Kosztolányi Dezső, nemeskosztolányi
költő, író, műfordító
Született: 1885. március 29. Szabadka, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1936. november 3. Budapest
Temetés: 1936. november 5. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Nagyszülei: Kosztolányi Ágoston (1824–1895) banktisztviselő, 1848-as honvéd százados, Kádár Rozália (1829–1916); Brenner József (1826–1887) gyógyszerész Szabadkán, Hofbauer Aurélia Eulália (1835–1916). Sz: Kosztolányi Árpád (1859–1926), a szabadkai főgimnázium matematika–fizika szakos tanára, később igazgatója, Brenner Eulália Gizella (1866–1948). Testvére: Kosztolányi Árpád (1886–1960) orvos és Kosztolányi Mária (1888–1967) kereskedelmi érettségi vizsgát tett, de álláshoz nem jutott. Kosztolányi Mária nem ment férjhez, az író róla mintázta Pacsirta c. regényének címszereplőjét. Unokatestvére: Csáth Géza (= Brenner József, 1887–1919) író és Jász Dezső (= Brenner Dezső, 1890–1968) gyógyszerész, író, kritikus. F: Görög Ilona (= Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, 1885–1967) írónő, színésznő, Schlesinger Vilmos fakereskedő és Schneller Matild leánya. Fia: Kosztolányi Ádám (1915–1980) író.
Iskola
Elemi iskoláit Szabadkán végezte (1891–1895), majd itt kezdte el gimnáziumi tanulmányait is (1895–1903). Már a középiskolai években megmutatkozott művészi tehetsége, litografált diáklapot szerkesztett Előre címmel Friedmann (Fenyves) Ferenccel (1901), s ugyanebben az évben jelent meg az Egy sír c. verse a Budapesti Napló okt. 26-ai számában. Egy tanárával való konfliktusa következtében kizárták a gimnáziumból, tanulmányait pár hónapig Szegeden folytatta (1902), később magántanulóként éretts. a szabadkai gimnáziumban (1903). Beiratkozott a budapesti tudományegyetem magyar–német szakára (1903), tanulmányait megszakítva, egy szemeszterre a bécsi egyetem hallgatója, ahol Emich Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem irodalmi előadásait hallgatta (1904), visszatért a budapesti tudományegyetemre (1905), de tanulmányait végül nem fejezte be. Egyetemi évei alatt nagy hatással voltak rá Négyesy László (1861–1933) stílusgyakorlati szemináriumai, itt barátkozott össze Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Oláh Gáborral, Zalai Bélával.
Életút
Pályáját a Budapesti Napló belső munkatársaként kezdte (1906), majd A Hétben, Az Élet c. lapban és az akkor induló Nyugatban jelentek meg első versei (1906–1908), a Nyugatnak állandó szerzője lett (1908-tól). Első verseskötete, a Négy fal között (1907) nagy feltűnést keltett, a kor neves írói (Kaffka Margit, Lukács György, Schöpflin Aladár) írtak róla elismerő kritikákat, Ady Endre (1877–1919) elmarasztaló bírálata azonban kettejük kapcsolatát a későbbiekben is negatívan befolyásolta. Első novelláskötete, a Boszorkányos esték kevésbé sikerült, bár Schöpflin Aladár elismerő kritikát írt róla a Vasárnapi Újságban (1908). Folyamatosan dolgozott Guy de Maupassant összes verseinek fordításán, amely hosszabb utazását követően (Szerbia, Németország, Franciaország) jelent meg (1909), ugyanebben az évben Az Élet c. lap belső munkatársa lett. Lótoszevők (1910) c. mesejátéka után jelent meg A szegény kisgyermek panaszai (1910), amely országos sikert és ismertséget jelentett. Az eredetileg 23 versből álló kötet anyagát a ciklus alapkompozícióján nem változtatva 1923-ig fokozatosan bővítette, végleges variánsa 63 versből állt. A tudatosan komponált ciklust két vers indítja, két vers zárja, a keret a gyerektéma intonálását adja nem a gyermeki, hanem a felnőtt tudat stilizációján és a kor szecessziós nyelvezetén keresztül.
Az 1910-es évek elejétől évente jelentek meg verseskötetei (Őszi koncert. Kártya [1911], Mágia [1912] és novellagyűjteményei Bolondok [1911], Beteg lelkek [1912]). 1911-ben ismerkedett meg Harmos Ilona színésznővel (= Görög Ilona), akit két év múlva feleségül is vett. 1914 nyarán feleségével Párizsba indultak, végül Velencében maradtak. Még az I. világháború kitörése előtt, az utolsó hajóval visszatértek Fiumébe, majd Budapestre. Fia, Kosztolányi Ádám 1915-ben született meg. 1913 után megjelent kötetei, a Mécs (1913), a Lánc, lánc, eszterlánc… (1914), az Öcsém (1915), a Bűbájosok (1916), a Mák (1916), a Tinta (1916) és a Káin (1918) fokozott eltávolodást mutatnak a fantasztikum világától. Az élet értékei iránt való fogékonyság, etikai alapokon nyugvó morális ábrázolásmód váltja fel a dekadens hangvételt, ill. az impresszionista és szimbolista szereplírát. Olaszországi útjáról hazatérve jelentette meg műfordításainak legnagyobb összefoglalását, a Modern költők (1914) c. fordításgyűjteményt.
Hatvany Lajos lapjainak, a Pesti Naplónak (1917-től) és az Esztendőnek a vezető munkatársa (1918-tól). A diadalmas forradalom könyvében cikkel köszöntötte az őszirózsás forradalmat, azonban alkotói szabadságát is féltve fokozatosan eltávolodott a Tanácsköztársaságtól. A bukást követően az Új Nemzedék munkatársa lett, s a lap Pardon rovatában közölt cikkeiben erősen támadta a forradalom vezetőit. Szabó Dezső (1879–1945) mellett bekapcsolódott az akkor indult új írószövetség munkájába, nemsokára azonban viszonyuk olyannyira megromlott, hogy személyeskedő hírlapi vitába keveredtek, amely a kor egyik leghíresebb eseményévé vált. 1919-ben meghalt unokatestvére, Csáth Géza, akinek alakját következő, Kenyér és bor(1920) c. kötetében idézte meg. A világháború utáni illúzióvesztést, kétségbeesést és útkeresést sugalló kötetének leghíresebb verse a kötet nyitószövege, a Boldog, szomorú dal. 1920-ban Babits Mihály és Móricz Zsigmond Petőfi Társaságból való kizáratása miatt lemondott tagságáról, majd kivált az Új Nemzedék szerkesztőségéből is, csatlakozott a Pesti Hírlaphoz, ahol haláláig publikált.
