Benda Kálmán, marczinfalvi
történész
Született: 1913. november 27. Nagyvárad, Bihar vármegye
Meghalt: 1994. március 13. Budapest
Temetés: 1994. március 28. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Régi, Abaúj vármegyéből elszármazott református családból származik. Családja a 17. században címeres levelet nyert; 1906-tól marczinfalvi néven nemesi előnevet használt. Sz: Benda Gyula (1878–1951) honvéd ezredes, a Ludovika Akadémia r. tanára, Imrik Margit (1891–1990), a nagyváradi királyi tábla elnökének leánya. Testvére: Benda Márta (1917–2004) és Benda Judit (1918–2011). F: 1941-től Szabó Mária (1915–2010) középiskolai tanár. Leánya: Benda Mária (1942–) építészmérnök; fia: Benda Gyula (1943–2005) történész és Benda Kálmán, ifj. (1946–) fordító, újságíró.
Iskola
A Budapesti Református Gimnáziumban éretts. (1932), a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – történelem–földrajz szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1937); közben Bécsben (1936), majd tanulmányai befejezése után Berlinben (1937) és Párizsban állami ösztöndíjas (1937–1938). A XVI–XVII. sz.-i magyar történelemből magántanári képesítést szerzett (1946), a történelemtudományok kandidátusa (1961), doktora (1979). Az MTA tagja (l.: 1990. máj. 21.; r.: 1991. máj. 9.).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyar Történelmi Intézete és Újkori Egyetemes Történeti Intézete ösztöndíjasa, díjtalan gyakornoka (1936–1937), az általa megszervezett Tatai Népfőiskola igazgatója (1938–1942), egyúttal a Budapesti Református Gimnázium óraadó tanára (1940–1941), és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) segédfogalmazója (1941–1942). A Magyar Történettudományi Intézet, ill. a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézete beosztott intézeti tanára (1942–1945), igazgatóhelyettese (1945–1947), a Kelet-európai Tudományos Intézet igazgatóhelyettese (1947–1948), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1945–1948); elbocsátása után alkalmi munkákból élt (1949–1950). A Dunamelléki Református Egyházkerület levéltárosa (1950–1956), az MTA Történettudományi Intézete tud. főmunkatársa (1957–1983) és igazgatóhelyettese (1957–1958), tud. tanácsadója (1983–1987). A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója (1980. jan. 1.–1994. márc. 13.). A Károli Gáspár Református Egyetem első rektora (1992–1994). A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola félállású tanára (1975–1977), az ELTE c. egy. tanára (1984-től).
Kora újkori egyetemes és magyar történelemmel, művelődés- és politikatörténettel foglalkozott. Feldolgozta a magyar jakobinus mozgalom és az 1793–1794-es jakobinus összeesküvés történetének iratait, a Rákóczi-szabadságharc francia diplomáciatörténetének okmánytárát, valamint az 1607–1608-as Országgyűlés iratanyagát. Az első életrajzi monográfiát írta Bocskai Istvánról, vizsgálta a török hódoltság korának egyes kérdéseit, az Erdélyi Fejedelemség és a román vajdaságok politikai kapcsolatait. Jelentős tudományos ismeretterjesztő munkát is végzett a sajtóban, gyakran szerepelt a tévében és rádióban: Emlékezzünk régiekről c. sorozatában Magyarország sok levéltárát és egyéb közgyűjteményét mutatta be.
Gyűjteményigazgatóként megszervezte a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumát (Kecskeméten, 1983) és a Biblia Múzeumot (Budapesten, 1989). Az egyházkerület megbízásából ugyanakkor ő felügyelte továbbá a kecskeméti egyházközség könyvtárát, a kovácshidai Baranyai Egyháztörténeti Múzeumot és a kunszentmiklósi Baksay-emlékmúzeumot (1982-től). Az új kecskeméti múzeum udvarán fejfatemetőt alakított ki, rendezte az éremtárat, ill. a múzeumot grafikai gyűjteménnyel is gazdagította.
Az 1980-as években csatlakozott a demokratikus ellenzékhez: részt vett a monori (1985) és a lakiteleki találkozón (1987).
