1. Mit jelent a káté?

A káté valamely tanítás rövid, kérdés-felelet formájában történő kifejtése. A tanítás gyakran egyházi jellegű, maga a szó is a katekizmus rövidítéséből alakult ki. Mivel a katekizmus tanításait mindenki ismerte, forradalmár hazafiak csoportjai is úgy gondolták, hogy eszméiket legkönnyebben a katekizmusok mintájára, forradalmi kiskátékban ismertetik.

 

 

2. Ki írta az első magyar forradalmi kátét?

A francia forradalom hatására Gyurkovics Ferenc, a pesti egyetemen a politika professzora, megszervezte az első titkos társaságokat még az illuminátusok (azaz a szabadkőművesek) titkos társaságán keresztül. Gyurkovics szerkesztette az első forradalmi kátét is. Váratlan és rejtélyes halála (1793. dec. 9.) után Martinovics Ignác szászvári apát vette át a titkos társaságok szervezését, s maga is írt egy forradalmi kátét Az ember és a polgárkátéja (Catéchisme de l’homme et du citoyen) címmel, Démocrite la Montagne álnéven.

 

 

3. Mi volt a „marsziliai ének”?

A „marsziliai ének“ Claude-Joseph Rouget de Lisle elzászi mérnökkari százados és amatőr zeneszerző harci indulója volt, amelynek eredeti címe Harci induló Lückner marsall tiszteletére volt. Nicolas Lückner, a forradalmi rajnai hadsereg parancsnokaként és Rouget feletteseként tevékenykedett, valójában az ő tiszteletére készült el a forradalmi dal első változata, amely aztán A rajnai hadsereg forradalmi dala címmel jelent meg (1792-ben). Francois Mireur tábornoknak annyira megtetszett ez a rajnai dal, hogy ezzel az indulóval toborzott önkénteseket a forradalomnak, Marseille-ben. A marseille-i önkéntesek ezt a dal énekelve vonultak be Párizsba, 1792. július 30-án. A népnyelv a marseille-i önkéntesekről nevezte el a dalt La Marseillaise-nek, amelyet a város széles körben elterjedt latin elnevezése után Verseghy Ferenc, volt pálos szerzetes „marsziliai éneknek“ magyarított.

 

 

4. Miért Verseghy Ferenc, egy expauliánus szerzetes fordította le magyar nyelvre a Marseillaise-t?

Verseghy Ferenc költő, műfordító, római katolikus pap, Magyarországon az elsők között foglalkozott zeneelméleti és zeneesztétikai stúdiumokkal. A népszerű pap maga is zenélt, híres volt énektudásáról és hárfajátékáról, versei közül igen sok a könnyen énekelhető, egyszerű dal. Verseghy úgy vélte, hogy minden művészet közül a zene a leghatásosabb, az hatja meg leginkább az emberi lelket, az ébreszt legkönnyebben és legerősebben hangulatokat, érzelmeket és indulatokat: „Kimondhatatlan hiba, hogy a musika csupán csak hivalkodó emberek múlatságának nézetik.“ Minden bizonnyal könnyen énekelhető költeményei után kereste meg előbb Szentmarjay Ferenc, majd Hajnóczy József a La Marseillaise magyarra tolmácsolásáért.

 

 

5. Ki szervezte be Verseghyt a Martinovics-féle titkos társaságba?

Hajnóczy József királyi tanácsos, kamarai főtitkár. Hajnóczy József kiválóan tudott franciául, ő fordította le Martinovics francia nyelvű kátéját német nyelvre (viszont verseket nem írt). Verseghy Ferenc a fordítást Szentmarjaynak még azzal utasította vissza, hogy ő „a gallus nyelvet“ nem ismeri. Hajnóczy, az újabb felkéréskor a „marsziliai ének“ német, latin és szlovák (!) verses és nyersfordításait is megmutatta, s megígérte, hogy az elkészült változatot összeveti az eredetivel. A munka során Hajnóczy szervezte be Verseghyt a Martinovics-féle jakobinus mozgalomba. 1794 nyarán készült el a magyar „tolmácsolat”, júliustól lett tagja Verseghy a titkos társaságnak: Hajnóczy diktálta le a kátét Verseghynek, aki vállalta annak terjesztését is.