A 1920-as években érdeklődése a lélektan és a freudizmus felé fordult, amelyet Ferenczy Sándor (1873–1933) kutatásain keresztül tanulmányozott. Ez idő tájt megjelent regényei elsősorban mélylélektani problémákkal foglalkoznak, művei már a kortársak szerint is a magyar prózairodalom legkiválóbb alkotásai. A rossz orvos (1921), első korai regénykísérlete, egyetlen gyermeküket akaratlanul a halálba kergető szülőkről szól. A Nero, a véres költő (1922) a zsarnokság „létmódját” és pszichológiai hátterét feszegeti, középpontba állítva a dilettáns császár és költő lezüllését. A Pacsirta (1924), amelyről Kosztolányi többször, mint legkedvesebb regényéről nyilatkozott, egy idős levéltáros, Vajkay Ákos és felesége lélekrajza. Pacsirta az idős házaspár egyetlen gyermeke, aki a mű kezdetén egy rövid időre vidéki rokonaihoz utazik. A regény a leányuk elutazása miatt magukra maradt szülők életén keresztül mutatja be a poros vidéki kisváros, Sárszeg torzult világát. A belső monológokkal és magánbeszédekkel élő szövegből fokozatosan bomlik ki a család tragédiája, a rút leány miatti boldogtalanság felismerése. Az Aranysárkány (1925) egyik legjobban megkomponált műve, amely a századelő Magyarországával való illúziók nélküli számvetés regénye. Főhőse, Novák tanár úr belehal az őt ért szégyenbe, a tanítványa által való megverettetésbe és leánya hazugságába. A regényből Novák lélekrajzán, s világhoz való viszonyán keresztül ismét a kispolgári torz létforma válik nyilvánvalóvá. A Pacsirtával egy időben jelent meg A bús férfi panaszai (1924) c. verseskötete és Goethe A napló c. költeményének fordítása, amelyet Shakespeare Téli regé je (1925) és Oscar Wilde költeményei (1926) követett.
A Meztelenül (1928) c. kötet expresszionista szabadversei újabb fordulatot jelentettek költészetében. A Toll c. folyóirat 1929. júl. 29-ei számában jelent meg az Ady-revíziót meghirdető, Az írástudók árulása (Különvélemény Ady Endréről) c. tanulmánya. Az írás hónapokig tartó, az irodalmi közvéleményt élesen megosztó vitát váltott ki, amelyben korábbi barátaival (pl. Babits Mihály) is szembekerült. A Kisfaludy Társaság tagjává választotta (1930), a székfoglaló ülésen Életre-halálra és Európa c. verseit mondta el, még ugyanebben az évben a Magyar Pen Klub elnökévé is megválasztották. 1931 nyarát Grenoble-ban töltötte, ősszel Londonban tartózkodott, ahol John Galsworthy pohárköszöntőt mondott tiszteletére. A magyar revíziós törekvéseket támogató lord Rothermere 1000 fontos díjat adott át neki, hogy „a legkiválóbb írót” jutalmazza. A konzervatív írók ez elleni tiltakozásul lemondtak a Magyar Pen Klub-beli igazgatósági tagságukról, válaszul Kosztolányi elnöki tisztéről mondott le. A díjjal kapcsolatos polémia az 1930-as évek egyik jelentős közéleti eseményévé vált. A konfliktus végül is kompromisszummal zárult, a Magyar Pen Klub díszelnökévé Berzeviczy Albertet választották meg, Kosztolányi az ún. elnöki tanács tagja maradt, s végül így megrendezhették a Nemzetközi Pen Klub budapesti kongresszusát.
Munkásságának fontos része volt a nyelvművelés, amelyben igen tevékenyen vett részt, cikkeiben különösen a nyelvhasználat idegenszerűségeit bírálta. Esti Kornél (1933) c. kötete prózapoétikájában bekövetkező fordulatát tükrözi. Míg a regényíró Kosztolányi a mélylélektant helyezte műalkotásainak középpontjába, addig az Esti Kornél domináns eleme a nyelv, a stílus, ill. annak felismerése, hogy a nyelv nem csupán a közlés eszköze, hanem a tudat létezési formája. Esti figurája 1925 óta tűnt fel novellisztikájában, az 1933-as kötet korábban már közölt szövegeket is tartalmaz. Az életút-metaforaként elhíresült villamosút története, az Esti Kornél 18. fejezete nagyjából azonos szöveggel, Utam címmel a Nyugatban korábban megjelent. A kötet műfaja erősen vitatható, regényként, regénytöredékként, novellafüzérként vagy novellacsoportként egyaránt felfogható. A bohém, nagyotmondó utazó alakja visszatért Tengerszem (1936) c. kötetében. Az Esti Kornélt Babits kedvezőtlenül fogadta, ami már amúgy is elhidegülő barátságuk végleges megszakadásához vezetett. – 1933 nyarán jelentkeztek a később halálát okozó betegségének (= szájüregi rák) első tünetei, még ebben az évben megszületett a lírája összegzésének is tekinthető Számadás c. szonettciklus (megjelent: 1935), amelyen érezhető a halállal való számvetés tudata (Halotti beszéd). A Nyugat 1933. nov. 16-ai számában jelent meg a magyar költészet egyik klasszikus verse, a Hajnali részegség. Erdélyben járt előadókörúton (1934. ápr.), az utazásról hazatérve megoperálták, a budapesti fasori szanatóriumban lábadozott, nem sokkal később Berlinbe, majd Stockholmba utazott, ahol rádiumbesugárzással kezelték. 1935 tavaszán néhány hetet Dalmáciában töltött, jún. 24-én a visegrádi újságíró-üdülőben megismerkedett Radákovich Máriával, hozzá írta Szeptemberi áhítat c. versét. Megjelentek összegyűjtött (valójában válogatott) költeményei, ebben önálló ciklusként új kötete, a Számadás (1935), míg a Tengerszem (1936) az életében utoljára megjelent kötete. A 77 történetet tartalmazó gyűjteményben helyet kaptak Esti Kornél kalandjai címen újabb egységbe foglalt novellái. 1936. febr. 5-én ismét Stockholmba utazott feleségével, ahol újabb rádiumbesugárzást kapott. Hazaérkezése után, márc. 28-án megint megoperálták, egy hónap múlva, az újabb műtét után elveszítette hangját, írásban érintkezett környezetével. Halála után legjelesebb kor- és nemzedéktársai tisztelegtek emléke előtt.