Emlékezet
Budapesten (Belváros, V. kerület Molnár utca 5.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére emléktáblát avattak Tatán (a Kocsi utca 20. alatt, 2008. okt. 20-án; az emléktáblán látható plakett Bozó József éremművész munkája). Emlékére a Dunamelléki Református Egyházkerület Benda Kálmán-díjat alapított.
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat főtitkára (1945–1949), alelnöke (1969–1976) és Magyarország képviselője az UNESCO-ban (1945–1949). A Magyar Történészek Forradalmi Bizottsága tagja (1956).
Az MTA Történettudományi Bizottsága titkára (1957–1959), tagja (1990–1994), az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának elnöke (1993–1994). A Nemzetközi Történettudományi Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke (1990–1994), a Magyar Történészek Világszövetsége elnöke (1990–1994). Az Országos Ómagyar Kulturális Baráti Társaság (1987-től), a Magyar Népfőiskolai Társaság tagja, elnöke (1988-tól), a Kárpátaljai Kör tagja (1989–1992). A TIT Országos Elnökség tagja (1973-tól), ill. a Történelmi Szakosztály budapesti elnöke (1958–1972).
Elismerés
Haza Szolgálatáért Emlékérem (ezüst, 1975), Munka Érdemrend (arany, 1983), a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendje (1989), a Francia Pálmarend tiszti fokozata (1990).
Szocialista Kultúráért (1962), Bugát Pál-emlékérem (1966), Szent-Györgyi Albert-díj (1992), Széchenyi-díj (1992), Tessedik Sámuel-díj (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Kodály Zoltán-díj (1994), Demény Pál-emlékérem (posztumusz, 1994), a Soros-alapítvány Életmű Díja (posztumusz, 1994), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2000).
Főbb művei
F. m.: A magyar nemzeti hivatástudat története a XV–XVII. században. Egy. doktori értek. is. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai. Bp., 1937)
Bözödi György: Székely bánja. (Századok, 1939)
Bocskai István. Monográfia. (Magyar életrajzok. Bp., 1942)
A törökkor német újságirodalma. A XV–XVII. századi német hírlapok magyar vonatkozásainak forráskritikájához. (A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. Bp., 1942)
Erdély politikai kapcsolatai a román vajdaságokkal a XVI. és XVII. században (Magyarok és románok. II. Bp., 1944)
Magyarország története az őskortól napjainkig. Polgári iskolai tankönyv. (Bp., 1945)
Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz, 1792. (Századok, 1949)
Bocskai István függetlenségi harca. (Bp., 1952)
A Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló reformkori életéről. – Hajnóczy József széljegyzetei egy nevelésügyi törvénytervezetre. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1953)
Révai Miklós ismeretlen levele 1790-ből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1954)
A Bocskai szabadságharc. (Bp., 1955)
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. (Levéltári Híradó, 1955)
Értelmiségi családok levéltárának rendezése. Németh Balázzsal. (Levéltári Híradó, 1956)
A magyar történelem forrásai a merseburgi állami levéltárban. (Századok, 1957)
A magyar jakobinus mozgalom története. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1957; oroszul: 1958)
Újabb adatok a magyar jakobinusok történetéhez. (Történelmi Szemle, 1958)
Rákóczi és a Vatikán. Brenner apát küldetése. XI. Kelemen pápához. (Történelmi Szemle, 1959)
Les jacobins Hongrois. (Annales historiques de la révolution françaises. Paris, 1959)
A kőszegi „jakobinusok”. (Századok, 1959)
A 400 éves debreceni nyomda. 1561–1961. Irinyi Károllyal. (A magyar könyv. 2. Bp., 1962; új kiad. 2001)
II. Rákóczi Ferenc török politikájának első évei. 1702–1705. (Történelmi Szemle, 1962)
A végvári harcok ideológiája. (Történelmi Szemle, 1963)
