Házy Erzsébet
opera-énekesnő, színésznő
Született: 1929. szeptember 30. Pozsony
Meghalt: 1982. november 24. Budapest
Temetés: 1982. december 3. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Házy Jenő hentes és mészáros, Telessy Ilona. Négyen voltak testvérek: Házy Piroska (1931–), Házy Ilona (1933–) és Házy Gyöngyvér (= Telessy Györgyi, Török Győzőné színésznő [1940–2011]). Négyszer ment férjhez: 1. Gál Gábor operaénekes. 2. Ilosfalvy Róbert (1927–2009) operaénekes. 3. Darvas Iván (1925–2007) színész. 4. Ötvös Csaba (1943–) operaénekes.
Iskola
Elemi iskoláit Pozsonyban végezte, a budapesti Mária Terézia Leánygimnáziumban éretts. (1948). Énektanulmányait magánúton végezte, ill. a Nemzeti Zenedében zongorázni, majd László Géza növendékeként énekelni tanult (1948–1950).
Életút
A Magyar Rádió Énekkarának alapító tagja (1950). Operaénekesként a Gördülő Opera (= a leghíresebb operákat vidéken bemutató programsorozat) egyik ózdi előadásán Gilda (Verdi: Rigoletto) szerepében debütált. A Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa (1951–1952), tagja (1952-től) és magánénekese.
Operaénekesként, az ún. Gördülő Opera előadásán debütált Gilda szerepében (Verdi: Rigoletto, 1950). A Figaró házasságában, egy kisebb szerepben lépett először a Magyar Állami Operaház színpadára (1952. márc. 22), majd néhány hét múlva, Verdi Álarcosbáljában az apródot énekelte. Már ekkor feltűnt gyönyörű hangja, attraktív megjelenése, kulturált mozgása, kiváló színészi készsége és muzikalitása. A következő években az operarepertoár csaknem valamennyi jelentős szoprán főszerepét elénekelte, a legemlékezetesebb alakításait Mozart, Verdi és Puccini operáiban nyújtotta.
A kritika által „egyedülálló és utánozhatatlan” Puccini-hősnőként ünnepelt Házy Erzsébet1957-ben a Bohémélet Mimijeként bűvölte el a közönséget. Pályája csúcsára 1961-ben a Manon Lescaut címszerepében ért (a bemutatón az olasz Lamberto Gardelli vezényelt), és sikeres volt A Nyugat lánya, valamint a Pillangókisasszony címszerepében is. Különösen értékes fellépése volt még a fiatal spanyol tenor Giacomo Aragall budapesti fellépése (az Erkel Színházban, a Bohémélet előadásán, Házy Erzsébet lépett fel Mimi, Aragall pedig Rodolphe szerepében, 1964. okt. 6-án). Kezdetben lírai és koloratúr-szubrett, az 1960-as évektől drámai szerepeket is alakított. A klasszikus opera- és operettrepertoár vezető szopránszerepei mellett számos új magyar opera (pl. Szokolay Sándor: Vérnász, 1964; Szokolay Sándor: Hamlet, 1968; Mihály András: Együtt és egyedül, 1966; Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés, 1969) ősbemutatóján is kiemelkedő alakítást nyújtott. Három évtizeden át az Operaház egyik vezető szopránja; színpadi megjelenésével, csengő hangjával, színészi képességeivel egyaránt kiemelkedett. Több opera tévéváltozatában (pl. Marica grófnő, 1960; A víg özvegy, 1960; A mosoly országa, 1970; Háry János, 1972; A denevér, 1972 stb.) és operettek (Gerolsteini kaland, 1954; A cigánybáró, 1965) filmváltozatában is jelentős alakításokat nyújtott. Külföldön is gyakran lépett fel; egy ideig a bécsi Volksoper primadonnája volt.
