írta és a debreceni tudományegyetem gr. Tisza István-ünnepélyén felolvasta K. I. (Debrecen, 1932)
Út az élet felé. A Keresztény Nemzeti Liga Világválság–Magyarválság előadás sorozatában előadta K. I. (Debrecen, 1932)
Az egységes magyar nemesi rend kifejlődése. K. I. rectori székfoglaló értekezése. (A debreceni m. kir. tudományegyetem 1932/33. évi évkönyve. Debrecen, 1932)
Parainesis. A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem ifjúságához az 1932/33. évben. K. I. rector intelmei. (Debrecen, 1934)
Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor armalisa. (Theologiai tanulmányok. 48. Bp., 1936 és a debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. Osztályának kiadványai. Debrecen, 1936)
A magyar nemzet hivatása. (Magyar Út Könyvek. Bp., 1936)
A nemes székely nemzet képe. I–III. köt. I. köt. A Székelyföld őskora. A székely nemzet története. II. köt. A Székelyföld és a székely nép. III. köt. Székely seregszemle. A székely nemzet kiváló tagjai. (Debrecen, 1939–1940)
A székelykérdés. (Élő Erdély. Az Erdélyi Szemle Könyvtára. Kolozsvár, 1941)
A székely nemzet története. Szerk. Török Péter, a szerző életrajzát összeáll. Zambon Csaba. A nemes székely nemzet képe c. műve I. kötetének részlete. (Historia Incognita. I. Történettudomány. 10. Máriabesnyő–Gödöllő, 2004)
A nemes székely nemzet képe. I–III. köt. Az előszót írta Barcsa Dániel. Egy kötetben. (új kiad. Pomáz, 2009).
Irodalom
Irod.: A Tiszántúli Szépmíves Céh almanachja. 1932. (Debrecen, 1931)
Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1935)
Gyöngyösi almanach. 1938. Sajtó alá rend. Gorzó Nándor. (A Gyöngyösi István Társaság kiadványa. Bp., 1938)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. kiad. Bp., 1977)
Pokoly László: Rugonfalvi K. I. 101 éve született. (Magyar Élet, 1982)
Polgárdy Géza: Rugonfalvi K. I. emlékezete. (Confessio, 2001)
Barta János: Rugonfalvi K. I. emléktáblájának avatására. (Debreceni Szemle, 2002)
Barcsa Dániel: A hűség krónikása. Rugonfalvi K. I. emlékezete. (Polisz, 2008)
Szálkai Tamás: Rugonfalvi K. I. heraldikai diasorozata a Debreceni Egyetem Történeti Intézetében. (Turul, 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