Néhány kiegészítés Rimay János leveleivel kapcsolatban. – Zrínyi Miklós levele Szunyogh Gyulához. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963)
A jozefinizmus és a jakobinusság kérdései a Habsburg-Monarchiában. Eredmények és feladatok a legújabb kutatások tükrében. (Történelmi Szemle, 1965; németül: Südostforschungen, 1966)
Der Haiduckenaufstand in Ungarn und das Erstarken der Stände in der Habsburgermonarchie. 1607–1608. (Nouvelles études historiques, 1965)
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. (Dunántúli tudományos gyűjtemény. Series historica, 1966)
A jozefinizmus útja és megdicsőülése. (Világosság, 1966)
Istvánffy Miklós levele 1605-ből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967)
A jobbágyok és a Rákóczi-szabadságharc. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1967)
XII. Károly. Kismonográfia. (Életek és korok. Szerk. H. Balázs Éva. Bp., 1967)
Adalékok Wathay Ferenc életéhez. – Még egyszer Verseghy Ferenc Marseillaise fordításáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
A múzeumi évkönyvek történelmi vonatkozású tanulmányai. (Századok, 1969)
Rimay János levele Illésházy Istvánhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései. (A hajdúk a magyar történelemben. Debrecen, 1969)
A kortörténet „múltja” és a jelenkorkutatás módszertani problémái. (Századok, 1970)
Habsburg politika és rendi ellenállás a XVII. század elején. (Történelmi Szemle, 1970)
Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól. Kenéz Győzővel. (Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1970)
Wathay Ferenc és felesége, Ládonyi Anna végrendelete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1970)
Magyarországi és erdélyi tanulók és tanárok a gráci egyetemen. (Filológiai Közlöny, 1970)
A kálvini tanok hatása a magyar rendi ellenállás ideológiájára. (Helikon, 1971)
A közép-európai államok fejlődésének sajátosságairól a XVII. században. (Századok, 1971)
Révai Péter ajánló levele Gáspár vajda és népe számára 1608-ból. (Ethnographia, 1971)
Adatok Rimay János életéhez és levelezéséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
A szerencsi és tarcali hajdúk kiváltságlevele, 1609. jún. 1. (Múzeumi Kurír, 1971)
A nemzeti ébredés kezdetei a Habsburg-monarchia országaiban. (Századok, 1972)
A kelet-középeurópai felvilágosodás kérdései. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1972)
Kálló vára 1607–1608-ban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1972)
Filiczki János levele 1605-ből. (Acta Historiae Litterarum Hungaricum, 1973)
Egy új forrástudomány: a pszichografológia. 1–2. (Levéltári Közlemények, 1973–1974 és Kortárs, 1977)
Magyar utazók a török birodalomban a 16–18. században. (Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973)
A magyar nemesi mozgalom 1790-ben. (Történelmi Szemle, 1974)
A királyi Magyarország tiszti címtára, 1607–1608. (Levéltári Közlemények, 1974)
Magyarország a XVIII–XIX. század fordulóján. (Irodalom és felvilágosodás. Bp., 1974)
Habsburg-abszolutizmus és rendi ellenállás a XVI–XVII. században (Történelemtudomány–történelemtanítás. 6. Bp., 1975)
Pázmány Péter néhány kiadatlan levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
Két irat a szatmári vártartomány gazdálkodásáról a 16–17. századból. (Csengeri krónika. Csenger, 1975)
A felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 1976)
Francia reformátusok Magyarországra betelepítésének terve a Rákóczi-szabadságharc idején. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1976)
A kuruc állam diplomáciai szervezete. (Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1976)
Rákóczi és a szerbek. (Tiszatáj, 1976)
Az uszkokok Tiszántúlra telepítésének terve 1605–1608-ban. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1977)