Regényei és elbeszélései a magyar próza egyik csúcspontját jelentik. Higgadt, arányos építkezése, pontos alakrajza, drámai hangoltsága a kor legnagyobb prózaíróival rokonítják. Cikkei műfajteremtőek voltak, a magyar tárcaírás nagymestereként tartották számon, személyes reflexióival gazdagította a bemutatott élettényeket. Bírálatai a magyar impresszionista kritika kiemelkedő teljesítményei, nagy megértéssel és beleérzéssel elemzett minden művet és jelenséget. Műfordítóként elsősorban klasszikus szerzőket (Shakespeare-től Oscar Wilde-ig) tolmácsolt. Művei új kiadásai az 1950-es években nem jelenhettek meg, írásait a kor irodalomszemlélete, a korszak erkölcsi normái felbomlásaként értékelte.
Elismertség
A Petőfi Társaság (r.: 1910–1920), a Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1930), a Magyar Pen Klub elnöke (1930–1931), az elnöki tanács tagja (1931–1936).
A Világ Szabadkőműves Páholy tagja (1916-tól), a Vörösmarty Akadémia alapító tagja (1918).
Elismerés
Az MTA Péczely-jutalma (1923), Rothermere-díj (1931), Weisz Fülöp-díj (1936).
Főbb művei
F. m.: életében megjelent és korai posztumusz művei: Négy fal között. Költemények. Kürthy György rajzaival. (Bp., 1907; 2. kiad. Békéscsaba, 1918; 3. kiad. Békéscsaba, 1920; hasonmás kiad. Békéscsaba, 2009)
Boszorkányos esték. Elbeszélések. (Bp., 1908)
A szegény kisgyermek panaszai. Versek. (Bp., 1910; 6. kiad. 1923)
Lótoszevők. Mesejáték. (Bp., 1911)
Őszi koncert. – Kártya. Versek. Egybekötve. (Modern Könyvtár. 54. Bp., 1911)
Bolondok. Elbeszélések. (Modern Könyvtár. 95–97. Bp., 1911)
Beteg lelkek. Elbeszélések. Karinthy Frigyes Kosztolányi rajzával. (Modern Könyvtár. 215–216. Bp., 1912)
Mágia. K. D. verseskönyve. (Békéscsaba, 1912; 2. kiad. Békéscsaba, 1920)
Mécs. Rajzok, karcolatok. (Tevan Könyvtár. Békéscsaba, 1913; 2. kiad. Békéscsaba, 1918)
Lánc, lánc, eszterlánc… K. D. új versei. (Tevan Könyvtár. Békéscsaba, 1914)
Öcsém. Versek, karcolatok. 1914–1915. (Tevan Könyvtár. Békéscsaba, 1915)
Bűbájosok. Kis tragédiák, kis komédiák. (Bp., 1916)
Mák. Versek. (Tevan Könyvtár. Békéscsaba, 1916; 2. bibliofil kiad. Békéscsaba, 1920)
Tinta. Rajzok, karcolatok. (Gyoma, 1916)
Káin. Elbeszélések. (Bp., 1918; 2. kiad. 1923)
Páva. Elbeszélések. (Bp., 1919)
Béla a buta. K. D. új elbeszélései. (Modern Könyvtár. 629–631. Bp., 1920 és Korunk Mesterei. Bp., 1920)
Kenyér és bor. Új versek. (Tevan Könyvtár. Békéscsaba, 1920)
A rossz orvos. Kisregények. (Bp., 1921; németül: 1929)
A véres költő. Regény. (Bp., 1922; 2. kiad. Nero, a véres költő címen 1923; németül: Thomas Mann előszavával 1924; angolul: New York, 1927; olaszul: Milano, 1933; szlovákul: 1935)
Vérző Magyarország. Magyar írók Magyarország területéért. Antológia. Szerk. K. D. Ill. Jeges Ernő. 1 térképmelléklettel. (Bp., 1921; hasonmás kiad. Bp., 1999)
Pacsirta. Regény. (Bp., 1924; németül: 1928)
A bús férfi panaszai. Versek. (Bp., 1924)
Aranysárkány. Regény. (Bp., 1925)
Édes Anna. Regény. (Bp., 1926; németül: 1929)
Tintaleves papírgaluskával. Rajzok. (Magyar Könyvtár. 1051–1052. Bp., 1927)
A rossz orvos. Kisregények. (Tolnai Regénytára. 2. kiad. Bp., 1927)
Meztelenül. K. D. új versei. (Bp., 1928)
Alakok. Rajzok. Molnár C. Pál rajzaival. (A Könyvbarátok Szövetsége kiadványa. Bp., 1929; hasonmás kiad. 1999)
Zsivajgó természet. Miniatűr portrék. (Bp., 1930)
Esti Kornél. Elbeszélések. (Bp., 1933)
A Pesti Hírlap nyelvőre. Szerk. (Bp., 1933; 2. kiad. Anyanyelvünk címen 1934)
Bölcsőtől a koporsóig. Alakrajzok, portrék. (Nyugat Könyvtár. Bp., 1934)
K. D. összegyűjtött költeményei. (Bp., 1935)
Számadás. Versek. (Bp., 1935)
Tengerszem. 77 történet. (Magyar Regények. Bp., 1936; 2. kiad. 1941)
K. D. összegyűjtött munkái. I–XII. köt. (Bp., 1936–1940)
Szeptemberi áhítat. K. D. kiadatlan költemények. Sajtó alá rend. Paku Imre. (Bp., 1939)
A rossz orvos. Kisregények. (Magyar regények. 43. 3. kiad. Bp., 1941)
Tintaleves papírgaluskával. Rajzok. (Nagy írók kis könyvei. Bp., 1943)
K. D. összegyűjtött versei. (Bp., 1946).
K. D. hátrahagyott művei. I–XI. köt. Sajtó alá rend., a bevezetést írta Illyés Gyula és Illés Endre. I. köt. Erős várunk a nyelv. Nyelvészeti tanulmányok. II. köt. Lenni vagy nem lenni. Tanulmányok. III. köt. Kortársak. Tanulmányok, portrék. IV. köt. Lángelmék. Tanulmányok, portrék. V. köt. Ábécé. Elmélkedések. VI. köt. Ember és a világ. VII. köt. Elsüllyedt Európa. Útirajzok. VIII. köt. Ákom-bákom. Naplójegyzetek. IX. köt. Felebarátaim. Tollrajzok. X. köt. Napjaim múlása. Cikkek. XI. köt. Színház. Kritikák. (Bp., 1940–1943).
