Méri István
régész
Született: 1911. szeptember 1. Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1976. december 13. Budapest
Temetés: 1976. december 31. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Napszámos szülők gyermeke volt. Sz: Gönczöl Mária. F: Nagy Valéria. Gyermektelen.
Iskola
Szolnokon éretts. (1931); közben a budapesti Iparművészeti Főiskola szobrásznövendéke. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1942–1944), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1945–1948), majd a Szegedi Tudományegyetemen régész és bölcsészdoktori okl. szerzett (1948).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztálya szobrász-restaurátora (1932–1937), díjnoka (1937–1939), segédtisztje (1939–1942). A Teleki Pál Tudományos Intézet Erdélyi Tudományos Intézetének segédtisztje (1942–1945); közben az MNM ún. berendelt tisztjeként teljesített szolgálatot (1944–1945). A Kelet-európai Intézet, ill. a Néptudományi Intézet intézeti tisztje (1945–1949), intézeti tanára (1949. márc.–nov.). A Magyar Történeti Múzeum, ill. az MNM tud. munkatársa (1950–1958), osztályvezetője (1958–1963), tud. főmunkatársa (1963–1976).
Kiváló rajzkészsége miatt szobrászművész-restaurátornak készült, a szintén abonyi származású Márton Lajos (1876–1934), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) igazgatója alkalmazta restaurátorként. Restaurátori munkája mellett közölte első megfigyeléseit az őskori edények díszítéséről, majd elkísérte az MNM kutatóit ásatásokra, ahol csakhamar kitűnt pontos rajzaival; érdeklődése később a történeti régészeti kutatások felé fordult. A magyar középkori régészeti kutatás egyik jelentős személyisége, a középkori falukutatás úttörője. Az Erdélyi Tudományos Intézetben elhatározták egy Kolozsvárhoz közeli falu, Kide komplex (néprajzi, nyelvi, embertani, építészeti régészeti stb.) feldolgozását, s Méri Istvánt bízták meg a régészeti feladatokkal. A Kidén tapasztaltak alapján dolgozta ki a középkori templom körüli temetők feltárásának módszertanát. Az MNM-ben őt bízták meg az 1950-es évek egyik monumentális építkezése, a Tiszalöki Vízmű munkálatai során előkerült koraközépkori falu feltárásával. Így az 1950-es években, ő hozta felszínre az első Árpád-kori lakóházakat, amelyekkel alapvetően új eredményeket ért el a középkori településtípusok, különböző lakóalkalmatosságok, gazdasági épületek vizsgálata terén.
Az Orosháza melletti Kardoskút (a 11. századtól a tatárjárásig élt falu) feltárásával elsőként határozta meg egy Árpád-kori falu hosszúságát, elsők között állapította meg a faluban működő téglatemplom adatait: a telepen és a temetőben tapasztalt műveltség megfelel a honfoglaló magyarok műveltségének, ám a temető embertani képe ellentmond ennek. Legfigyelemreméltóbb és leginkább vitatott megállapítása a legkorábbi magyar falvak és a kazár fennhatóság alatt levő ún. szaltovói kultúra falvai közötti összefüggések felismerése, valamint, ezzel összefüggésben felfigyelt az Árpád-kori falvak olyan jellegzetességeire is rámutatott, amelyek a magyarság honfoglalás előtti szállásterületeihez kapcsolódik. Tevékenységével a modernkori magyarországi falukutatás, továbbá egy új tudományszak, a középkori mindennapok története egyik elindítója. Régészeti ásatásokat vezetett – többek között – Kolozsvárott, Túrkeve, Tiszalök és Orosháza határában, Nagykanizsán, Gyulán, Esztergomban.
