„A vászonról sajnos nem érezzük a mező illatát, az asztalra kerülő rostélyos ízéből is hiányzik az ínycsiklandozó szag! … Sőt látó, halló, szagló szerven kívül ízlelő szerv is van. A film végső fejlődése természetesen az ehető film lesz. A feltalálók el kezdhetnek gondolkodni azon, hogy az ehető film milyen anyagból készüljön. Hogy a gyomrunkat el ne rontsuk vele… “

(Karinthy Frigyes az első hangosfilmről, 1929)

Lloyd Bacon amerikai filmrendező, színész és forgatókönyvíró volt, aki gyakran és sikerrel lépett fel a Broadwayon, kisebb-nagyobb szerepeket vállalt Charles Chaplin filmjeiben, majd filmrendezőként tevékenykedett. Közismert, hogy a 20. század elejének talán legnagyobb filmrendezője, Chaplin – aki filmjeinek zenéjét is szerezte – nagyon sokáig a leghevesebben ellenezte a hangosfilmet, úgy vélte, hogy a beszéd megöli a filmet, a színházművészet csúcsa szerinte a némafilm; amikor a legnagyobb színi alakítások csak testjátékkal és mimikával örökítettnek meg. Énekelni minden bolond tud, vélték a kortársak közül sokan, talán maga Chaplin is. A sors különös tréfája, hogy az első világsikert aratott hangos produkció címe Az éneklő bolond, rendezője Chaplin korábbi munkatársa, Lloyd Bacon volt (1928-ban).

Deák Jenő mérnök 1912-ben Általános Mozgóképipari Vállalat néven filmkölcsönző céget alapított. Cégét később átalakította Stylus Részvénytársasággá, amely részt vett a Mezőgazdasági Hitelintézet helyén létrejött Fórum Filmszínház (ma: Kossuth Lajos utca, Puskin Mozi) megszervezésében. A Fórum premierje, 1926. november 26-án, igen jelentős társadalmi eseménynek bizonyult. Budapest legszebb filmszínháza – Kristián Sándor és Varga Oszkár szobraival és Grünberger Jenő csillárjaival – kizárólag némafilmeket vetített. Bármilyen szép is volt a vállalkozás, nemsokára Deák Jenő csődbe ment. Az új bérlő, Gerő István, az országban elsőként átépítette a mozit hangosfilmszínházzá, elsőként itt vetítették Lloyd Bacon Az éneklő bolond című filmjét. Ez volt az első hangosfilm, amelyet Magyarországon bemutattak, két egyéb rövidfilm, Abe Lyman dzsesszegyüttesének és Pietro Mascagni Parasztbecsülete egyik áriája – Benjamino Gigli előadásában – felvétele mellett (1929. szeptember 20-án).

Jávor Pál a korszak legnépszerűbb színésze, asszony- és leányszíveket megdobogtató bonviván, igazi „sármőr“ volt. Kevéssé ismert róla, hogy történetünk idején a fiatal amorózó másodszerepeket kapott, sokáig megmaradt a jóképű csábító epizódkarakterénél. Mellőzöttségét idővel egyre nehezebben viselte, indulatos, konfliktusos személyisége miatt több színházból is távoznia kellett, mígnem váratlan ajánlatott kapott Gaál Bélától, a Csak egy kislány van a világon című némafilm rendezőjétől.

A történet szerint Bánáth György földbirtokos (Jávor Pál) és barátja, Vas Miklós tanító (Vándory Gusztáv) ugyanabba a kislányba, Katinkába (Eggerth Márta) szeretnek bele. Katinka Bánáthot szereti, a tanító félreáll útjukból. A szerelmesek azonban összevesznek, Katinka kikosarazza Bánáthot, és dacból a tanítónak ígéri kezét. Az indulatos Bánáth felköltözik a fővárosba, ahol megismerkedik egy rejtélyes, különös nővel, Kertessy Ellával (Zombory Mercedes). Bánáth és Ella a főváros züllött életét élik, mígnem a férfi kiábrándul Budapestből, és ráébred arra, hogy az igazi szerelem Katinkához köti, mert abból a kislányból csak egy van a világon… Mire a film bemutatásra került (1930. május 12-én), a hangosfilm is ismertté vált Magyarországon. Az alkotók váratlan ötlettel úgy döntöttek, hogy a film néhány jelenetét utólag kihangosítják. Az amerikai Fox Vállalat bécsi képviselője éppen Magyarországon tartózkodott, gépkocsijában az akkor még Magyarországon ismeretlen hangosfilmfelvevő berendezéssel. A Hunnia Filmgyár műtermében néhány jelenetet utólag „megszólaltattak“: nagy szenzációt keltett, hogy a hódító Jávor Pál váratlanul dalra fakadt (a felvételen azonban Fekete Pál operaénekes helyettesítette, mert Jávor épp aznap berekedt). A Csak egy kislány van a világon volt az utolsó magyar némafilm, és az első – részben – magyar „beszélőfilm“.