Emlékezet
Pozsonyban (= Pozsonyligetfalu) született, Hechtné Házy Anna – Házy Erzsébet unokahúga – szerint szept. 30-án (az általánosan elfogadott okt. 1. helyett). Családja 1939-ben telepedett át Magyarországra. Fiatalkorában Újpesten (Budapest IV. kerület) élt. Egykori lakóhelyét – Perényi Zsigmond utca 46. – az újpesti önkormányzat emléktáblával jelölte meg (2016. ápr. 2-án). Szintén Újpesten utca is őrzi emlékét (Házy Erzsébet sétány, 2015-től). Budapesten hunyt el, búcsúztatása a budapesti Erkel Színház előcsarnokában volt, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A Magyar Állami Operaház Hajós utcai, III. emeleti oldalbejáratánál reliefjét avatták fel (Molnár Péter Salamon keramikusművész alkotása, 2004. nov. 19-én). Halálának 30. évfordulóján a Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága emlékhangversenyt és emlékalbumot adott ki (2012-ben). Róla nevezték el a felvidéki Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt (2016. szept.).
Elismerés
Liszt Ferenc-díj (1963), érdemes művész (1968), Kossuth-díj (1970), kiváló művész (1976).
Az Operaház örökös tagja (posztumusz, 1990).
Főbb művei
F. sz.: Oscar (Verdi: Az álarcosbál, Magyar Állami Operaház, 1952. máj. 4.)
Cherubin (Mozart: Figaro házassága, Magyar Állami Operaház, 1954. ápr. 14. és 1963. nov. 8.)
Lola (Mascagni: Parasztbecsület, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1954. aug. 24.)
Norina (Donizetti: Don Pasquale, Magyar Állami Operaház, 1954. okt. 9.)
Mimi (Puccini: Bohémélet, Erkel Színház, 1957. szept. 28.)
Zsuzsika (Poldini Ede: Farsangi lakodalom, Erkel Színház, 1958. máj. 4.)
Zerlina (Scribe, Eugène: Fra Diavolo, Erkel Színház, 1959. febr. 7.)
Liu rabszolganő (Puccini: Turandot, Magyar Állami Operaház, 1959. ápr.)
Iluska (Petőfi Sándor–Bakonyi Károly: János vitéz, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1959. júl. 26. és 1973. aug. 10.)
Isolier (Rossini: Ory grófja, Magyar Állami Operaház, 1960. márc. 20.)
Emmie (Britten, Benjamin: Albert Herring, Magyar Állami Operaház, 1960. okt. 23.)
Katja, Tyihon Kabanov felesége (Janácek, Leo: Katja Kabanova, Magyar Állami Operaház, 1961. márc. 6.)
Manon Lescaut (Puccini: Manon Lescaut, Magyar Állami Operaház, 1961. dec. 22.)
Örzse, Háry mátkája (Kodály: Háry János, Magyar Állami Operaház, 1962. dec. 16. és Szegedi Szabadtéri Játékok, 1975. aug. 9.)
Mélisande (Debussy, Claude–Maeterlinck, Maurice: Pelléas és Mélisande, Magyar Állami Operaház, 1963. máj. 19.)
István, Brankovics fia (Erkel Ferenc: Brankovics György, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1963. júl. 20.)
A lány (Orff, Carl: Az okos lány, Erkel Színház, 1964. máj. 9.)
Menyasszony (Szokolay Sándor–García Lorca: Vérnász, Magyar Állami Operaház, 1964. okt. 31.). Minnie (Civinini, Guelfo–Zangarini, Carlo: A Nyugat lánya, Magyar Állami Operaház, 1966. ápr. 16.)
Lány (Mihály András: Együtt és egyedül, Magyar Állami Operaház, 1966. nov. 5.)
Jenny Smith (Weil, Kurt–Brecht, Bertolt: Mahagonny, Magyar Állami Operaház, 1967. márc. 19.) Pamina, Az Éj Királynőjének leánya (Mozart: A varázsfuvola, Magyar Állami Operaház, 1967. máj. 2.)
Nedda (Leoncavallo: Bajazzók, 1967. nov. 25.)
Poppea (Monteverdi: Poppea megkoronázása, Magyar Állami Operaház, 1968. jan. 19.)
Éva, Veit Pogner ötvös leánya (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, Magyar Állami Operaház, 1968. ápr. 5.)