K. D. összes művei. Kritikai kiadás. Sorozatszerk. Szegedy-Maszák Mihály és Veres András: I. köt. „most elmondom, mint vesztem el.” K. D. betegségének és halálának dokumentumai. Szerk. Arany Zsuzsanna. (Bp., 2010)
II. köt. Édes Anna. Regény. Szerk. Veres András. (Bp., 2010)
III. köt. Spanyol műfordítások. Szerk. Végh Dániel. (Bp., 2011)
IV. köt. Esti Kornél. Elbeszélések. Szerk. Tóth-Cifra Júlia és Veres András. (Bp., 2011)
V. köt. Nero, a véres költő. Regény. Szerk. Takács László. (Bp., 2012)
VI. köt. Pacsirta. Regény. Szerk. Bucsics Katalin. (Bp., 2013)
VII. köt. K. D. Levelezés. I. 1901–1907. Szerk. Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva. (Bp., 2013)
VIII. köt. A szegény kisgyermek panaszai. Versek. Szerk. Győrei Zsolt és Lovas Borbála. (Bp., 2014)
IX. köt. Aranysárkány. Regény. Szerk. Bengi László és Parádi Andrea. (Bp., 2014)
X. köt. Szent Imre-himnuszok. Szerk. Takács László. (Bp., 2015)
XI. köt. Béla, a buta. – A rossz orvos. Kisregények. (Bp., 2015).
Az Édes Anna kiadástörténete: Édes Anna. Regény. (Bp., Genius, 1926)
Édes Anna. Regény. (2. kiad. Bp., Genius, 1929)
Édes Anna. Regény. (K. D. összegyűjtött munkái. 3–4. kiad. Bp., Révai, 1936)
Édes Anna. Regény. (DEFHE Könyvek. 5. kiad. A Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete kiadványa. 6. kiad. Bp., 1940)
Édes Anna. Regény. (Magyar Regények. 7. kiad. Bp., 1941)
Édes Anna. Regény. (8. kiad. Bp., Révai, 1943)
Édes Anna. Regény. Az előszót írta Bóka László. (9. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1963)
Édes Anna. Regény. Az utószót írta Czine Mihály. (Olcsó Könyvtár. 10–13. kiad. Bp., 1965–1968)
Édes Anna. Regény. (12. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1967)
Édes Anna. Regény. (Diákkönyvtár. 14. kiad. Bp., 1972)
Aranysárkány. – Édes Anna. Két regény. (Magyar Klasszikusok. 15–16. kiad. Bp., 1972–1973)
Nero, a véres költő. – Édes Anna. Két regény. Az utószót írta Kőszeg Ferenc. (Magyar Elbeszélők. 17. kiad. Bp., 1974)
Nero, a véres költő. – Pacsirta. – Aranysárkány. – Édes Anna. Négy regény. Szerk., a szöveget gondozta Ács Margit. (Magyar Remekírók. 18. kiad. Bp., 1974)
Édes Anna. Regény. Az előszót írta Szőcs István. (Tanulók Könyvtára. 19. kiad. Kolozsvár, 1978)
Nero, a véres költő. – Édes Anna. Két regény. (20. kiad. Bp., 1978)
Édes Anna. Regény. Az utószót írta Bóka László. (Diákkönyvtár. 21–22. kiad. Bp., 1981–1985)
Édes Anna. Regény. (Olcsó Könyvtár. 23. kiad. Bp., 1988)
Édes Anna. Regény. Az utószót írta Sükösd Mihály. (Editorg Klasszikusok. 24. és 26. kiad. Bp., 1991–1993)
Édes Anna. Regény. Teljes, gondozott szöveg. A kötetet szerk., a mű szövegét sajtó alá rend. Veres András. (Matúra Klasszikusok. 2. 25., 27., 29. és 32. kiad. Bp., 1992–1998)
Pacsirta. – Édes Anna. Két regény. Az utószót írta Bárdos László. (A magyar próza klasszikusai. 4. 28. kiad. Bp., 1993)
Pacsirta. – Édes Anna. Két regény. Szerk., a szöveget gondozta Ács Margit. (Európa Diákkönyvtár. 30–34. kiad. és utánnyomások: 37., 39., 42., 43., 45. és 51. kiad. Bp., 1995–2008)
Pacsirta. – Aranysárkány. – Édes Anna. Három regény. (Egri Könyvek. 32. kiad. Eger, 1997)
Édes Anna. Regény. Az előszót írta Bodnár György. (Talentum Diákkönyvtár. 35. és 46. kiad. Bp.–Miskolc, 1999 és 2007)
Pacsirta. – Édes Anna. Két regény. (Diák Kiskönyvtár. 36. kiad. Bp., 1999)
Édes Anna. Regény. A szöveget gondozta Papp Csaba, az utószót írta Hafner Zoltán. (Millenniumi Könyvtár. 37. és 40. kiad. Bp., 2000 és 2003)
Édes Anna. Regény. (Holló Diákkönyvtár. 38. és 47. kiad. Kaposvár, 2002 és 2007)
Édes Anna. Regény. Szerk., az utószót írta Réz Pál. (K. D. összes regényei. 41. kiad. Szeged, 2003)
Édes Anna. Regény. (Osiris Diákkönyvtár. 44. kiad. Bp., 2005)
Édes Anna. Regény. (Metro Könyvtár. A magyar próza klasszikusai. 48. kiad. Bp., 2007)
Édes Anna. Regény. (49. kiad. Bp., Studio Libri Könyvműhely, 2007)
Édes Anna. Regény. Szerk., sajtó alá rend. Veres András. (A magyar irodalom remekei. 2. sorozat. 50. kiad. Bp., 2007)
Édes Anna. Regény. A kísérő tanulmányt írta Dobayné Fenyvesi Ildikó. (Kötelezők mértékkel. 52. kiad. Bp., 2008)
Édes Anna. Regény. A szöveget gondozta Fráter Zoltán. (K. D. művei. 53. kiad. Bp., 2008)
Édes Anna. Regény. (Corvin Regények. 10. 55. kiad. Déva, 2008)
Édes Anna. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (56. kiad. Bp., 2009 és évente utánnyomások 2010–2015)
Pacsirta. – Édes Anna. Két regény. Szerk., a szöveget gondozta Ács Margit. (Európa Diákkönyvtár. 57. kiad. Bp., 2010)
Édes Anna. Regény. (58. kiad. Székesfehérvár, 2010)
Édes Anna. Regény. Az előszót írta Bodnár György. (Talentum Diákkönyvtár. 59. és 61. kiad. Bp.–Miskolc, 2012 és 2015)
Nero, a véres költő. – Pacsirta. – Édes Anna. Három regény. Az ajánlást írta Navracsics Tibor. (Nemzeti Könyvtár. 27. 60. kiad. Bp., 2014)
Édes Anna. Regény. (Életreszóló Regények. 17. 62. kiad. Bp., 2015).
