Kocsis Ferenc
építészmérnök
Született: 1928. május 31. Kiskunfélegyháza, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2007. május 24. Budapest
Család
Sz: Kocsis József pincér, Tóth Piroska. Négyen voltak testvérek. F: 1. 1950-től Ábrahám Mária pénzügyi előadó. Fia: Kocsis András (1951–); leánya: Kocsis Zsuzsanna (1953–). 2. 1970-től Eich Emília. Fia: Kocsis Ferenc (1975–).
Iskola
Elemi és középiskoláit Kiskunfélegyházán végezte (magánúton éretts. 1947-ben). A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakon tanult, majd eltávolították az egyetemről (1949), a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) iparstatisztikus (1950) és építőipari statisztikus képesítést szerzett (1952). Az ÉKME Építészmérnöki Kar Általános Építészmérnöki szakán végzett (1958), doktorált (1966), a műszaki tudomány kandidátusa (1988). Az MLEE-n a szocializmus politikai gazdaságtana c. szakosító tanfolyamot végzett (1975).
Életút
A II. világháború végén, a Szovjetunióban hadifogságban volt (1944–1946), tanulmányai megszakítása után, a Kőbányai Középítési Nemzeti Vállalat statisztikusa (1949–1950). Az Építésügyi Minisztérium (ÉM) Közgazdasági Osztálya osztályvezető-helyettese (1950–1962), az Építésgazdasági és Szervezési Intézet (ÉGSZI) Termelésszervezési Főosztálya tud. főosztályvezetője (1962–1969). Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) Műszaki Fejlesztési Főosztály Építéspolitikai Osztálya (1970–1977), a KGST Műszaki Kutatásokat Koordináló Magyar Tagozata osztályvezetője (1977–1978). Az ÉVM Személyzeti és Oktatási Főosztály Oktatási Osztályának vezetője (1978–1988); minisztériumi főtanácsosi rangban (1974-től). Az Invest Info Ingatlanforgalmazó és Befektetési Tanácsadó Rt. igazgatója (1995–2003).
A BME Építészmérnöki Kar Építéskivitelezési Tanszéke egy. adjunktusa (1972–1982), c. egy. docense (1982-től).
Ágazati szintű építésügyi műszaki fejlesztéssel, az építésügyi ágazat hatékonyságának fokozásával, ill. annak szervezési, gazdasági, vezetési és oktatási kérdéseivel foglalkozott. Jelentős szerepet játszott a szövetkezeti építőipar fejlesztésében, a szalagszerű építésszervezés és a hálódiagramos szervezési módszerek, az ún. No-Fines építési mód magyarországi bevezetésében.
Elismertség
Az MTA Építészettudományi Bizottsága tagja (1975–1990). Az Építéstudományi Egyesület Szövetkezeti Tagozatának vezetője (1978-tól). Az Építésgazdasági és Termelésszervezési Szakmai Tanács elnöke (1965-től), az Építésügyi Tájékoztatási Központ Műszaki Tájékoztatási Tanácsának tagja (1973-tól).
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1964).
Eötvös Loránd-díj (1984).
Szerkesztés
Az Építő- és Építőanyagipari Szervezési-módszertani Útmutató szerkesztőbizottságának tagja (1979-től).
Főbb művei
F. m.: Az építőipari műszaki statisztika problémái. – A statisztikai munka ellenőrzésének tapasztalatai építőipari vállalatoknál. (Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő, 1956)
Általános statisztika az Építésügyi Minisztérium vállalatainál dolgozó munkaügyi előadók részére. (Az ÉM Munkaügyi Főosztálya kiadványa. Bp., 1958; 2. kiad. 1959)
Az építési átfutási idő és vizsgálatának módszerei. Gerő Istvánnal (Statisztikai Szemle, 1959)
Munkaügyi tervezés, statisztika. Statisztikai jegyz. az alapfokú és a képesítő munkaügyi vizsgához. (Az ÉM Munkaügyi Főosztálya kiadványa. Bp., 1959; 2. kiad. 1960)
Matematikai módszerek alkalmazásának néhány kérdése az építőipari közgazdasági munkában. (Építésügyi Szemle, 1960)
Szovjet tapasztalatok felhasználása az építőipari termelésszervezés továbbfejlesztésében. Birman Erzsébettel. (A Magyar–Szovjet Baráti Társaság kiadványa Bp., 1961)
Nemzetközi tapasztalatok felhasználása az építőipari termelésszervezés fejlesztésében. (Építésügyi Szemle, 1961)
Az építésügyi szervezés időszerű kérdései. 1–4. (Építésügyi Szemle, 1962)
Külföldi tapasztalatok a folyamatos építésszervezésben. Dukász Györggyel. (Ipargazdaság, 1962)
Építőipari gazdaságtan. Gerő Istvánnal. (A Művelődésügyi Minisztérium kiadványa. Bp., 1962 és utánnyomások 1963–1965)
A munkás és a munkatermelékenység az építőiparban. Tanulmányok az építőipari munkaszervezés köréből. (A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági kiadványai. Bp., 1963)
Tájékoztató az építőipari folyamatos termelés szervezési módszerének alkalmazásáról. Összeáll. (Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet kiadványa. Bp., 1963)
Folyamatos tervezés szervezése az építőiparban. (Építéstechnika, 1963)
Folyamatos építésszervezés a munkahelyen. Munkások, művezetők számára. (Munkaszervezési Kiskönyvtár. 28. Bp., 1963 és utánnyomások 1964–1966)
Az építőipari termelésszervezés időszerű kérdései. K. F. vitaindító előadása az MSZMP Szolnok megyei Bizottság Ipari és Közlekedési Osztálya és az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalata közös szervezésében, 1963. dec. 4-én tartott ankéton. (Bp., 1964)
