Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején, Nagyszebenben, egy csapatnyi fiú, egyikőjük rokonánál, talált egy elhagyatott borospincét. Düledékes volt még a pince környéke is, ösvény sem vezetett oda, magasra nőtt körülötte a bozót. A fiúknak mégis megtetszett a pincevár, úgy-ahogy helyrehozták, berendezték játék-főhadiszállásnak.

Lengyel Balázs a németek és a kollaboráns nyilasok elől bujkáló antifasiszta, humanista író, műfordító, szerkesztő, Nemes Nagy Ágnes költőnő férje, 1945 februárjában, épp a már felszabadított Belvárosban sétált, amikor szovjet katonák elfogták, és a gödöllői gyűjtőtáborba szállították. A gödöllői szovjet táborvezetőség nemsokára hivatalos utasítást tett közzé, amellyel katonákat toborzott a megszálló német hadsereg ellen. Az antifasiszta író természetesen jelentkezett a parancsnokságon, s néhány hét múlva Debrecenbe került. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés székhelyén, régi ismerőse, Erdei Ferenc azonban meggyőzte, hogy Lengyel Balázsra, a közismerten haladó szellemű íróra elsősorban irodalomszervezőként számít az új rendszer, s rögtön felajánlott neki egy kulturális állást a minisztérium elnöki osztályán…

A szebeni fiúk – nevezzük őket így – titkáról nem tudott senki sem a városban, s bizony jó is volt ez így, mert nemsokára megszállták Nagyszebent a császári regimentek. Megalakult a „szállásrekviráló“ bizottmány, amely sorra foglalta el a helyiek kicsiny házait – konyhába és istállóba száműzve a „házanépet“ – és foglalta le otthonukban őrzött értékeiket. A pincevár pedig lassan megtelt a szebeniek kincseivel, mert a fiúk a császári rablók elől immár valóssá váló főhadiszállásukra menekítettek mindent, amit csak lehetett.

Lengyel Balázs antifasiszta író Budapesten, a Centrál Kávéházban, értékcentrikus irodalmat kívánt szervezni, mestere, Babits Mihály szellemében; akitől úgy tudta, hogy a literatúra erkölcsi és nem politikai kérdés. Nemzedéke legjobb fiatal költőit, íróit kívánta összefogni, hogy megírják, elmondják mindazt, amit a világháborúban megéltek: az iszonyatos szenvedéseket, a túlélés örömét és az újrakezdés reményteliségét. Az Újhold – a fiatal írónemzedék irodalmi és kritikai folyóirata – hosszú előkészítő munka után, 1946 júliusában debütált. Mindössze három évfolyamot élt meg, a „hároméves irodalom“ azonban csak másfél évet jelentett, az Újhold utolsó, összevont száma 1948 májusában jelent meg. A folyóirat szerzőit hosszú szilenciumra ítélték, az anatéma azonban leginkább Lengyel Balázst, a közismerten reakciós szerkesztőt sújtotta, 1948-as első kötetét csak 1972-ben követhette második tanulmánygyűjteménye…

Lengyel Balázs antidemokratikus írót maga Lukács György főideológus támadta meg az Újhold programadó, Babits után címmel megjelent tanulmánya miatt. Az Újhold szerkesztője ugyanis Babitsot a morális-spirituális ellenállás vezéregyéniségeként tisztelte, Lukács György azonban meggyőzően bebizonyította, hogy Babits Mihály lírája nem jelenthet mérföldkövet a magyar irodalomban. Aki a Babits-féle individualista, elefántcsottoronyba zárkózó tiltakozást a felszabadulás után meg akarja újítani, az szemben áll az ország demokratikus megújulásának igenlésével. A vitába később más ideológusok is bekapcsolódtak, bírálataik lényege, hogy az Újhold negligálja a társadalmi különbségek induktív megismerését, arról nem is szólva, hogy a szerkesztő Lengyel Balázs közismerten szélsőséges humanista álláspontot képvisel…

A pincevár idővel az ellenállás jelképévé vált: a szebeni fiúk innen indultak el, hogy titokban kihallgassák a császári tisztek beszélgetéseit, s amint megtudták, hogy az osztrákok csapdát állítanak a Nagyszebent megostromolni készülő Bem József seregének, úgy döntöttek, hogy személyesen értesítik a tervről a magyar tábornokot. A két legbátrabb fiú, Elekes Pali és Pintye Miska vállalkozott az életveszélyes küldetésre, a Nagyküküllő folyó mentén haladva, sok-sok különleges kaland és pusztulással fenyegető veszedelem ellenére elérték a honvéd tábort. A tényleges főhadiszálláson a magyar vezetőség hitelt adott a hős fiúk elbeszéléseinek, s nem utolsósorban a szebeni fiúk információi alapján sikerült kiűzni az ellenséget a városból.

Lengyel Balázs szélsőségesen humanista író Újhold címmel szerkesztett rövid életű irodalmi folyóiratában mindenféle világnézetű tollforgatónak és a legkülönfélébb műfajú írásoknak is helyet biztosított: a vallásos keresztény költőktől, a népi írók nézeteivel szimpatizálókon át a szocialista művészekig; a klasszikus formákban írt költeményektől, a kisprózán át az irodalmi esszéig. Az utóbb a Nyugat negyedik nemzedékének is tartott folyóirat köré gyűlt írók szellemi vezetője azonban ideológiailag továbbra is fejletlen maradt, nem volt hajlandó boldog jövendőt hirdető lelkesítő költeményeket és a népi demokratikus társadalom fejlettebb ideológiáját korrekt módon hirdető dolgozatokat közölni…

Lengyel Balázs, a kialakuló új rendszerrel az együttműködést konokul visszautasító rebellis író, szerkesztő és az Újhold hasonlóképpen makacs többi reprezentánsa hosszú évekig nem publikálhatott. Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, akárcsak az Újholdhoz kevéssé köthető Kormos István és Weöres Sándor gyermekverseket; Szabó Magda, az utolsó Baumgarten-díjtól frissen megfosztott költő meseregényeket; Mándy Iván, a magyar kisprózát megújító író ifjúsági hangjátékokat írt. A sor hosszan folytatható Mészöly Miklóstól Végh Györgyön át Vidor Miklósig. Az Újhold szerkesztője, lapjának betiltása és munkahelyétől való elbocsátása után, visszatért a múltba, ifjúsági történelmi regényeket vállalt.

Lengyel Balázs elhallgatásra ítélt ifjúsági író úgy gondolta, hogy történelmi regényeivel, forradalmak idején hősies tetteket végrehajtó fiatal szereplőivel talán sikerül egy ifjú korosztály tagjait hazaszeretetre és honismeretre nevelnie. Akárcsak a szebeni fiúk, pincevárat épített maga is egy virtuális főhadiszálláson, s igyekezett megőrizni mindent, amit csak lehetett. Közismert, hogy szélsőségesen humanista ember volt.

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb sorozatzáró írása Szabó Magda és Mándy Iván után a 70 éves Újhold szerkesztőjére, a 2007. február 22-én elhunyt Lengyel Balázsra és legismertebb regényére, A szebeni fiúkra emlékezett. Kék virág Lengyel Balázs és az Újhold valamennyi munkatársa emlékének.

A Lengyel Balázsról szóló írást az alábbi linken olvashatják: http://nevpont.hu/view/11468

A kép forrása: http://pim.hu/kepek/upload/2008-08/02.jpg