K. D. műveinek modern kiadásai és fontosabb forráskiadások: Írók, festők, tudósok. I–II. köt. Tanulmányok magyar kortársakról. A Kortársak anyagának bővített kiadása. Vál., szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. (Bp., 1958)
Bölcsőtől a koporsóig. – Alakok. K. D. vál. írásai. Vál., szerk., sajtó alá rend. Szabó György. (Bp., 1959)
B. M. – Juhász Gyula – Kosztolányi Dezső levelezése. Török Sophie gyűjtése alapján sajtó alá rend. Belia György. 7 táblával. (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye. 3. Az MTA Irodalomtörténeti Intézete kiadványa. Bp., 1959)
K. D. összegyűjtött versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Vargha Balázs, a kísérő tanulmányt írta Szauder József. (Bp., 1962)
K. D. összegyűjtött versei. Sajtó alá rend. Vargha Balázs. (Magyar Parnasszus. Bp., 1964; 2. bőv. kiad. 1971; 3. kiad. 1973; 4. kiad. 1974; 5. kiad. 1975)
Mostoha és egyéb kiadatlan művek. Szerk., a szöveget gondozta, a kísérő tanulmányt írta Dér Zoltán. 10 táblával. (Novi Sad, 1965)
K. D. elbeszélései. Szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. (Bp., 1965)
Zsivajgó természet. Karcolatok. Bibliofil kiadásváltozattal is. Réber László rajzaival. (Bp., 1967)
Álom és ólom. Cikkek, karcolatok. 1904–1913. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1969)
Füst. Cikkek, karcolatok. 1914–1920. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1970)
A rossz orvos. Kisregény és novellák. Vál. és az utószót írta Varga Katalin. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1970)
Nyelv és lélek. Cikkek, tanulmányok. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1971; 2. bőv. kiad. 1990; Osiris Klasszikusok. 3. bőv. kiad. 1999)
Hattyú. Cikkek, karcolatok. 1921–1927. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1972)
Én, te, ő. Cikkek, karcolatok. 1928–1932. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1973)
Sötét bújócska. Cikkek, karcolatok. 1933–1936. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1974)
Ércnél maradandóbb. Írások idegen írók műveiről. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1975; 2. kiad. Győr, 2012)
Patália. Jelenetek, mesejátékok, bábjátékok. Összegyűjtötte, sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1976) Látjátok feleim. Tanulmányok. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1976; 2. kiad. Győr, 2012)
Egy ég alatt. Tanulmányok. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1977)
Színházi esték. I–II. köt. Kritikák. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1978)
Európai képeskönyv. Úti jegyzetek. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1979)
K. D. összegyűjtött versei. (Nagy Klasszikusok. Bp., 1980)
K. D. összes novellái. I–III. köt. I. köt. A léggömb elrepül. II. köt. Esti Kornél. III. köt. Hét kövér esztendő. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1981)
K. D. összes versei. I–II. köt. Szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. (Bp., 1984; 2. kiad. 1989; Századvég Klasszikusok. 3. kiad. 1993; Osiris Klasszikusok. 4. kiad. 1995; 5. kiad. 1997 és utánnyomások 1998–2005)
Bölcsőtől a koporsóig. Karcolatok. Vál., szerk., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1987)
K. D. összes versei. I–II. köt. Szerk., az utószót írta Bárdos László. (A magyar költészet kincsestára. 17–18. Bp., 1994)
Elsüllyedt Európa. Útirajzok. Szerk., a szöveget gondozta Fazekas Zsuzsa. (Bp., 1996; 2. kiad. Győr, 2011)
Lucifer a katedrán. K. D. színpadi játékai. Szerk., sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Réz Pál. (Bp., 1997)
Az élet primadonnái. Elbeszélések. Szerk. Urbán László. (Bp., 1997)
Levelek – naplók. Sajtó alá rend. Kelevéz Ágnes, Kovács Ida, Réz Pál. (1998)
K. D. összes novellái. I–II. köt. Szerk., az utószót írta Réz Pál. (Szeged, 2001–2002)
K. D. összes regényei. Szerk., az utószót írta Réz Pál. (Szeged, 2003)
Bölcsőtől a koporsóig. Karcolatok. Szerk. Réz Pál. (Bp., 2002)
A rossz orvos. Kisregény. (Kis szerelmes irodalom. Bp., 2004)
K. D. összes novellái. I–II. köt. Szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. (Osiris Klasszikusok. Bp., 2007)
Beteg lelkek. Vál. novellák. I–II. köt. Vál., szerk., a szöveget gondozta Fráter Zoltán. (Bp., 2008).