Ophelia, Polonius leánya (Szokolay Sándor–Shakespeare: Hamlet, Magyar Állami Operaház, 1968. okt. 19.)
Szonja (Petrovics Emil–Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Magyar Állami Operaház, 1969. okt. 26.)
Bess (Gershwin: Porgy és Bess, Erkel Színház, 1970. febr. 6. és Szegedi Szabadtéri Játékok, 1973. júl. 27.)
Éva (Ránki György–Madách Imre: Az ember tragédiája, Magyar Állami Operaház, 1970. dec. 4.)
Octavian (Strauss, Richard–Hofmannstahl, Hugo von: Rózsalovag, Magyar Állami Operaház, 1971. febr. 25.)
Cso-cso-szán (Puccini: Pillangókisasszony, Erkel Színház, 1971. máj. 23.)
Salome (Strauss, Richard: Salome, Magyar Állami Operaház, 1972. máj. 26.)
Delila (Szokolay Sándor–Németh László: Sámson, Magyar Állami Operaház, 1973. okt. 26.)
Liza (Csajkovszkij: A pikk dáma, Erkel Színház, 1977. márc. 31.)
Tatjána (Csajkovszkij: Anyegin, Magyar Állami Operaház, utolsó szerepe, 1980. jan.).
F. film: Gábor diák (énekhang, 1956)
Gerolsteini kaland (Offenbach operettjéből, 1954)
Felfelé a lejtőn (1959)
Alázatosan jelentem (1960)
Férjhez menni tilos! (1964)
Új Gilgames (1964)
A cigánybáró (1965)
A denevér (1965)
És akkor a pasas… (1966)
Marica grófnő (1964).
F. tv: Kálmán Imre: Marica grófnő. (1960)
Lehár Ferenc: A víg özvegy. (1960)
Saint Exupéry: Éjszakai repülés. (1963)
Strauss, Johann, ifj. és id.: Bécsi est. (1964)
Lehár Ferenc: A mosoly országa. (1970)
Petrovics Emil: Lüszisztraté. (1971)
Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt. (1972)
Kodály Zoltán: Háry János. (1972)
Farkas Ferenc: Csínom Palkó. (1972)
Strauss, Johann, ifj.: A denevér. (1972)
Planquette: A cornevillei harangok. (1972)
Szokolay Sándor: Sámson. (1973)
Britten, Benjamin: A koldusopera. (1975).
F. rádió: Juliette (Hárs László–Fényes Szabolcs: Nászajándék, 1954)
Natasa Malinyina (Miljutyin: Nyugtalan boldogság, 1959)
Edit (Abody Béla: Együtt a család, 1961)
Bessy (Jacobi Viktor: Leányvásár, 1964)
Sylvia (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, 1968)
Liza (Lehár Ferenc: A mosoly országa, 1971)
Klementina királyné (Offenbach: Kékszakáll, 1978)
Repey Katinka grófnő (Jókai Mór: Kénytelen mulatság, 1982).
Irodalom
Irod.: G. P.: Vágyak, illúziók, műhelytitkok. Beszélgetés H. E.-tel. (Film–színház–muzsika, 1960. jún. 3.)
H. E. (Film–színház–muzsika, 1982. 49.)
Gábor István: Elhunyt H. E. (Magyar Nemzet, 1982. nov. 25.)
Szokolay Sándor: H. E. (Muzsika, 1983)
Szeghalmi Elemér: Tündérország földi követe. (Operaélet, 1991)
I. Horváth Ágnes: H. E. Szubjektív, csapongó írói gondolatok és az emlékezet áramlásában szertelenül bevillanó képek egy kivételes művészi pályáról. Halálának 20. évfordulóján. (Bp., 2002; 2. bőv. kiad. 2004)
Bartók Gergely: H. E. művészete szerepei tükrében. (Bp., 2012)
H. E. – Ilosfalvy Róbert. Egy tragikus idill. (Heti VG, 2016. 20.)
Klemen Terézia: Az évszázad Manonja. (Komárom, 2018).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
