Ámos Imre, az álompiktor
Ma fájó könnyet sírtak a fák
Torkunkból sóhajok fakadtak
Ma vonszolta magát minden láb
Az ágak elébünk hajoltak.
Ma búsan terült két tenyér
Az ég felé néhányszor
És keserű volt a jó kenyér
A megvonagló szánktól.
(Ámos Imre: cím nélküli, 1942. júl. 31.).
Á brándos képlapok – gyermekkori emlékek: régi bútorok és nagyapa könyvszekrénye; letakart tükrök egy halottas házban; pipatórium és kilencágú gyertyatartók. Első stáció.
M otívumvíziók – ifjúkori kontúrok: pasztellfoltos régi bútorok; álomlátó emberek letakart tükrök mögött; gyertyák égnek még, bár alig világítanak. Következő stáció.
Ó rakompozíció – felnőttkori látomások: bútor nélküli üres szobák; elmúló idők órafoltjai; égő órákat megállítani nem tudó angyalok. Még egy stáció.
S ors-vászon – halálközeli élmények: lángoló bútorok, tűzre vetett házak és templomok; zokogó angyalok és könyörgő emberkezek nyúlnak a síró szemű, lángoló nap felé. Végső stáció.
Ámos Imre a 101/323-as számú kisegítő munkaszolgálat tagja, festőművész és költő 1944 őszén árokásással, vagonki- és berakással, valamint talpfatisztítással foglalkozott. 1944 szeptemberében Pestre szállították, ahol még egyszer, utoljára beszélhetett festőművész feleségével, Anna Margittal, a Lehel úti kaszárnyában. Itt és ekkor adta át neki utolsó rajzait egy kockás fedelű spirálos sima vázlatfüzetben.
Ámos Imre munkaszolgálatos festőművészt és költőt 1944 őszén többszázadmagával – hol marhavagonban, hol erőltetett menetben – útnak indították Németországba, vélhetően egy türingiai faluban, Ohrdrufban kialakított koncentrációs táborba (Nord-Lager). A lét végső határán, de a puszta lét bizonyosságaként, félig öntudatlanul még rajzolt: jeleket vésett papírdarabokra és nyírfakérgekre. Utolsó rajza a keresztfán intő Krisztus képe volt.
Ámos Imre munkaszolgálatos festőművész és költő 1944 novemberében, a táborban kitörő flekktífuszban megbetegedett. Nem a betegségben halt meg. A járvány miatt az SS-katonák gépfegyverei végeztek a tábor valamennyi lakójával.
A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Ámos Imrére, a tragikus sorsú magyar művészre, a magyar Chagallra emlékezett.
Kék virág Ámos Imre emlékének.
Ámos Imréről az alábbi linkeken olvashatnak:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016