K. D. fontosabb műfordításai: Guy de Maupassant összes versei. Ford. K. D. (Bp., 1909)
Modern költők. Műfordítások. Külföldi antológia a költők arcképeivel. Vál., ford. K. D. (Az Élet Könyvei. 15. Bp., 1914; 2. tetemesen bőv. kiad. 1921)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. (Tevan Könyvtár. 51–55. Békéscsaba, 1914)
Byron, George: Mazeppa. Elbeszélő költemény. Ford. K. D. (Gyoma, 1917; 2. kiad. Békéscsaba, 1924)
Barbusse, Henri: A pokol. Regény. Ford. K. D. (A Kultúra Regénytára. 16. Bp., 1918; 2. kiad. 1920)
Byron, George: Beppo. Verses elbeszélés. Ford. K. D. (Békéscsaba, 1920)
Wilde, Oscar: Salome. Színmű. Ford. K. D. (Békéscsaba, 1921; Miniatűr Könyvtár. 2. kiad. Bp., 1923)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. I–II. köt. Regény. Ford. K. D. (Oscar Wilde összes művei. Bp., 1923)
Goethe: A napló. Költemény. Ford. K. D. Herman Lipót négy kőrajzával. (Bp., 1924)
Guy de Maupassant versei és első elbeszélései. Ford., a bevezető tanulmányt írta K. D. (Maupassant összes művei. 1. Bp., 1924)
Géraldy, Paul: Te meg én. Versek. Ford. K. D. (Géraldy munkái. 1. Bp., 1925; utánnyomások 1925–1945, 5. kiad. 1939)
Mauriac, François: A szerelem sivatagja. Regény. Ford. K. D. (A regény mesterei. Bp., 1926)
Oscar Wilde költeményei. Ford. K. D. (Oscar Wilde összes művei. Bp., 1928)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D., a bevezetést írta Gaál Andor. (A ma regényei. Bp., 1928)
Szent Imre-himnuszok. Latin és magyar nyelven. Ford. K. D. (Bp., 1930)
Shakespeare: Rómeó és Júlia. Tragédia. Ford. K. D. (Bp., 1930)
Shakespeare: Téli rege. Dráma. Ford. K. D. (Miniatűr Könyvek. Bp., 1930)
Kínai és japán versek. Műfordítások. Ford. K. D. Jaschik Álmos rajzaival. (Bp., 1931; 2. kiad. 1940; 3. kiad. 1943; 4. kiad. 1947)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Klasszikus regénytár. Új sorozat. Bp., 1935)
Carroll, Lewis: Évike Tündérországban. Ifjúsági regény. Ford. K. D. Fáy Dezső rajzaival. (Bp., 1936)
Shakespeare: Lear király. Dráma. Ford. K. D. (Bp., 1943)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford., a bevezető tanulmányt írta K. D. (Bp., Révai, 1946)
Racine, Jean: Athália. Tragédia 5 felvonásban. Ford. K. D., a bevezető tanulmányt írta Komlós Aladár. (Új Könyvtár. 10. Bp., 1947)
K. D. válogatott műfordításai. Vál., szerk. Vas István. I–X. köt. (Bp., 1957)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D., az utószót írta Viktor János. Ill. Molnár Ágnes. (Bp., 1957)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. Ill. Hegedüs István. (Bp., 1957)
Goethe: A napló. Költemény. Ford. K. D. Ill. Szász Endre. Bibliofil kiadvány, tokban. (Bp., 1958)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (A világirodalom remekei. Bp., 1969)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. Bibliofil kiad. (Helikon csillagok. Bp., 1971)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. Ill. Kass János. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1971)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. Ill. Kass János. Bibliofil kiad. (Helikon Kiskönyvtár. Bp., 1971)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1974)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. Szerk. az utószót írta Ács Margit. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1977)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Bp.–Bratislava, 1977)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. – The Bridge of San Luis Rey. Regény. Ford. K. D. Kétnyelvű kiadvány. (Janus Könyvek. Bp., 1977)
Shakespeare: Téli rege. Dráma. Ford. K. D., az utószót írta Ruttkay Kálmán. (William Shakespeare drámái. Bp., 1983)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D. (A világirodalom remekei. Bp., 1987)
Géraldy, Paul: Te meg én. Versek. Ford. K. D. (Új kiad. Bp., 1987; 4. kiad. 1991)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Bp., Európa, 1992)
Shakespeare: Téli rege. Dráma. Ford. K. D., az utószót írta Tarján Tamás. (Heti Klasszikusok. Bp., 1992)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Aranyág. Bp., 1997), Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D. (Bp., Filum, 2002)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 1992 és utánnyomások 1993-tól)
Géraldy, Paul: Te meg én. Versek. Ford. K. D. (Szép versek szép köntösben. Bp., 2004 és 2008)
Mann, Heinrich: Ronda tanár úr. Regény. Ford. K. D. (Magvető Remekírók. Bp., 2005)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D. (Szeged, 2006; 2. kiad. 2011; 3. kiad. 2013)
Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. Regény. Ford. K. D. (Kentaur Könyvek. Bp., Noran, 2007)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D. (Bp., Ulpius, 2007; Ulpius Klasszikusok. 2. kiad. 2013)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D. (A kedvenc könyveim. 5. Zalaegerszeg, 2010)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. – The Picture of Dorian Gray. Regény. Ford. K. D. (Kétnyelvű klasszikusok. Bp., 2010)
Wilde, Oscar: Dorian Gray arcképe. Regény. Ford. K. D., szerk. Golubeff Lóránt. (Bp., Alinea, 2011; 2. kiad. 2014)
Carroll, Lewis: Évike Tündérországban. Ifjúsági regény. Ford. K. D. Fáy Dezső rajzaival. Hasonmás kiad. (Remekírók retro. 5. A Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványa. Bp., 2013).
