„Amióta a villamossági kiállítás esténként is megtekinthető, nagy néptömeg van folyton a dalműtelefon körül. Határozott időre bocsáttatik be 16–16 ember a terembe, ahol ugyanannyi készülék van felállítva. Mindenki egy-egy telefonhoz ül, füléhez tartja a két hallgatót, s e pillanatban, mintha csak varázssipka lenne a fején, oly sajátságosan bűvöltetik át egy egészen más világba. … Két perc múlva azonban hirtelen megszakad az előadás, mit sem hallunk. Bámulva ébredünk a bűvös álomból, a varázssipkát lehúzzák fejünkről, s a villanyfolyam elzáratik. Udvarias teremőr figyelmeztet, hogy a mi élvezetünkre kiszabott két perc lejárt, más csoport következik a sorban. … Vajon nem lehetne-e kitalálni – sóhajtott fel egy balettkedvelő – hogy az ember a baletthölgyek piskóta lábait is láthassa a telefonon keresztül?”

(Budapesti Hírlap 1881. szeptember 17.)

 

 

Puskás Tivadar nem találta fel a telefont. A technikatörténeti közmegegyezés szerint, Alexander Graham Bell skót születésű amerikai fizikusé az érdem. Kétségtelen, azonban, hogy a magyar feltaláló több apró felfedezéssel és újítással tökéletesített több, a távbeszélőhöz hasonló hírközlési eszközt.

 

 

Puskás Tivadar nem találta fel a telefonközpontot. A technikatörténeti közmegegyezés szerint, François Dumont francia mérnöké az érdem, akinek találmánya már 1850-ben szabadalmi oltalmat nyert. Kétségtelen azonban, hogy a magyar feltaláló vezetésével épült ki a párizsi és a budapesti telefonközpont is.

 

 

Puskás Tivadar nem dolgozott együtt Thomas Alva Edisonnal, a világhírű amerikai feltaláló Menlo Park-i műhelyében. Kétségtelen azonban, hogy a magyar feltaláló 1877-től az Edison cég európai képviselője lett. Londonban, a fonográf népszerűsítésén dolgozott, kiállításokat, bemutatókat rendezett, 1878-tól Párizsban tevékenykedett, ahol az első telefonhálózat építési és szervezési munkáit irányította.

 

 

Puskás Tivadar azonban lényegesen többet tett a telefon találmány technikai korszerűsítésénél és a telefonközpont feltalálásánál. Olyan távbeszélőközpontot alkotott, amellyel nem csak beszélgetni, de amelyet hallgatni is lehet.

 

 

Puskás Tivadar ugyanis nem a telefonközpontot, hanem egy, telefonközpontokból álló elektronikus hírközlő rendszert, a modern vezetékes rádió ősét, a Telefonhírmondót találta fel.

 

 

Puskás Tivadar találmányának, a Telefonhírmondónak az őse az 1881. évi párizsi elektrotechnikai kiállításon bemutatott „dalműtelefon” volt. A szintén a magyar feltaláló által tervezett „varázssipka” lehetővé tette egyszerre tizenhat embernek, hogy néhány percre belehallgasson a párizsi opera előadásába.

 

 

A telefonnal egyszerre két ember beszélgethetett egymással.

A „dalműtelefont” egyszerre több ember hallgathatta egymás mellett, egy helyen.

A „hírtelefont” azonban egyszerre több száz vagy akár több ezer ember hallgathatta az országban bárhol, bármikor.

 

 

 2. 

 

Puskás Tivadar találmányának, a Telefonhírmondónak előzménye a budapest–bécsi városközi telefon megszervezése volt. A szintén a magyar feltaláló által tervezett, a két főváros közötti első „interurbán” beszélgetés 1889 szilveszter éjszakáján zajlott le: Baross Gábor magyar közmunka- és kereskedelmi miniszter – Puskás Tivadar feleségének rokona – üdvözölte bécsi kollégáját a drót másik végén. Puskás Tivadar hátralévő rövid életében a telefonos hálózatok tökéletesítésén, egy hangos újság, egy „beszélő hírlap” megalkotásán fáradozott.

 

 

Puskás Tivadar találmánya, a Telefonhírmondó 1893. február 15-én szólalt meg. A távbeszélő-előfizetők lakásán két kis kagylót helyeztek el, amelyeket a hallgató a füléhez emelt, ha a hangos újság híreit hallgatni akarta. A világ első „beszélő újságjának” stúdiója a belvárosi Magyar utca 6. számban volt, ahol az első napokban négy szerkesztő dolgozott. Az első napon, az első adást, 25 előfizető hallhatta, a szám nemsokára 700-ra, egy év múlva 5000-re emelkedett. A híreket óránként felolvasták és frissítették, a műsorban később híreken kívül esemény-összefoglaló, tárca, költemény is elhangzott a rendszeres színházi és „dalműközvetítés” mellett.

 

 

Egy hónappal a Telefonhírmondó megszületése után, a telefonújság 1893. március 16-i híre:

 

 

„Puskás Tivadar, a Telefonhírmondó megteremtője, a Hungária Szállodában bérelt lakosztályában, ma reggel fél kilenc órakor, életének negyvenkilencedik évében meghalt.”

 

 

Tizennyolc évvel a Telefonhírmondó megszületése és Puskás Tivadar halála után, 1911-ben, Edison itt járt Budapesten.

 

 

Különös módon ő is a Hungária Szállodában lakott…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – ezúttal az 1893. március 16-án elhunyt Puskás Tivadarra, a hír-mondóra és találmányára, a rádió ősére emlékezett.

 

 

Kék virág ditrói Puskás Tivadar emlékének.

 

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Puskás Tivadarról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/11530

http://www.nevpont.hu/view/11531

 

 

A kép forrása:

 

 

 

http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=60468