Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a jó Lykurgos, a nagy törvényhozó idején, eltörölték a pénzt és száműzték az adósságokat és a kölcsönöket is. A nagy Spárta romlása bizony akkor kezdődött, amikor a hősi polis hosszú, véres háború után megfosztotta Athént hellén hegemóniájától. Szekérszámra áramlott az arany, az ezüst és a drágakő a bukott polisból Lakedaimóniába. Az embereket mohó birtoklásvágy fogta el, a bírhatnékságot kapzsiság és fukarság, majd tobzódás és elpuhultság váltotta. A hatalmasok aztán még nagyobb vagyonokat gyűjtöttek, vagyonukkal pedig megvesztegették a törvényhozókat, így új törvényeket fogadtattak el. Az új törvényekkel adósságokba és uzsorakölcsönökbe kényszerítettek sok derék lakóniai polgárt. Megteltek az utcák földönfutó szerencsétlenekkel, zsúfolásig voltak börtönök kicsiny értékeikből kiforgatott, házikójukat elárvereztetett nyomorultakkal.

Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, élt egy Agis nevezetű nemeslelkű ifjú herceg, aki megtagadott magától minden pompát és fényűzést. Jóravaló buzgalmában szent céljául tűzte ki a jó Lykurgosnak, a nagy legislatornak, a javak egyenlőségéről szóló törvényei visszaállítását. Agis és nem különb’ barátja, Kleombrotés élére álltak az elkeseredett és kisemmizett egyszerű nép haragjának. A két bajnokot a közjó érdekében a legnemesebb és a legtisztább célok vezérelték: fel akarták számolni az adósságokat, meg akarták szabadítani a kétségbeesett szerencsétleneket az uzsorások nyűge alól. Hozzájuk csatlakozott Agésilaos főúr és csalárd barát, aki azt követelte, hogy égessék el a szegények adósságleveleit. Agésilaosnak szép földbirtoka és igen sok adóssága volt. Beteges kapzsiságában színleg támogatta az elégedetlenkedőket, mert alig titkoltan abban bizakodott, ha a pártütők győzedelmeskednek ő is megszabadulhat egyre súlyosabb anyagi gondjaitól.

Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a gonosz Leónidas uralkodott. A kegyetlen király tartott a népharagtól és az egyre népszerűbbé váló Agistól. Demokarés főúr és főtanácsos meggyőzte a királyt arról, hogy a nép nem a jó király ellen lázadt fel, hanem azért, mert nem bírja már a terhes adókat és a gyalázatos uzsorakölcsönöket. Agésilaos, a hitvány barát és Demokarés, az álnok tanácsos érdekei megegyeztek abban, hogy elégessék az adósok iratait, ám további engedményekről, vagyonmegosztásról hallani sem akartak. Hiába hirdette ki Leónidas az adósságok megszüntét, a nép továbbra is forrongott, a harag nem csillapodott. Agésilaos, a lázadóktól átpártolt kétszínű barát, hűséget esküdött a gonosz uralkodónak, sőt meggyőzte Leónidast arról, hogy ő csak azért állt Agis és Kleombrotés mellé, hogy megvédje a lakónok jó királyát. Miután Leónidas úgy vélte, hogy teljesítette a nép kívánságát felszólította a lázadó herceget, Agist és nem különb’ barátját, Kleombrotést, hogy esküdjék hűséget a jó királyra és törvényeire.

Hajdanában, Spártában, amit Lakedaimónnak vagy Lakóniának is hívtak, a gonosz Leónidas, az áruló Agésilaos közreműködésével leverte a nép elkeseredett lázadását. Győzelme után, hűségük áráért, minden lázadó pártütése megbocsáttatott. Agis és nem különb’ barátja, Kleombrotés igazságuk erősb’ tudatában azonban megtagadták a megalázkodást. Leónidas megvádolta a nemeslelkű herceget és barátját, hogy ők valójában nem a jó Lykurgosnak, a nagy törvényhozónak a hívei, hanem zsarnokságra törnek és saját gazdagodásukat építik. A gonosz uralkodó börtönnel sújtotta mindkettőjüket. A király megbízásából Agisért Demokarés, az álnok tanácsos érkezett, a nemeslelkű herceg, megadása jeléül, leoldotta kardját. Agis megismételte, hogy számára a bocsánatért kérelem és a hűségért ígéret elfogadhatatlan és teljesíthetetlen feltétel. Ha ugyanis így tenne, azzal elismerné, hogy oktalan sértette meg a zsarnokot, ezzel elfordulna a fellázadt és sorsára hagyott szegényektől, magára hagyná és elárulná mindazokat, akik bíztak és még most is bíznak benne. A csalárd Demokarés ekkor önelhatározásából, dühösségéből elragadtatva magát, égbekiáltó gonoszságot követett el: meggyilkolta a nemeslelkű herceget. Agist, a nép érdekeinek, a közjónak és a legnemesebb eszméknek szószólóját a cselszövő tanácsos ármánya semmisítette meg. Leónidas, „a jó király” megrendülten gyászolta a meggyilkolt herceget, mint új trónusának első, véres áldozatát.

Hajdanában, Bécsben, amit Viennának és Vindobonának is neveztek, Agis tragikus ideáját jó Bessenyei György uram „öntötte tragédia ruhába.” A dráma először 1772 december 4-én, a derék Kaliwoda Leopold betűivel jelent meg.

Manapság, a magyar literatúra történetében, Bessenyei György szép szomorújátéka, az Agis tragédiája, korszakos jelentőségűnek számít, egyes literátorok szerint december 4-e, a magyar irodalom születésnapja.

A Névpont – www.nevpont.hu – ezúttal az 1811. február 24-én elhunyt Bessenyei Györgyre és az első modern magyar drámára emlékezett.

Kék virág Bessenyei György emlékének, aki elsők között kezdeményezte egy Magyar Hazafiúi Társaság (azaz egy magyar nyelvű akadémia) megalakítását is.

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Bessenyei Györgyről:

http://www.nevpont.hu/view/7611

http://www.nevpont.hu/view/11733

A kép forrása:

http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=40047