Ráday Pál, Rákóczi Ferenc fejedelem kancellárja. (Confessio, 1977)
A Rákóczi-szabadságharc és az európai hatalmak. (Történelmi Szemle, 1978)
Emberbarát vagy hazafi? Tanulmányok a felvilágosodás korának magyarországi történetéből. (Bp., 1978)
Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója. (Fejér megyei történeti évkönyv, 1978)
A későreneszánsz korának gazdasági, társadalmi és politikai összetevői. (Szenci Molnár Albert és a magyar későreneszánsz. Szerk. Csanda Sándor, Keserű Bálint. Szeged, 1978)
Magyarország története a francia forradalom és a napóleoni háborúk korában. 1790–1812. Doktori értek. (Bp., 1978)
Mercurius Veridicus, 1705–1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása. Ford. Kenéz Győző. A bevezető tanulmányt írta. (Bibliotheca Historica. Bp., 1979)
A magyar történeti forráskiadás múltja és mai helyzete. 1–2. (Levéltári Közlemények, 1979–1982)
A magyar korona regénye. Fügedi Erikkel. (Bp., 1979; 2. kiad 1984)
„Egy lengyel királyi tanácsos levele”, 1710. (Magyar Könyvszemle, 1979 és Mályusz Elemér-emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp., 1984)
Magyar–rác együttműködési törekvések a szabadságharc idején. (Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Hopp Lajos, Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1980)
Magyarország története. 1790–1858. 1–2. Többekkel. (Bp., 1980)
Diplomáciai szervezetek és diplomaták Erdélyben, Bethlen Gábor korában. (Századok, 1981)
Mária Terézia királynő a magyar történetírásban. (Történelmi Szemle, 1981)
Bocskai István. (Alföld, 1982)
A felvilágosodás és a parasztság műveltsége a XVIII. századi Magyarországon. (Helikon, 1982)
Pécs és a magyar jakobinus mozgalom. (Tanulmányok Pécs város történetéből. Szerk. Sándor László. Pécs, 1982)
A magyar végvári vonal fenntartásának költségei a XVII. század elején. (Magyarországi végvárak a XVI–XVII. században. Tanulmányok. Szerk. Bodó Sándor, Szabó Jolán. Eger, 1983)
Kálvin és a magyar rendi ellenállás. (História, 1983)
A bujdosó Thököly. (A Thököly-felkelés és kora. Szerk. Benczédi László. Bp., 1983)
II. Rákóczi Ferenc fejedelem diplomáciai kapcsolatai Velencével. 1704–1709. (Történelmi Szemle, 1984)
Habsburg-abszolutizmus a XVI–XVII. század fordulóján. (Bp., 1984)
Műemlék, emlékpark, szabadtéri múzeum Magyarországon. IX. A magyarországi protestáns egyházi gyűjtemények. (Nyelvünk és kultúránk, 1985)
Az „áruló” Károlyi Sándor. (História, 1985)
Rákosné Ács Klára: Vallanak a betűk. Személyiségek és életutak pszichografológiai megközelítése. A szöveget gondozta, az utószót írta Szilágyi Ferenc, az előszót írta B. K. (Bp., 1985)
Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században. (Századok, 1985; németül: München, 1987)
Erdély végzetes asszonya. Báthory Zsigmondné Habsburg Mária Krisztierna. (Labirintus. Bp., 1987)
Savoyai Jenő herceg és a magyarok. (História, 1987)
A csöbörcsöki magyar katolikusok összeírása 1696-ból. (Magyar Nyelv, 1987)
Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben. Péter Katalinnal. (Előadások a Történettudományi Intézetben. Bp., 1987)
Bartoniek Emma: A magyar történettudomány kézikönyve. A bevezető tanulmányt írta. (Tudománytár. Bp., 1987)
A moldvai magyarok – csángók – a XVI–XVII. században. (Magyar Tudomány, 1988 és História, 1988)
A Vizsolyi Biblia és kora. (Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Tanulmányok. Szerk. Barcza József. Bp., 1990)
Heltai Gáspár és a kolozsvári nyomdászat. (Magyar Grafika, 1990)
Unitáriusok a hódoltságkori Dél-Baranyában. (Baranya, 1991)
A felekezeti kisebbségek jogainak biztosítása a XVI–XVII. századi Magyarországon. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1991. ápr. 11.)