 

 

6. Milyen büntetést kapott már Verseghy a „marsziliai ének” lefordítását megelőzően?

Verseghy Ferenc elsősorban Batsányi János buzdítására kezdett neki Millot apát nagy történeti műve (A világnak közönséges története I–II. kötet 1790–1791) német nyelvből történő magyar fordításának. Verseghy – Millot nyomán – úgy vélekedett, hogy a történelem nem elégedhet meg az eseményeknek, háborúknak, a királyok tetteinek elmondásával, hanem az emberi szellem küzdelmeit, fejlődését is meg kell világítania. Verseghy Voltaire híve volt, de nem materialista, főleg nem istentagadó. Nem támadta a kinyilatkoztatott vallásokat, nem tartotta a vallást felesleges hiábavalóságnak, ugyanakkor elítélte a türelmetlen kinyilatkoztatókat, hirdette az erényt, és buzdított az igaz életre. Az ilyen vallásosság az, ami a szívünket elönti, és nem az, ha vakon engedelmeskedünk a hitnek! Ezen véleményének a Millot-fordításban is hangot adott: a fordítás után tíz értekezésben fejtette ki felvilágosult nézeteit. A fordítás hatalmas vihart kavart, különösen azért, mert egy „tisztességes abbé” művéhez csatolta saját, „istentelen“ elképzeléseit. Verseghyt feljelentették, a fordítás két kötetét elkobozták, megtiltották a további kötetek fordításait, valamint Verseghyt három hónap zárdafogságra ítélték (Nagyszombaton, 1793-ban).

 

 

7. És Milyen büntetést kapott a Marseillaise fordításáért a volt pálos szerzetes?

A Martinovics-féle szervezkedés felszámolása után letartóztatták (1794. december 11-én), a Hétszemélyes Tábla előbb halálra ítélte, amit végül 9 év várfogságra módosítottak (1795. júniusban), verseit pedig nyilvánosan elégették. Verseghy Ferenc magyar hazafi előbb Kufsteinban (1795–1796), később Grazban (1796–1797), végül Brünnben raboskodott (1797–1803). A Martinovics-mozgalom elítéltjei közül utolsóként ő szabadult (1803. augusztus 28-án).

 

 

8. Hányszor fordította le Verseghy a Marseillaise-t?

Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában néhány évtizede előkerült Kármán József Urania című folyóiratának egy sűrű kézírással telerótt példánya. Kutatók a kézírás elemzése alapján megállapították, hogy a folyóirat Verseghy Ferenc addig ismeretlen költeményeit tartalmazza, s a példány a költővel a börtönt is megjárta. Különös érdekesség, hogy Verseghy egyes betűket megjelölt, másokat érthetetlennek tűnő írásjellel látott el. Idővel kiderült, ha a megjelölt betűket és jeleket egymás után rakják, a folyóirat 39. és 86. oldala között egy addig ismeretlen Marseillaise-fordítás bukkan elő. Azaz Verseghy idővel magyar nyelvű lapokhoz is hozzájutott, így a börtönben is írt verseket, sőt még egyszer megmagyarította a „marsziliai éneket”. Tartva attól azonban, hogy újra elkövetett „főbenjáró vétsége” lelepleződik (ne feledjük: először halálra ítéték ezért!), az új fordítást rejtjelezte. Máig sem tudjuk, hogy az újabb fordítása mennyire vált ismertté, terjesztették-e illegálisan az 1800-as évek elején, a ferenci abszolutizmus idején?

 

 

9. Mi a különbség a két változat között?

Valójában a legfontosabb különbség rögtön az első sorral megválaszolható. Első fordításában Verseghy Magyarország „bajnok népét” szólította harcba, azaz a nemzeti küzdelemben elsősorban a harcias hagyományokat ápoló nemességre számított. Az új, „rejtjelezett” verzióban a haza „ép felségét” szólítja meg, azaz mindenkire számít, aki harcba száll a zsarnokság ellen:

 

 

Az első változat első strófája:

 

Ébredj hazánknak bajnok népe


Ragadd ki híres kardodat


Nevednek esküdt ellensége


Dühödve hozza lánczodat


A vér szopó tyrannus faizat


Mellyedre szegzi fegyverét,


S véredbe mártya rút kezét,


Ha szolgaságra nem hurczolhat.

 

 

A „rejtjelezett változat“ első strófája:

 

Ébredj hazánknak ép felsége


Ragadd ki híres kardodat


Nevednek esküdt ellensége


Dühödve hozza lánczodat


A vér szopóknakvad dandára


Mellyedre szegzi fegyverét,


Véredbenmossa rút kezét,


Hogy elhurczollyon csúf igára.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – ezúttal az 1757. április 3-án született Verseghy Ferenc magyar hazafira emlékezett.

 

Kék virág Verseghy Ferenc emlékének.

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Verseghy Ferencről:

 

http://www.nevpont.hu/view/11337

http://www.nevpont.hu/view/11716

 

A kép forrása:

 

 

http://archiv.vfmk.hu/verseghy/jpg/ism1911.jpg