Valahol, a Futrinka utca végén hevert egy ócska, molyette kalap. Ez alatt a fejfedő alatt élt, éldegélt Manófalvi Manó, méghozzá oly’ otthonosan, hogy házszámtáblát is szereltetett rá. Fájdalom azonban, egy októberi napon, a szél elfújta a lakóhelyül szolgáló kalapot, s így Manó barátunk fedél nélkül maradt. Nemsokára azonban egy jókora sütőtökbe költözött, amely kényelmesebbnek és biztonságosabbnak tűnt előző hajlékánál. Persze, a „tökfedő“ némi átalakításra szorult, a derék Manó ajtót és ablakot is mesterkélt rá, majd tűzhelyet is barkácsolt, amely ontotta a meleget. Egyik este már kényelembe helyezte magát, ám kellemes nyugodalmát éktelenül hangos csámcsogás zavarta meg. Egy egészen kicsi malac rágta Manófalvi Manó maga eszkábálta otthonát, méghozzá annyira erőteljesen, hogy egy jókora lyuk tátongott a tökházikó falán. Az árva kis állatot elkergette a gazda, mert olyan kicsi volt, mint egy mazsola: soha sem lesz belőle tisztességes disznó. Manócska szíve megesett Mazsolán, otthonába fogadta a hívatlan jövevényt, aki nemsokára kényelmesen elaludt a kályhalyukban.

Valahol, Adonyban, 1922-ben, egy októberi napon, megszületett Bálint Ágnes. Az ifjú hölgy már öt éves korában megtanult írni, s ahogy egyre otthonosabbá vált a betűvetés tudományában, már rendszeresen meséket is rótt kockás füzetekbe. Első meséje, a Miért nőtt ormánya az elefántnak? a Magyar Úriasszonyok Lapja gyermekmellékletében jelent meg (saját rajzaival illusztrálva, 1934-ben); első folytatásos meseregénye a Fánni, a modern tündér (1937) volt. Fáninak hívták azt a szegény szürke kisegeret is, akit az a szerencse ért, hogy házába fogadta őt Cukoranyó, a mézesbábos. A szegény, otthontalan kisállat cukorillatú szobában lakhatott, pörkölt mogyorót, mézeskalácsot és cukormorzsákat rágcsálhatott, egészen addig, amíg mohóságában le nem harapott egy darabot Cukoranyó bűvös tésztájából. Az elvarázsolt egérkisasszony (1941) kalandjai meghozták az első nagy sikert Bálint Ágnes számára, igazi ismertségét azonban a Futrinka utca lakóinak köszönhette.

Valahol, a Futrinka utcában mindig történt valami. Az azonban mégis csak elképesztő, hogy az Egérújság tízhetes rejtvénypályázatát egy macska (!) nyerhette meg, s az új modern szoba-konyhás Futrinka utcai köcsögházba Cicamica költözhetett be! Cicamica pedig jött és elfoglalta helyét a modern épületben, viszonylag hamar összeveszett mindenkivel, Kuvik Kelemennel, Sün Sámuellel, Morzsi kutyával és a kicsit együgyűen jóindulatú Böbe babával. Pedig a kolbászkerítést Sompolyogi, a róka ette meg!

Valahol érthető, hogy reménytelen vállalkozás lenne Bálint Ágnesnek, a Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztálya főmunkatársának felsorolni mesehőseit, csodálatos teremtményeit. Az ő ötlete volt az Esti mese a tévémacival, találmányaként valósult meg a Cicavízió, majd a tévé Kuckó műsora. Az esti tévémesemondókat bábjelenetekkel váltotta fel, figuráit beköltöztette egy mesebeli utcába, majd szereplőinek újabb történeteket írt, amelyekhez újabb hősök születtek meg képzeletében.

Valahol valakit most is Templomárnyéki Egbert, a szörnyen kíváncsi kalandvágyó egér történetei varázsolnak el, esetleg Frakk meséit nézi: Károly bácsi macskaűző kutyája kergeti Lukréciát, no meg Szerénkét, Irma néni két mihaszna cicáját. Talán valaki most éppen Labdarózsa, a jóságos öreg – és nem harapós! – kutya meséit fedezi fel, esetleg Kukori meséit nézi: a házi munkától vonakodó kakast házsártos felesége, Kotkoda ezúttal sem tudja rávenni egy kis otthoni kapirgálásra.

Valahol Bálint Ágnes meséi mindig bennünk élnek. Örökké olvassuk és nézni fogjuk repülő díványon, szobasarki zugban vagy épp a szitakötők szigetén. A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Bálint Ágnes mesevilágára emlékezik. Kék virág emlékének.

Bálint Ágnesről az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/925

http://www.nevpont.hu/view/11593

A kép forrása: http://www.balintagnes.hu/futrinka.htm