Lelki megbékélés vagy politikai kiegyezés. A felekezeti együttélés a 16–17. századi Magyarországon. (Café Babel, 1993)
Bocskai István. Monográfia. (Századvég biográfiák. 2. kiad. Bp., 1993)
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Tanulmány. (A Szigetvári Várbaráti Kör kiadványai. 17. Szigetvár, 1993)
Rákosné Ács Klára: A lélek rajza. Az utószót írta. (Bp., 1993)
Az 1568. évi tordai országgyűlés és az erdélyi vallásszabadság. (Erdélyi Múzeum, 1994)
Szenci Molnár Albert magyar zsoltárai. (Professoribus salutem. Találkozások neves történészekkel. Tanulmánykötet. Szeged, 2001)
A Rákóczi-szabadságharc és a helytörténeti kutatások. (Honismeret, 2003)
A nemzeti hivatástudat szolgálatában. Történelmi, történelemelméleti, művelődéstörténeti, iskolapolitikai és csángómagyar tanulmányok, írások, interjúk. Összeáll., szerk., az utószót írta Lukáts János. (Bp., 2004)
A kálvinizmus és Magyarország. 16–17. század. (História, 2009)
szerk.: Népfőiskolai útmutató. Összeáll. (Bp., 1940)
Erdély, ahogy mi láttuk. Szerk., az utószót írta. (Bp., 1937)
Bibliographie de l’Europe Carpathique. Publications historiques de l’année 1942. (Bp., 1943)
A szabadságért mindhalálig! Magyar katonalevelek. Az anyagot összegyűjtötte Kozocsa Sándor. Szerk., jegyz. (Bp., 1952)
A magyar jakobinusok iratai. I–III. köt. Sajtó alá rend. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Bp., 1952–1957)
Ráday Pál iratai. I–II. köt. Sajtó alá rend. Maksay Ferenccel. (Archivum Rákóczianum. Bp., 1955–1961)
A magyar jakobinusok. Iratok – Levelek – Naplók. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Aurora. 8. Bp., 1957)
Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1961)
Pápai János törökországi naplói. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyar századok. Bp., 1963)
Nyáry Pál és Várday Klára levelezése. 1600–1607. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (A Kisvárdai Múzeum kiadványai. 7. Kisvárda, 1975)
Mercurius Veridicus. 1705–1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása. Ford. Kenéz Győző. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Bibliotheca Historica. Bp., 1979)
Európa és a Rákóczi-szabadságharc. A II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából Sárospatakon rendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásai. (Bp., 1980)
Magyarország történeti kronológiája. 1–4. Főszerk. (Bp., 1981–1982; 3. kiad. 1986–1989)
Olvastam valahol… 1–3. Történészek a Rádió ismeretterjesztő műsoraiban. Kerekes Istvánnal. (Bp., 1981–1988)
Pierre Lescalopier utazása Erdélybe. 1574. Sajtó alá rend. Tardy Lajossal. Ford. Benda Gyulával, Tardy Lajossal. (Bibliotheca Historica. Bp., 1982)
Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében. Filmforgatókönyv, eredeti iratok. A forgatókönyvet Elek Judit írta, az iratokat vál. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1983)
A tatai népfőiskola emlékeiből. 1940–1944. Szerk. Kálmán Attila, Kocsis Lászlóné. Az előszót írta. (Tatabánya, 1987)
Bécs 1683. évi török ostroma és Magyarország. Tanulmányok. Szerk. R. Várkonyi Ágnessel. (Bp., 1988)
Moldvai csángó–magyar okmánytár. – Documenta Hungarorum in Moldavia. I–II. köt. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (A magyarságkutatás könyvtára. 1–2. Bp., 1989)
Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. Szerk. Hörcsik Richárddal, Nagy Edittel. (A Ráday Gyűjtemény kiadványa. Bp., 1990)
Mille ans d’histoire Hongroise. Hanák Péterrel. (Bp., 1991)
Bocskai István: Levelek. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Téka. Bp.–Bukarest, 1992)
ford.: Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa. Ford. Terényi Istvánnal. (Bp., 1971; új kiad. 2001).
