Pongor Ferenc
orvos, tüdőgyógyász, mikrobiológus
Született: 1904. február 13. Tiszaszöllős, Heves vármegye
Meghalt: 1993. január 21. Debrecen
Család
Sz: Pongor Ferenc (†1910) debreceni vagongyári lakatos, majd gőzmalmi gépész, Eszenyi Regina. Testvére Szepes Károlyné Pongor ? pedagógus. F: 1931-től Rössler Irén. Leánya: Pongor Erzsébet (1936. márc. 14.) és Pongor Katalin (1938. júl. 4.).
Iskola
Középiskoláit Beregszászon és Mezőtúron végezte, Mezőtúron éretts. (1922), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi okl. (1928), a gümőkóros megbetegedések tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1943), az orvostudományok kandidátusa (1965).
Életút
A debreceni Auguszta Szanatórium gyakornoka (1925–1927), segédorvosa (1927–1930), c. osztályos főorvosa (1930–1932), osztályvezető főorvosa (1932–1943), igazgató főorvosa (1943–1945. dec. 31.). Az átszervezés után a debreceni Állami Tüdőbeteg-gyógyintézet igazgató főorvosa (1946. jan. 1.–1955. dec. 31.), az újabb átszervezése után a DOTE Tbc Klinika tanszékvezető egy. docense (1956. jan. 1.–1966. febr. 28.), tanszékvezető egy. tanára (1966. márc. 1.–1974. jún. 30.). A Debreceni Tüdőbeteg-gondozó Intézet és az intézet 30 ágyas tüdőbetegotthona vezetője is (1939–1948). A debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1943–1951). A MÁV debreceni szakorvosi tanácsadója (1940-től). A II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített (a debreceni 6. sz. helyőrségi kórházban, mint orvos-zászlós, 1940-től).
Az MDP tagja (1945-től), a párt debreceni városi pártbizottságának választmányi tagja. A Magyar Egységes Párt tagja (1943-tól). A Csaba Bajtársi Egyesület tagja (egyetemi hallgatóként, 1922-től).
Tudományos pályafutásának kezdetén a tüdőtuberkulózis aktivitásával foglalkozott, e célból nagyszámú szanatóriumi beteganyagot vizsgált a Costa-, a Takata- és a Weltmann-reakcióval, majd vizsgálatait kiterjesztett a tüdőbetegek vérsavójának vizsgálatára is: megállapította, hogy a vérsavószint kalciumtartalmának emelkedése és a tüdőtbc aktivitás között összefüggés van. Később tbc-tenyésztési eljárásokat végzett, utóbb a thoracoplastica műtét mobilizáló hatását tanulmányozta, majd érdeklődése a tuberkulózis-baktériumtól eltérő ún. atípusos mikobaktériumok klinikai jelentősége, mikrobiológiai és taxonómiai vizsgálata felé fordult. Jelentős eredményeket ért el az ún. chromogén mikobaktériumok patogenitásának feltárása, tüdőfolyamatokban játszott szerepének tisztázása terén. Intézményvezetése alatt a debreceni klinika a magyarországi pulmonológiai és bronchológiai kutatások egyik központjává vált az országban egyedülálló szemtbc és mellkassebészeti osztályt, valamint korszerű kardiorespiratorikus laboratóriumot létesített. További kutatási területei: a tüdőtbc és a sárgaság összefüggései; a gümős agyhártyagyulladás és a gümős hashártyagyulladás kóroktana; a terhesség és a gümőkór; a hazai tbc elleni küzdelem és a gümőkór utáni rehabilitáció szervezési kérdései, különös tekintettel a tüdőbeteg-gondozó intézetekre és szanatóriumokra.
Elismertség
A Korányi Ferenc Tbc és Tüdőgyógyász Társaság elnökségi tagja.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1954), Munka Érdemérem (arany, 1974).
A Debreceni Orvos Egyesület Érme (1943), Korányi Frigyes-emlékérem (1955), Robert Koch-érem (Weimar, 1957), Markusovszky-emlékérem (1976), Pro Universitate Díj (1976).
Szerkesztés
A Tuberkulózis és Tüdőbetegségek c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A Costa-féle reactio értéke a tüdőtuberculosis aktivitásának kimutatásában. Troján Margittal. (Orvosi Hetilap, 1928)
Über die Takata-Reaktion. (Beiträge zur Klinik der Tuberkulose und spezifischen Tuberkulose-Forschung, 1931)
Mobilizál-e a thoracoplastica tbc-bacillusokat? (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének Munkálatai, 1936)
A vérsejtsüllyedés ingadozása légmellkezelés kapcsán. (A debreceni Auguszta Szanatórium Közleményei, 1940)
További kísérletek gümőkórosok gelfikált vérsavójával. (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének Munkálatai, 1940)
Kísérletek a gümőbacillus kitenyésztésére pleurális exsudatumokból. (A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének Munkálatai, 1941)
A felnőttek gümős agyhártyagyulladása. – Gümőkórosok vérének néhány fizikokémiai tulajdonságáról. (Tuberkulózis elleni küzdelem. Bp., 1942)
Tüdőgyógyászat. P. F. előadásai alapján összeállította a Debreceni Orvostudományi Egyetem V. évfolyamának munkaközössége. (Debrecen, 1950)
Tüdőhistiocytosis. (Orvosi Hetilap, 1958. 32.)
A chromogen mykobaktériumok mikrobiológiája és klinikai vonatkozásai. Monográfia és kand. értek. is. (Debrecen, 1959)
A mykobaktérium tuberculosis törzsek katalase aktivitása. Berencsi Györggyel. (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1962)
Tüdőbiopsia. (Orvosi Hetilap, 1968. 38.)
A tüdő eosinophil granulomatosisa. Vezendi Sándorral. (Orvosi Hetilap, 1972. 7.)
Kuruzslás és gyógyítás Timbuktuban. (Orvosi Hetilap, 1977. 14.).
Irodalom
Irod.: Bot György–Kapusz Nándor: Nyolcvanéves a debreceni orvosképzés. Intézetek és klinikák története, professzorainak életrajza. 1918–1998. (2. átd. kiad. Debrecen, 1998)
Ábrahám Erzsébet: Egy tüdőgyógyász emlékei. Visszaemlékezések. (Bp., 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