Irodalom
Irod.: Baráth Ferenc: K. D. Kismonográfia. (Zalaegerszeg, 1938)
Kosztolányi Dezsőné: K. D. Visszaemlékezés és dokumentumok. 12 táblával. (Bp., 1938)
Szegzárdy-Csengery József: K. D. Egy. doktori értek. is. (Értekezések a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből. 18. Szeged, 1938)
Szirmai Károly: A halál költője. (Délvidéki Szemle, 1943 és külön: Szeged, 1943)
Devecseri Gábor: Az élő Kosztolányi. (Officina Könyvtár. 80–81. Bp., 1945)
Heller Ágnes: Az erkölcsi normák felbomlása. Etikai kérdések K. D. munkásságában. Monográfia. (Bp., 1957)
Horváth Mária: A nyelvi formák szerepe Kosztolányi prózájában. Szavak, szóképek, motívumok. A Pacsirta c. regény elemzése. Egy. doktori értek. (Bp., 1958)
Rába György: Emil Isac levelei Babitshoz és Kosztolányihoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959)
Kiss Ferenc: A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi barátsága. Kismonográfia. (Irodalomtörténet füzetek. 37. Bp., 1962)
Kiss Ferenc: Kosztolányi és a Nero. (Új Írás, 1965)
Kiss Ferenc: A „Mostoha.” Ismeretlen Kosztolányi-torzó. (Új Írás, 1966)
Kiss Ferenc: Kosztolányi magyarság-élménye. (Kortárs, 1968)
Rába György: A szép hűtlenek. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai. Monográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 23. Bp., 1969)
Kiss Ferenc: Esti Kornél és a Kosztolányi-novella. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
Kiss Ferenc: Az „Édes Anna.” (Jelenkor, 1969)
Kiss Ferenc: Kosztolányi Dezső levelezéséből. – Kosztolányi, az esztéta. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
Kiss Ferenc: Egy novellatípus teherbírása. Kosztolányi: Fürdés. – Hagyomány és mérték. (Kortárs, 1972)
Kiss Ferenc: Kosztolányi, az újságíró. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974)
Szász Ferenc: Kosztolányi és Rilke. (Filológiai Közlöny, 1975 és külön: Bp., 1975)
Rónay László: Kosztolányi nagyregényei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976)
Rónay László: K. D. Kismonográfia. 8 táblával. (Nagy magyar írók. 6. Bp., 1977)
Kiss Ferenc: K. D.: Nero. (Literatura, 1976)
Kiss Ferenc: Kosztolányi regényei. Kand. értek. (Bp., 1977)
Rónay László: K. D. világszemléletének tükröződése műveiben és motívumaiban. Kand. értek. (Bp., 1977)
Zágonyi Ervin: Az orosz irodalom a hírlap- és tanulmányíró Kosztolányi vallomásaiban. Egy. doktori értek. (Bp., 1977)
Rónay László: Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében. (Tegnapok és holnapok árján. Szerk. Láng József. Bp., 1977)
Kiss Ferenc: Kosztolányi publicisztikája a világháború éveiben. – A novellaelemzés új módszerei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977)
Kiss Ferenc: Kosztolányi és a Pardon-rovat. (Valóság, 1977)
Sáfrán Györgyi: K. D. hagyatéka. – Kosztolányi Dezsőné hagyatéka. 6 táblával. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai. Bp., 1978)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi és Gorkij. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi. Monográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 34. Bp., 1979)
Rónay László: Két ellentétes pálya érintkezési pontjai. Ady–Kosztolányi-analógiák. („Akarom, tisztán lássatok.” Tudományos ülésszak Ady Endre születésének századik évfordulóján. Budapest, 1977. dec. 7–9. Szerk. Csáky Edit. Bp., 1980)
Magyarlakiné Gregor Etelka: K. D. lírájának mondatszerkezetei. Kismonográfia és egy. doktori értek. is. (ELTE Nyelvtudományi dolgozatok. 28. Bp., 1980)
Hima Gabriella: A korlátok nélküli egzisztencia katasztrófája. Egy. doktori értek. (Bp., 1980)
Dér Zoltán: Ikercsillagok. K. D. és Csáth Géza. Monográfia. (Újvidék, 1980)
Kelemen Péter: Szimbolista versszerkezetek Kosztolányi lírájában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
Rónay László: Szabálytalan arcképek. Tanulmányok. (Bp., 1982)
Zágonyi Ervin: K. D. Három nővér fordítása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi szlávság-élménye. (Studia Russica, 1982)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi, az orosz líra tolmácsa. Orosz műfordításai a Modern Költőkben (Irodalomtörténeti Közlemények, 1983 és Műhely, 1983)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi Csehov-élménye nyomában. (Irodalomtörténet, 1984)
Németh G. Béla: Az elgondolhatatlan álorcái. A szerep jelentősége Kosztolányi „Számadás”-ában. (Új Írás, 1984)
Németh G. Béla: Századutóról, századelőről. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. (Elvek és utak. Bp., 1985)
Hima Gabriella: Az egzisztenciális regény. Kosztolányi regényeinek poétikai vizsgálata. Kand. értek. (Bp., 1985)
Rónay László: „Ki volt ez a varázsló?” K. D. a vallomások és emlékezések tükrében. (Bp., 1985)
Levendel Júlia: Így élt K. D. (Így élt. Bp., 1985)
„Számadás.” Az ELTE XX. századi Magyar Irodalmi Tanszéke rendezésében K. D. születésének 100. évfordulóján tartott tudományos ülésszak előadásai. 1985. márc. 28. Szerk. Fráter Zoltán. (Bp., 1985)
Dér Zoltán: Szülőföld és költője. Írások Kosztolányiról. (Életjel Könyvek. 34. Szabadka, 1985)
Király István: K. D. és az Osztrák–Magyar Monarchia. (Irodalomtörténet, 1985)
K. D.-emlékszám. (Üzenet, 1985)
K. D.-emlékszám. (Új Írás, 1985)
Kiss Ferenc: Kosztolányi hűsége. (Honismeret, 1985)
Szállási Árpád: Kosztolányi, az orvosok és a betegsége. (Orvosi Hetilap, 1985)
Bori Imre: K. D. Monográfia. (Újvidék, 1986)
Király István: K. D. Vita és vallomás. Tanulmányok. (Bp., 1986)
Hima Gabriella: Az egzisztencializmus és Kosztolányi. (Műhely, 1986)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi japán versfordításai – forrásaik fényében. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986–1990)
A rejtőző Kosztolányi. Esszék, tanulmányok. Szerk. Mész Lászlóné. (Bp., 1987)
A Kosztolányi-család levelezéséből. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Dér Zoltán. (Életjel Könyvek. 39. Szabadka, 1988)
Dér Zoltán: Perben a pusztulással. Tanulmányok, kritikák. (Újvidék, 1989)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi és Tolsztoj. (Irodalomtörténet, 1989)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi és az orosz irodalom. (Modern Filológiai Füzetek. 47. Bp., 1990)
