Konstantin úrfi vacsorái
Füst Milán emlékére
„Ki síromhoz méla dudaszóval eljön,
ki sírkövemre bágyadt gyermeket lerajzol,
Az holtomban megérti életem:
Az megholt lelkem mélységes és titkos
Tengerszemére rátalált és áhítatos szájjal
Nesztelenül megcsókolta tükrét.“
(Füst Milán: Meghaltam, 1909)
Fürst Ignác Márton – egy távolabbi ágán báróságot szerzett zsidó család örökre elkallódott tagja – a 19. század végén, Obrenovics Milán, a későbbi szerb király ifjúkori mulatozó környezetéhez tartozott. Később hivatalt vállalt, amelyet hamar elvesztett, s fiatalon meg is halt. Szerb barátja tiszteletére, egyetlen, rajongásig szeretett fiát, később, Milánnak (és Konstantinnak) nevezte el.
„Konyhában laktunk, a legnagyobb piszokban és nyomorúságban. Rendetlen gyerek voltam – a fésűt nem ismertem – s hétéves koromban, egyszer csodálkozva hallottam, hogy az emberek vacsorázni szoktak. Még akkor nem tudtam, hogy mi a vacsora. Később is, a rendes élet egyik legfőbb szimbóluma lett előttem a rendszeres vacsorázás…”
(Füst Milán önéletrajza, 1919)
Weisz Jozefin, Fürst Ignác Márton hamar özvegységre jutott felesége a legnagyobb szegénységben nevelte fel egyetlen gyermekét, s ezen még az özvegységi jogon megszerzett trafikengedélye sem segített. A Dohány utca 63-as számban, a trafik mögötti konyha-szobában, „amely nem volt szélesebb, mint bejárati ajtaja”, telt el a költő gyermekkora. Ifjúkorában itt írta legszebb verseit, köztük a Meghaltam című epitáfiumot, továbbá „élete fényességét” a Boldogtalanok című drámáját. Élete célja, hogy dicsőséget szerezzen ennek a kis trafiknak, s rajongásig szeretett édesanyjának.
„Miért oly fekete mindig és mindenütt a hétkerületben, kivéve a fényes körutakat? Miért kell ennek a szigorú, jó édes anyának, az övének, ebben a kerületben vergődnie, annyira, hogy már egészen csúnya lett? Konstantin, már nem szereti úgy, mint azelőtt. Mi csűrés-csavarás, ő a szép mamákat szerette, az olyanokat, akik így szóltak fiaikhoz: – Gyertek, vacsorázni.”
(Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága, 1958)
Fürst Milán Konstantin nem járt be „hetedhét országot”, gyermekkora itt telt el, a „hétkerületben”, ahol minden munkát elvállalt: volt újságárus, egyéb alkalmi eladó, kupec, rakodó és kocsikísérő. A Dohány utca és környékén élt a kisfiú és a fiatalember, gyermekkori emlékeiből írta évtizedekkel később ismert regényét, a Konstantin úrfi fiatalságát. Gyermekkora régi „ösmerősei” Schützmann József szatócs és szegényen is hivalkodó cégtáblái, az Almássy utcai düledező házak foszladozó lábtörlőin álmosan szunnyadó sovány macskák, Lippert vendéglős hat krajcárért árusított, ételmaradékból kotyvasztott „szegényleves” vacsorája, s persze Gizi, az éjjeli nő, akiért szívek szakadtak meg.
Füst Milán költő, a perifériák állandó lakója, a különc ifjú író, konyha-szobája ajtaján egyszer bekopogott Karinthy Frigyes, oldalán egy fényes uniformist öltött hadnaggyal, az író Nagy Lajossal; s az epitáfiumszerző versei iránt érdeklődött. – Te bejöhetsz – mondta Karinthynak, ám barátod előtt restellem magam. Mondd meg, a hadnagynak, palotámat most építik, addig is, itt csak ketten férünk el.
Füst Milán költőnek, a perifériák állandó lakójának, a különc írónak persze sosem lett palotája. A konyha-szobai vendég Karinthy Frigyes írt a Nyugatban először kritikát az epitáfiumszerzőről, Karinthy élete végéig tartotta a barátságot Füst Milánnal, akivel legendás „fogadóórákat” tartott a New York-kávéházban, azaz a „Nyehóban”. Néha Nagy Lajos is feltűnt ott, akinek búcsúztatásán, 1954-ben, Füst Milán mondott beszédet, talán még epitáfiumot is írt neki.
Füst Milán költőnek, a perifériák állandó lakójának, a különc írónak persze nincs epitáfiuma. Ezért bizonyosan, egyszer, egy verőfényes napon feltűnik majd valahol, egy erzsébetvárosi névtelen utcában, talán még Schützmann József szatócsboltját is megtalálja, ő fog majd bekopogni a kisbolt ajtaján, s újabb szokása szerint, ezúttal vacsorázni is fog…
A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1888. július 17-én született Füst Milánra, a szorongó zsenire, az örökös boldogtalan, szomorú költőre emlékezett. Kék virág Füst Milán emlékének. A róla szóló írásokat az alábbi linkeken olvashatják:
http://www.nevpont.hu/view/11649
http://www.nevpont.hu/view/11650
A képen a pályakezdő Füst Milán látható, a kép forrása:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016
