Benda Jenő, marczinfalvi
újságíró, szerkesztő, író
Született: 1882. február 18. Huszt, Máramaros vármegye
Meghalt: 1944. november 24. Dachau
Család
Sz: Benda Bertalan (†1920) jogász, ítélőtáblai bíró, munkácsi Sütő Ida.
Iskola
Középiskoláit Máramarosszigeten végezte, a budapesti tudományegyetemen jog- és államtudományi doktori okl. szerzett, majd ügyvédi vizsgát tett (1913).
Életút
Budapesten rövid ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott (1913–1918). A Magyar Szó (1902–1906), az Egyetértés (1906–1913) és a Pesti Hírlap belső munkatársa (1911-től), utóbbi felelős szerkesztője (1944-ig).
Az 1910-es–1920-as évek népszerű külpolitikai újságírójaként naplóban számolt be a párizsi béketárgyalásokról, s az új, két világháború közötti diplomácia kulisszatitkairól. (A Pesti Hírlap tudósítójaként, ill. gyorsíróként maga is tagja volt a magyar delegációnak.) Humanista és antifasiszta meggyőződése alapján később, mint a Pesti Hírlap felelős szerkesztője több vezércikkében ellenezte a mindenkori magyar kormányok német orientációját. Az ország német megszállása és lapjának betiltása után (1944. márc. 19.) részt vett a nemzeti ellenállásban.
Könnyed stílusban megírt szórakoztató műveket, kabarétréfákat is írt; legismertebb regénye a több kiadást is megélt Circe (1917). Műfordítóként francia nyelvű lektűröket tolmácsolt.
Emlékezet
Budapesten (Újlipótváros, XIII. kerület Tátra utca 28.) élt és tevékenykedett a dachaui koncentrációs táborban hunyt el.
Elismertség
A Magyarországi Hírlapírók Egyesülete tagja.
Szerkesztés
Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Sopronban (1902-től), a kolozsvári Ujságban (1902), az Aradi Közlönyben (1902, 1906, 1914), a Győri Hírlapban (1904), a Miskolci Naplóban (1905. 1906, 1907, 1908), a Borsodmegyei Lapokban (1906), a Nagyváradban (1906), a Független Magyarországban (1906–1908), A Polgárban (1907–1908), a Budapesti Naplóban (1907–1908), a Debreceni Független Ujságban (1908), a Debrecenben (1908–1909), a Tiszántúlban (1908–1909), a Magyar Szövetségben (1910), a Magyar Hírlapban (1910-től), a Renaissance-ban (1910–1911), a Népszavában (1910–1912), az Ügyvédek Lapjában (1910–1916), a Háztartásban (1911), a Pénzvilágban (1911), a Világban (1911–1914), Az Ujságban (1912-től), a Pesti Naplóban (1913–1914) és a Huszadik Században jelentek meg (1917).
Főbb művei
F. m.: Mikor a halottak visszatérnek. Kis dráma. (Városi színházak műsora. Bp., 1916)
Circe. Regény. (Bp., 1917; 4. kiad. 1928)
Megcsal? Jelenetek és elbeszélések. (1–2. kiad. Bp., 1917)
Az uszítók. A világháború kulisszái mögül. A borító Végh Gusztáv munkája. Aranyozott félvászon kötésben. (1–2. kiad. Bp., 1918)
A béke kálvária-útján. Egy újságíró naplója a párisi békekonferenciáról. (Bp., 1920)
Páristól Genováig. Egy újságíró naplójából. (Bp., 1922)
A mosolygó álarc. Regény. (Bp., 1923)
Hajtóvadászat egy férfira. (Legjobb Könyvek. Bp., 1925)
A titokzatos másik. Regény. (Bp., 1936)
A magyar nemzet története. Balla Antallal, Csapodi Csabával. (Az ezeréves Magyarország. Bp., 1939; hasonmás kiad. 2001)
ford.: Farrère, Claude: Akiket halálra ítéltek. Regény. (Bp., 1921; Külföldi írók regénytára. 2. kiad. 1924)
Béraud, Henri: Kövérek vértanúsága. Regény. (Külföldi írók regénytára. Bp., 1923)
Millin, Sarah Gertrud: Isten mostoha gyermekei. Regény. (Pesti Hírlap Könyvek. Bp., 1928)
Az ördög bibliája (Bp., 1942)
színműve: Mikor a halottak visszatérnek. (Bem.: Apolló Kabaré, 1916. márc. 6.).
Irodalom
Irod.: A Budapesti Újságírók Egyesülete almanachja. 1911. Szerk. Eötvös Leó, Szabados Sándor. (Bp., 1911)
Barta Lajos: Circe. B. J. regénye. (Nyugat, 1917)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
