Lloyd Bacon amerikai filmrendező, színész és forgatókönyvíró volt. Gyakran és sikerrel lépett fel a Broadwayon, kisebb-nagyobb szerepeket vállalt Charles Chaplin filmjeiben, majd filmrendezőként tevékenykedett. Közismert, hogy Chaplin – aki filmjeinek zenéjét is szerezte – nagyon sokáig a leghevesebben ellenezte a hangosfilmeket, úgy vélte, hogy a beszéd megöli a filmet, a színházművészet csúcsa szerinte a némafilm; amikor a legnagyobb színi alakítások csak testjátékkal és mimikával örökítettnek meg. Énekelni minden bolond tud, vélték a kortársak közül sokan, talán maga Chaplin is. A sors különös tréfája, hogy az első világsikert aratott hangos produkció címe Az éneklő bolond, rendezője Chaplin korábbi munkatársa Lloyd Bacon volt (1928-ban).

Deák Jenő mérnök 1912-ben Általános Mozgóképipari Vállalat néven filmkölcsönző céget alapított. Cégét később átalakította Stylus Részvénytársasággá, amely részt vett a Mezőgazdasági Hitelintézet helyén létrejött Fórum Filmszínház (ma: Kossuth Lajos utca, Puskin Mozi) megszervezésében. A Fórum premierje, 1926. november 26-án igen jelentős társadalmi eseménynek bizonyult. Budapest legszebb filmszínháza – Kristián Sándor és Varga Oszkár szobraival és Grünberger Jenő csillárjaival – kizárólag némafilmeket vetített. Bármilyen szép is volt a vállalkozás, nemsokára Deák Jenő csődbe ment. Az új bérlő, Gerő István, az országban elsőként átépítette a mozit hangosfilmszínházzá.

Lloyd Bacon Az éneklő bolond című filmje volt az első hangosfilm, amelyet Magyarországon vetítettek, két egyéb rövidfilm Abe Lyman dzsesszegyüttesének és Pietro Mascagni Parasztbecsülete egyik áriája – Benjamino Gigli előadásában – felvétele mellett. Természetesen a „nagyfilm” angolul szólalt meg, ám a közönség nagy meglepetésére a film alsó részén, alig zavaróan „egy diszkrét” csík jelezte a nagyérdeműnek, hogy a színészek éppen mit is mondanak. A film leírhatatlan hatást keltett, a „feleselő“ celluloidról még heteken át beszéltek a jelenlévő szépszámú egybegyűltek és írtak a fővárosi lapok. Mindenki a látvány hatása alá került, csak Karinthy Frigyes fanyalgott egy kicsit:

„A vászonról sajnos nem érezzük a mező illatát, az asztalra kerülő rostélyos ízéből is hiányzik az ínycsiklandozó szag! … Sőt látó, halló, szagló szerven kívül ízlelő szerv is van. A film végső fejlődése természetesen az ehető film lesz. A feltalálók el kezdhetnek gondolkodni azon, hogy az ehető film milyen anyagból készüljön. Hogy a gyomrunkat el ne rontsuk vele… “

(75 éve, 1929. szeptember 20-án a Fórum Moziban levetítették Magyarországon az első hangosfilmet.)