Mindenféle dátumok keringtek születési évéről: egyes lexikonok 1928-at, más zenei magazinok 1929-et vagy 1930-at említettek, sőt bizonyos bulvárlapok szerint 1934-ben született. Nos, minden bizonnyal az 1929-es dátum a helyes. Az viszont egészen biztos, hogy Pozsonyban látta meg a napvilágot, édesapja hentes és mészáros volt, a család 1939-ben telepedett át Budapestre, Újpestre. Gimnáziumi tanulmányai mellett a Nemzeti Zenede zongora- és énekszakán is tanult, mígnem 1950-ben felvételt nyert a Magyar Rádió kórusába.

„Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni… Ezért aztán állandó jelleggel boldogtalan vagyok. Mert nem hiszek igazán a sikerben sem: nagyon sokszor úgy gondolom, nem érdemlem meg a tapsot.”

(Házy Erzsébet, Film–színház–muzsika, első filmszerepe után, 1960)

Mindenfélét eljátszott: volt lírai és koloratúr-szubrett, végigénekelte a klasszikus opera- és operettrepertoár vezető szopránszerepeit, drámai alakításait, gyakran felbukkant mozivásznon, a frissen indult Magyar Televízió zenés műsoraiban és szilveszteri „bohóságaiban“, egy ideig a bécsi Volksoper primadonnájaként ünnepelte. Pamina (Mozart: A varázsfuvola), Norina (Donizetti: Don Pasquale), Tatjána (Csajkovszkij: Anyegin), Lola (Mascagni: Parasztbecsület), Örzse (Kodály: Háry János) – a szerepek vég nélkül sorolhatók.

Mindenféle szerepeit lajstromozhatnánk még, ám két kiemelkedő alakítását mindenképpen meg kell említeni. Mindkettő szerzője Puccini, mindkét főhősnő a klasszikus történetekben tragikus véget ér. A Bohémélet Mimijét először 1957-ben énekelte (Rodolphe-ot akkori férje, Ilosfalvy Róbert alakította). A magyarországi operatörténet egyik legendás előadása revelációval hatott minden nézőre. Giacomo Aragall magyarországi vendégjárásai idején – az elsőre 1964. október 6-án került sor – ismét előadták a Bohéméletet, ahol hősnőnk, Mimiként ismét hódított. A Manon Lescaut címszerepe volt talán leghíresebb alakítása, ő volt „az évszázad Manonja“, több mint százszor énekelte az operairodalom egyik legtragikusabb szerepét (Des Grieux szerepében általában szintén Ilosfalvy Róberttel).

„Tatjána Házy Erzsébet. Közönséges mértékkel nem mérhető. Nem »jeles hangprodukció» és nem »hangjavesztett veterán», nem »kegyeleti tag». Nem aktív énekes: élő legenda. Egy negyedszázad operaházi mítosza, egy műfaj jelképe.”

(Abody Béla, Új Tükör, utolsó szerepéről, 1980)

Mindenféléket írtak magánéletéről, félresikerült házasságairól, kudarcos egyéb kapcsolatairól. Talán azért is, mert legyőzhetetlenül hódító erotika sugárzott minden fellépéséből, alakításai érzékiségtől átfűtött, szubjektíven teljesen átlényegített énekszólamok vagy szenvedélyes színpadi játékok voltak. A Film, Színház, Muzsika 1960. június eleji címlapján, az Alázatosan jelentem című új magyar film főszereplőjeként, merész dekoltázsú jelmezben virított. A lap a legújabbkori magyar sajtótörténetben páratlan sikert ért el: néhány óra alatt több mint százezer példánya azonnal elkelt. Hódító volt és hódított, színpadi csoda, aki sugárzott és ragyogott, nem ment és nem jött, hanem érkezett vagy megjelent: Tündérország földi követe volt ő – írta róla a jóbarát, Szeghalmi Elemér, valamint Galsai Pongrác és Abody Béla.

Mindenféle legendák terjedtek el haláláról. A tragikus Mimi és Manon sorsa – úgy látszik – élete végéig elkísérte. Nos, nem lett öngyilkos, nem gyógyszerezte halálra magát, nem vakult meg és nem kapott agyvérzést sem. Sajnos azonban, súlyosan megbetegedett és nagyon fiatalon távozott. Nem halt meg, távozott. Mindössze ötvenhárom évesen.

Az ötéves Névpont – www.nevpont.hu – visszatekintő sorozatának ötödik részében Házy Erzsébetre emlékezett.

Kék virág Házy Erzsébet emlékének.

Az alábbi linkeken olvashatnak Házy Erzsébetről:

http://www.nevpont.hu/view/11761

http://www.nevpont.hu/view/11762

A kép forrása:

http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_18471.jpg