Kosztolányi Dezsőné: K. D. Életrajzi regény. (2. jav. kiad. Bp., 1990; Nagy élettörténetek. 3. kiad. 2004)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi és az orosz irodalom. (Bp., 1990)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi kínai versfordításai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi és a szláv irodalmak. Kand. értek. (Pécs, 1992)
Hima Gabriella: Kosztolányi és az egzisztenciális regény. Kosztolányi regényeinek poétikai vizsgálata. A kand. értek. átd. változata. (Irodalomtörténeti Füzetek. 125. Bp., 1992)
Horváth Mária: Szerkezet és stílus. Kosztolányi Petőfi Sándorka c. novellájának elemzése. (Magyar Nyelvőr, 1992)
Csaplár László: Kassák és Kosztolányi. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
Ferenczi László: Kosztolányi és a modern költők. (Literatura, 1993)
Pomogáts Béla: „Erős várunk a nyelv”. Kosztolányi az anyanyelvről. (Nyelvünk és kultúránk, 1993)
Hima Gabriella: Szövegek párbeszéde. K. D.: Nero, a véres költő. – Camus: Caligula. Monográfia. (Bp., 1994)
Szitár Katalin: Kosztolányi: Stílus. A név jelentése és a novellaszöveg mitológiai háttere. (Literatura, 1994)
Karel Capek Drama R. U. R. in der Übersetzung von Dezső Kosztolányi. (Studia Slavica, 1995)
Levendel Júlia: Tükör által. A lírikus Kosztolányi. (Tiszatáj, 1995)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi R. U. R. fordítása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1996)
Németh G. Béla: Egy életszerető „nihilista”. (Világosság, 1996)
Szitár Katalin: Költő-alakmás: a szó hőse. K. D.: Esti Kornél. (Literatura, 1996)
Németh G. Béla: Költői számadások. K. D.: Ének a semmiről. – K. D.: Szeptemberi áhítat. (Irodalomtörténet, 1997)
Bárány László: Korkép és transzcendencia. Kosztolányi és Camus mono-dialógusa. – Zágonyi Ervin: Kosztolányi északi – dán, norvég, svéd – fordításai. (Irodalomtörténet, 1997)
Czeizel Endre: Kosztolányi-genealógia. (Mozgó Világ, 1997)
Lengyel András: „Az arcodról a festék nem mosódik le.” A levélíró Kosztolányi. (Forrás, 1997)
Kemenes Géfin László: Nem is olyan Édes Anna. (Kortárs, 1997)
Levendel Júlia: Tükör által. A lírikus Kosztolányi. (Orpheus panasza. Szerk. Olasz Sándor. Bp., 1997)
Zágonyi Ervin: Mohácsi Jenő és Kosztolányi. (Jelenkor, 1997)
Tátrai Szilárd: Az elbeszélés határai. K. D.: Esti Kornél, különös tekintettel a kilencedik fejezetre. (Magyar Nyelvőr, 1997)
Rónay László: Társunk, Kosztolányi. (Vigilia, 1997)
Kiss Ferenc: Kosztolányi-tanulmányok. (Miskolc, 1998)
Tanulmányok K. D.-ről. Szerk. Kulcsár Szabó Ernő és Szegedy-Maszák Mihály. (Újraolvasó. Bp., 1998)
Hima Gabriella: „Penetráns tekintet.” K. D.: Pacsirta. (Irodalomtörténet, 1998)
Lengyel András: „Csillogó felületek gyöngyhalásza.” K. D. nietzschei „vázgondolatai”. (Forrás, 1998)
Szőke György: Kosztolányi és József Attila – egymás tükrében. (Irodalomtörténet, 1998)
Tamás Ferenc: K. D.: Ilonka. Novellaelemzés. (Tiszatáj, 1998)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: A szabadkőműves. K. D. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1998)
Lengyel András: Kosztolányi, Hollós István és a nyelv pszichoanalitikus fölfogása. (Új Forrás, 1998)
Zeke Gyula: Egy új kötet a Kosztolányi-polcon. (Élet és Irodalom, 1998. febr. 27.)
Borbély Szilárd: Ha negyvenéves… Verselemzés. (Élet és Irodalom, 1998. aug. 28.)
Lengyel András: Nietzsche, Freud, Kosztolányi. Az én-integritás bomlásának gondolkodástörténetéhez. (Tiszatáj, 1999)
Czeizel Endre: Költők, gének, titkok. A magyar költő géniuszok családfaelemzése. (Bp., 2000)
Lengyel András: Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok. (Tiszatáj Könyvek. Szeged, 2000)
Szitár Katalin: A prózanyelv Kosztolányinál. Monográfia és PhD értek. (Asteriskos. Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészdoktori értekezések. Bp., 2000)
Lengyel András: Az igazság-paradigma megrendülése. Kosztolányi beállítódásának egyik eleméről. – Lengyel András: Genezis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban. Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának konzerválására. (Forrás, 2000)
Lengyel András: Maszk és költőszerep. K. D. szerepértelmezéséről. (Tiszatáj, 2000)
Horváth Mária: A Soklevelű boglárkától a Zsivajgó természetig. Szóképváltozatok Kosztolányi két művében. (A metafora grammatikája és stilisztikája. Tanulmánykötet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke által 1999. okt. 11–12-én rendezett konferencia előadásaiból. Szerk. Kemény Gábor. Bp., 2001)
Yoo Jin Il: Emberi konfliktusok és alternatívák K. D. prózai műveiben. PhD értek. (Bp., 2001)
Lengyel András: Egy Pardon-cikk utóélete. A publicista Kosztolányi portréjához. (Magyar Média, 2001)
Rónay László: Követségben a szellem fejedelme. Kosztolányi és Európa. (Kortárs, 2002)
Rába György: Kosztolányi személyes kamaradrámái. (Liget, 2003)
Szitár Katalin: A szótól a hangig és a betűig. K. D.: Fánika. (A szó élete. Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád tiszteletére. Szerk. Sz. K. Bp., 2004)
Hima Gabriella: Performativitás és diszkurzivitás K. D. elbeszéléseiben. (Alföld, 2004)
Lengyel András: K. D. 1935. évi összegyűjtött költeményeinek keletkezéstörténetéhez. (Irodalomismeret, 2004)
Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák. A Pesti Napló K. D.-nek tulajdonított cikkeinek forrásközlésével. (Forrás, 2006)
Lengyel András: Az Apostol-ügy. Egy 1920. őszi Kosztolányi-cikk sorsa. (Holmi, 2006)
Lengyel András: A „Vérző Magyarország” K. D. irredenta antológiáról. (Literatura, 2007)
Lengyel András: Kosztolányi, Ben Blumenthal és az „idegenkörmű hódítás”. (Szegedtől – Szegedig. Antológia. Szeged, 2008)
Zágonyi Ervin: Kosztolányi kínai és japán versfordításainak keletkezéstörténete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2008)
Zágonyi Ervin: A Kosztolányi–Illyés-vita nyomában. Kosztolányi választöredékei kérdőjelekkel. (Műhely, 2008)
Lengyel András: Képzelet, írás, hatalom. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. (Szeged, 2010)
Bárány László: Kosztolányi, Camus és a déli gondolkodás. (Kortárs, 2010)
A földmíves verset ír. A költő-fölfedező Kosztolányi. (Tiszatáj, 2010)
Rónay László: A titokzatos Esti Kornél. (Kortárs, 2011)
Czeizel Endre: A magyar költő géniuszok sorsa. (Bp., 2012)
Lengyel András: A mindennapok szemüvegkészítői. Sajtótörténeti tanulmányok. (Magyar esszék. Bp., 2013)
Szitár Katalin: Hiány-jelek. Babits Mihály, K. D. és Krúdy Gyula írásművészetéről. (Universitas Pannonica. Bp., 2014).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