Emlékezet
Abonyban született, tudományos pályafutásának kezdetén, a szintén abonyi, Márton Lajos segítette. Születésének 100. évfordulóján, Abonyban, az Abonyi Lajos Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumi Kiállítóhelyen emlékkiállítást rendeztek emlékére, ill. a Magyar Nemzeti Múzeumban Méri István-emlékkonferenciát is tartottak (2011. okt. 20-án). Abonyban utcát is elneveztek róla, szülőházát pedig emléktáblával jelölték (1981. okt. 4-én). Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Főbb művei
F. m.: A magyar nép régészeti emlékeinek kutatása. X–XVI. század. (A magyar népkutatás kézikönyve. Szerk. Györffy György. Bp., 1938)
Az őskori agyagedények helyreállítása. (Folia Archaeologica, 1939)
Eltemetett lókoponya Füzesabonyban. (Folia Archaeologica, 1941)
A mészbetétágy elkészítésének módja a kisapostagi edényeken. (Archaeologica Hungarica, 1941)
A Torma Zsófia-gyűjtemény bükki jellegű cserepei. 4 táblázattal. (Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve, 1942 és külön: Kolozsvár, 1942)
Középkori temetőink feltárásmódjáról. (Erdélyi Múzeum, 1944 és külön: Erdélyi Tudományos Füzetek. 175. Kolozsvár, 1944)
A magyar nép régészeti emlékeinek kutatása. X–XVI. század. (A magyar népkutatás kézikönyve. Bp., 1948)
Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és a Túrkeve-mórici ásatások eredményeiről. 1–2. (Archaeológiai Értesítő, 1952–1954)
Árpád-kori pénzváltó mérleg. (Folia Archaeologica, 1954)
A nadabi kályhacsempék. (Archaeológiai Értesítő, 1957)
Figurenverzierte Ofenkacheln volkstümlichen Charakters aus dem mittelalterlichen Ungarn. (Acta Archaeologica, 1960)
Mátyás király kincsei. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása. Kat. A katalógust szerk. M. I. (Bp., 1961)
A klastrompusztai legendák nyomában. Megszólalnak az évszázados romok. 1 térképpel. (Dorog, 1961)
Az árkok szerepe Árpád-kori falvainkban. (Archaeológiai Értesítő, 1962)
Árpád-kori szabadban lévő kemencék. (Archaeológiai Értesítő, 1963)
Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. 13 melléklettel. Benyújtott kand. értek. is. (Régészeti Füzetek. Ser. II. 12. Bp., 1964)
Kiaggatott lókoponyák Árpád-kori falvainkban. (Archaeológiai Értesítő, 1964)
Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések. Rekonstrukciós kísérlet kiállítási makett készítéséhez. (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1969/70)
Ásatás a kolozsvári Fő téren, 1943. M. I. hagyatékából az anyagot közzéteszi, a rajzi anyagot átdolgozta Kovalovszki Júlia. (A Magyar Nemzeti Múzeum Adattárának Közleményei. 1. Régészeti Füzetek. Ser. II. 25. Bp., 1986)
A kanizsai várásatás. Vázlat a kanizsai vár és város történeti kutatásához. M. I. hagyatékából közzéteszi, a szöveget gondozta Kovalovszki Júlia. (Bp., 1988)
Egy Árpád-kori magyar falu leletmentő ásatása. Tiszalök-Rázom, 1950–1953. M. I. hagyatékából közzéteszi, a szöveget gondozta és a rajzokat készítette Kovalovszki Júlia. (Opuscula Hungarica. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum. 2. Bp., 2000).
Irodalom
Irod.: Gallus Sándor: M. I.: A Torma Zsófia-gyűjtemény bükki jellegű cserepei. (Századok, 1944)
Kőhegyi Mihály: M. I.: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. (Századok, 1966)
Novák Gyula: M. I.: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. (Agrártörténeti Szemle, 1966)
László Gyula: M. I. (Archaeológiai Értesítő, 1977)
Parádi Nándor: M. I. (Folia Archaeologica, 1977)
A magyar falu régésze, M. I. Összeáll. Kovalovszki Júlia. (Ceglédi Füzetek. 23. A Ceglédi Múzeum kiadványa. Cegléd, 1986)
Kovalovszki Júlia: M. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Zalai életrajzi kislexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