Az építőipari tevékenység szervezése. (Bp., 1964)
Nagyipari építkezések szervezésének korszerű módszerei. A hálózatos tervezési technika alkalmazása nagyipari építkezések előkészítésében. Egy. doktori értek. (Bp., 1965)
Az építésszervezés kutatásának monográfiája. Kutatási témák történeti vizsgálata. 7 táblával. (Az Építésügyi Dokumentációs Iroda kiadványa. Bp., 1965)
Korszerű építésszervezés. A folyamatos építés szervezési módszere. Havas Judittal. (Bp., 1965)
Irányelvek a korszerű építésszervezés követelményeinek érvényesítésére a műszaki tervezésben. Összeáll. (Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet kiadványa. Bp., 1965)
A folyamatos építés ütemezésének módszere egyedi tervezésű épületek kivitelezésénél. (Építésügyi Szemle, 1965)
A hálós tervezés alkalmazása az építőipari termelés programozásában. (Az ÉVM Gazdasági és Szervezési Továbbképző Iroda kiadványa. Bp., 1967)
Nagyipari építkezések szervezése hálódiagramos módszerekkel. Egy. jegyz. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1968)
Makó város fejlesztésének szervezési kérdései. Koncepciótanulmány. (Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet kiadványa. Bp., 1968)
Korszerű termelésszervezési módszerek a szövetkezeti építőiparban. (Szövetkezeti Ipar, 1969)
Az építőipar műszaki fejlődésének alapvető tendenciái. (Építésügyi Szemle, 1970)
A városfejlesztés tervezési, szervezési és irányítási kérdései. (Építésügyi Szemle, 1971)
Korszerű termelésirányítási és programozási módszerek az építőiparban. (Építő- és építőanyag-ipari vállalati kiskönyvtár. 3. Bp., 1971 és utánnyomások 1972–1975)
Termelésszervezés és munkamegosztás az építőiparban. (Áttekintések az építőipari világszínvonalról. 8. Bp., 1972)
A szervezési színvonal helyzete, javításának lehetőségei a tanácsi, a szövetkezeti és a házilagos építőiparban. – A műszaki fejlesztés gazdasági hatékonyságának néhány kérdése. (Építésügyi Szemle, 1972)
A tudományos előrelátás és a jövőkutatás szerepe az építőipar nagytávlatú fejlesztési irányelveinek megalapozásában. (Építésügyi Szemle, 1973)
A hatékonyság növelését segítő vállalati műszaki politika követelményei az építőiparban. – Az iparosítás szerepe az építés hatékonyságának növelésében. (Építésügyi Szemle, 1975)
Az építőipar teljesítőképessége fokozásának szervezési tartalékai. 1–3. (Építésügyi Szemle, 1976–1977)
Építő- és építőanyag-ipari energiatakarékosságot szolgáló kutatások komplex programja. – Az építőipari tudományos kutatás V. ötéves tervidőszaki kiemelt feladatai. (Műszaki Tervezés, 1977)
Az iparosított építés gyártási és szervezési kérdései. (Építészettudomány, 1977)
A nemzetközi műszaki tudományos együttműködés hatásfokának javítása. (Építésügyi Szemle, 1979)
A magyar építőipar műszaki fejlődését meghatározó tényezők a következő két évtizedben. (Az ÉVM Továbbképző Központ kiadványa. Bp., 1980)
Kutatási-fejlesztési eredmények hasznosítása. – Az oktatás és közművelődés vállalati feladatai. (Építésügyi Szemle, 1980)
Az innováció problémái az építéskutatásban és a vállalati fejlesztő munkában. – A képzettségi színvonal és fejlesztésének feladatai az építő- és az építőanyag-iparban. (Építésügyi Szemle, 1981)
Az építészeti kultúra fejlesztése. – A szocialista építéspolitika megvalósulásának eszközei és módszerei. (Építésügyi Szemle, 1982)
Az épületgépész-képzés fejlesztésének feladatai. (Épületgépészeti Technika, 1982)
Piacra orientált fejlesztés szerepe a vállalati stabilitás erősítésében. – Csökkenő létszám, javuló minőségi összetétel az építő- és építőanyag-ipar szakmai ellátottságában. (Építésügyi Szemle, 1983)
Az építőipari mérnökellátottság helyzete és problémái hazánkban. (Építésügyi Szemle, 1984)
A szakmai képzés, továbbképzés jelentősége és szerepe az építő kisipar korszerűsítésében. (Építés–Minőség, 1984)
Vállalatok és oktatási intézmények együttműködése az építő- és építőanyag-ipar szakemberképzésben. – A szakmai képzettség fejlődése az építőiparban a VI. ötéves tervben. (Építésügyi Szemle, 1985)
A világgazdasági tendenciák hatása a magyar építőipar műszaki fejlődési feltételeire. (Építésügyi Szemle, 1986)
A műszaki fejlesztés szerepe és hatékonyságának fokozása az építésben. Kand. értek. (Bp., 1987)
Építésvezetők kézikönyve. Szerk. Móry Lászlóval. (Bp., 1990)
Építéstörténet a műszaki szakközépiskolák magas- és mélyépítő technikusok szakának számára. Műszaki szakközépiskolai tankönyv. Ágostházi Lászlóval. (Bp., 1990; 3. kiad. 1998)
Fejlődéstörténeti érdekességek az építési múltból. Hogyan építettek elődeink? Szinnyai Katalinnal és Zádor Mihállyal. (Az Építésügyi Tájékoztatási Központ kiadványa. Bp., 1992).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2015