„Lőwy Árpád csak név és nem egyén,

Lehetsz Te is, vagy Ő, s lehetek én,

S a versek, mik a képzelt név alatt

E könyvbe egybefoglaltattanak:

Úgy termettek, mint virág, fű, paraj

Mit vegyest termel a honi talaj.”

Réthy László második gimnazista korában egy száz darabból álló vegyes éremgyűjteményt kapott ajándékba egyik nagybátyjától. A kisfiú érdeklődése ettől kezdve beszűkült és kitágult. Valójában semmi más nem érdekelte, mint minden, ami az érmein látható volt. Mivel ügyes kezű fiú volt, pontos rajzokat készített valamennyi pénze elő- és hátlapjáról, feljegyezte az érméken látható írásokat, megmérte a pénzek súlyát, majd megpróbálta kideríteni érmei keletkezési körülményeit.

Réthy László nem volt jó tanuló. A Budapesti Református Gimnáziumban azonban tehetségére, elsősorban jó ritmus- és nyelvérzékére mégis felfigyelt Thaly Kálmán, a gimnázium híres, akadémikus (!) tanára. A hazulról hozott német, a tanult francia és latin nyelv mellett 18 évesen – numizmatikai érdeklődése hatására – már néhány szláv nyelvben is járatos lett. Egy évet a krakkói Jagelló Egyetemen tanult, majd Bécsben örmény és szanszkrit filológiát, valamint mohamedán numizmatikát hallgatott. Valójában már pályakezdő kutatóként a fenti nyelveken kívül még közel tíz nyelven – köztük románul és albánul is – értett, egyúttal éremgyűjteményét több ezres kollekcióvá fejlesztett.

Réthy László kiváló kutatóvá vált. A középkori mohamedán izmaelitákkal foglalkozó éremtani dolgozatára a szűkebb szakma, a román nyelv kialakulását elemző monográfiájára a Magyar Tudományos Akadémia is felfigyelt. A tudós társaság tagjai sorába avatta a dákoromán kontinuitást határozottan – nem utolsó sorban éremtani érveivel – elutasító nagy műve miatt. Valójában az ekkor már a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában dolgozó kutató numizmatikai tudását eredményesen hasznosította: éremtani jártasságával heraldikai, néprajzi, régészeti tanulmányokat írt; de szinte minden tudományos dolgozatával, a magyarsággal együtt élő, valamint a szomszédos népek etnogenezisét kutatta.

Réthy László 41 gyűjtő- és kutatóúton járt, valamint meghívott előadóként Magyarország, Erdély és a Monarchia szinte minden nagyobb településén fellépett. Tudós előadásai mellett „exclusive” körben verseit is felolvasta. Legendás, kéziratos írásait rejtő bőrtáskája telis tele volt Lőwy Árpád könnyen megjegyezhető erotikus verseivel, rímfaragásaival:

Amerikai párbaj

Két gavallér egy nőt imádott,

Ki szép volt, gazdag s ifjú,

S mert választása késve késett,

Így szólt a két elszánt fiú:

A sors döntsön most közöttünk – rajta!

Húzzunk fehéret, s feketét!

Úgy is történt, s a párbaj híre

Szárnyra kelt, s terjedt szerteszét.

Kasszírkisasszony, szép Emmuska

Csodálkozva rázta fejét,

S egy úrtól kérdé meg: „Mi az,

húzni fehéret, feketét?”

Az, hogy „Ki fehéret húz győztes!

S menyasszonyát öleli át,

A másik – ki feketét húzott

Vesztes és meglövi magát…”

Réthy László Lőwy Árpád néven néha durva, kicsit obszcén, esetlegesen „pornograph” vagy ártatlanul erotikus verseket írt. Mint kisgyermekkorában, amikor ügyesen rajzolta le az először meglátott érmeket, felnőtt korában ügyesen rímbe fonta a kimondhatatlan szavakat. Elmésen szellemes, merészen éles képeket „rajzolt” váratlan csattanóval. Különös, éneklő hangon, nagy lelkesedéssel előadott verselményei – versélményekké váltak. Művei kéziratban terjedtek az általa is sűrűn látogatott füstös kiskocsmák mélyén, korhely mulatók dzsentri vendégei, duhaj tivornyák előkelő ficsúrjai vagy vidám dáridók dorbézoló uracsai között. Valójában egy eltűnő bohém világ utolsó lantosa volt ő, egy bölcs tudós, aki vígan és önfeledten pajzánkodott.

Sokoldalú magyarok. A Névpont – www.nevpont.hu – visszatekintő sorozatában Réthy Lászlóra, alias Lőwy Árpádra, a (szem)érmes költőre emlékezett. Kék virág emlékének.

Az írást az alábbi linken olvashatják: http://nevpont.hu/view.php?id=7138

A kép forrása: http://www.foodandwine.hu/2009/08/13/lowy-arpad-16-even-felulieknek/