Irodalom
Irod.: Török Pál: B. K.: A magyar nemzeti hivatástudat története a XV–XVII. században. (Budapesti Szemle, 1938)
Rúzsás Lajos: B. K.: Bocskai István. (Századok, 1943)
Nagy László: B. K.: A Bocskai szabadságharc. (Hadtörténelmi Közlemények, 1955)
B. K. műveinek bibliográfiája. Összeáll. Dippold Péter. (Történelmi Szemle, 1984)
Glatz Ferenc: Kálmán Benda um 70. Geburstag. (Ungarn-Jahrbuch, 1986)
Egy történész életútja. B. K. válaszol Glatz Ferenc kérdéseire. (Forrás, 1987 és Látóhatár, 1987)
Dippold Péter: B. K. műveinek bibliográfiája. 1935–1983. (Adalékok a 16–20. századi magyar művelődés történetéhez. Szerk. Bálint István János. Bp., 1987)
„A valóság megismerése az, ami a legjobban alakíthatja az embert”. B. K. történésszel beszélget Zika Klára. (Honismeret, 1988)
Ladányi Sándor: B. K. 75 éves. (Confessio, 1989)
A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv B. K. 80. születésnapjára. Művei bibliográfiájával. Szerk. Glatz Ferenc, a bibliográfiát összeáll. Soós István. (Bp., 1993)
Kárpátalja személyi és intézmény-adattára. (Ungvár–Bp., 1993)
Pesti János: Tanárok tanítója. Beszélgetés B. K. akadémikussal. (Élet és Irodalom, 1994. 38.)
Juhari Zsuzsanna: A magyar nemzeti hivatástudat nyomában. Utolsó beszélgetés B. K.-nal. (Népszabadság, 1994. 73.)
Halálhír. (Népszabadság, 1994. márc. 16.–Magyar Nemzet, 1994. márc. 25.)
Glatz Ferenc: Búcsú B. K.-tól. Hazafelé jövet, szolgálat közben… (Magyar Nemzet, 1994. ápr. 2.)
B. K. (Reformátusok Lapja, 1994. márc. 27.)
Kanyar József: Történészt sirat az ország. Búcsú B. K-tól. (Századok, 1994)
Diószegi István: B. K. (Turul, 1994)
Glatz Ferenc: Emlékbeszéd B. K. ravatalánál. (História, 1994)
Ladányi Sándor: B. K. (Könyv, könyvtár, könyvtáros, 1994)
Ladányi Sándor: B. K. emlékezete. (Confessio, 1994)
Csetri Elek: B. K. (Erdélyi Múzeum, 1994)
Bényei Miklós: In memoriam B. K. (Erdélyi Tükör, 1994)
Tarnai Andor: B. K. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
B. K. emlékére. (Sic itur ad astra, 1994)
Kováts Dániel: In memoriam B. K. (Széphalom, 1994)
Nagy Edit: Elment B. K. Búcsú egy kuruc tudós-népművelő kultúrprotestánstól. (Egyház és Világ, 1994)
R. Várkonyi Ágnes: B. K. (Magyar Tudomány, 1994)
Németh G. Béla: In memoriam B. K. (Beszélő, 1994)
Péter Katalin: B. K. a Ráday-gyűjteményben. (Ráday Gyűjtemény évkönyve. VII. Bp., 1994)
„Nem búcsúzom…” Emlékkönyv B. K. tiszteletére. Szerk. Nagy Tamás, Szegfü László. (Belvedere meridionale kiskönyvtár. 7. Szeged, 1994)
Hála József: Búcsú B. K.-tól. (Néprajzi Hírek, 1995)
Ladányi Sándor: Tanúság. B. K. emlékezete. (Erdélyi Tükör, 1995)
Silagi, Denis: Kálmán Benda. (Südost-Forschungen, 1995)
Rúzsás Lajos és B. K. levelei. B. K. hagyatékából közreadja Benda Gyula. (A Dunántúl szolgálatában. Előadások Rúzsás Lajos emlékének. Szerk. Horváth Gyula. Bp., 1995)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1962. (Bp., 1996)
Szegedi Tanárképző Főiskola. 1873–1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. (Szeged, 1998)
Benkő Samu: Emberbarát és hazafi! B. K., a példaember. (Confessio, 2000)
Horváth Erzsébet: B. K. és a Tatai Népfőiskola. (Studia Caroliensia, 2001)
Hudi József: B. K. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Kovács Sándor Iván: B. K. „Bocskaija” és a Bocskai-kultusz. (Hadtörténelmi Közlemények, 2004)
Csorba Csaba: Tíz esztendeje halt meg B. K. (Honismeret, 2004)
B. K. levele Bocskai István nevének írásáról. (Irodalomismeret, 2005)
Szilágyi Ágnes Judit: B. K. és a régi vita Martinovics kapcsán. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