Hevesi Sándor a 20. századi magyar színházművészet egyik legnagyobb hatású rendezője, a modern színházi törekvések nemzetközileg is egyedülálló, kísérletező úttörője volt. Kevéssé ismert róla, hogy történetünk idején – akárcsak nagy példaképe, Chaplin – annyira ellenezte a hangosfilmeket, hogy megtiltotta színháza, a Nemzeti Színház tagjainak, hogy az új, „feleselő tekercsekben“ megjelenjenek. Jávor Pál azonban a Magyar Színház, illetve a Vígszínház művésze volt, így hát semmi akadálya nem volt annak, hogy az első részben néma-, részben hangosfilm után, az első teljesen beszélő- és zenésfilmben, az 1931. szeptember 29-én bemutatott Kék bálványban – Bónyi Adorján és Lázár Lajos filmjében – is „megszólaljon“…

A történet szerint Báró Lóránt György (Jávor Pál) elszegényedett földbirtokos, hűséges inasával, Péterrel (Gózon Gyula) kivándorol Amerikába. A pincérként dolgozó fiatal arisztokrata váratlanul, egy sorsjegyen, elnyerte egy vidéki farm, Sleephyland egy hatod részét. A történetben szerepel még egy misztikus kínai, Wu (Makláry Zoltán), aki minden szerencséjét egy titokzatos gyémántnak, a Kék bálványnak köszönhette. A történetben mindenki szeretné megszerezni a Kék bálványt, mindenekelőtt Mary Turner (Radó Nelli) és Jim, Mary vőlegénye (Pethes Sándor). A film végén persze kiderül, hogy Mary, egy gazdag milliomosnak, Jim Turnernek (Beregi Oszkár) a leánya, aki szakít vőlegényével, mert beleszeret Lóránt Györgybe, sőt a báró még fondorlatos módon, földbirtokait is visszaszerzi. Amilyen nagy siker volt az utolsó némafilm, akkora bukás volt az első hangosfilm (elsősorban az amerikai helyszínek és az idegen karakterek miatt).

Nóti Károly a 20. századi magyar színházművészet egyik legnagyobb hatású kabarészerzője volt. Kevéssé ismert róla, hogy az elsők között ismerte fel a „beszélőfilm“ korszakos jelentőségét: az általa szerkesztett Pesti est című „mozgóképrevüben“ már egészen korán kiállt a hangosfilm mellett, amely forradalmasította a művészeteket. Nóti, akárcsak a rendező, Székely István, 1931-ben Berlinben élt, itt kereste meg Székelyt Albert Samek, a prágai Sonor-cég vezetője, egy hangosfilm-rendezés okán. Székely elvállalta a feladatot, a forgatás helyszínéül azonban – Berlin helyett – Budapesthez ragaszkodott (kompromisszumként azonban beleegyezett abba, hogy a Hyppolit, a lakáj német változata is elkészüljön!) Valójában a Hyppolitot nem Nóti Károly írta, Nóti zsenialitása az volt, hogy Zágon István színdarabját „mozgóképesítette“, azaz a kevéssé sikerült vígjátékból zseniális „beszélő“ forgatókönyvet alkotott. A „beszélő“ forgatókönyvet aztán a szereplők „tovább beszélték“, elsősorban Kabos Gyula, akinek improvizációit Székely folyamatosan beleépítette a cselekménybe.

A történet hőse a kispolgárból tehetős szállítási vállalkozóvá lett Schneider Mátyás (Kabos Gyula), akinek nagyravágyó felesége (Haraszti Mici), hogy háztartását előkelőbbé tegye, inast fogad fel. A korábban egy grófi családnál szolgáló Hyppolit (Csortos Gyula) felforgatja a házat, az arisztokraták szokásait erőlteti új gazdáira. Schneider úr hiába ragaszkodik régi életformájához, beletörődik a lakáj terrorjába: átrendezi a lakását, szmokingot ölt a vacsorához, levágatja a bajuszát. Schneider leánya, Terka (Fenyvessy Éva „Finci“) beleszeret az inkognitóban náluk dolgozó alkalmazottjukba, Benedek Istvánba (Jávor Pál), ám Schneiderné a jó „party“ és a várható „kontraktus“ miatt Terkát a nagyvállalkozó Makáts fiának (Gózon Gyula) szánja. Az eljegyzési estély azonban botrányba fullad, mert azon feltűnik Schneider úr „barátnője“, Mimi (Erdélyi Mici). A botrány miatt Makáts visszalép, felmondanak Hyppolitnak, és megtartják Terka és Benedek István eljegyzését. A film érdekessége még, hogy néhány percre feltűnik az utolsó némafilm néhány szereplője is: Fekete Pál (bárénekes) és Vándory Gusztáv (egy vendég az estélyen).

A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, több volt, mint „hangrobbanás“, több volt, mint kasszasiker. A Hyppolit a magyar filmtörténet legismertebb alkotása lett, szinte kizárt, hogy lenne olyan magyar ember, aki ne hallott volna róla.

A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, Jávor Pál, valamint a három Gyula (Csortos, Gózon, Kabos) és a három Mici és Finci (Haraszti Mici, Erdélyi Mici, Fenyvessy „Finci“) és mindenekelőtt Nóti Károly önfeledt „komédiázása“ volt.

A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, kultikus remekművé vált, párbeszédei máig a nagyvárosi folklór részei, és mindenekelőtt elindított egy, addig Magyarországon még ismeretlen jelenséget, a filmsztárkultuszt.

Valójában Jávor Pál csak epizódszerepet alakított a Hyppolitban, ám a minden várakozást felülmúlóan nagy siker hatására sorra készültek hangosfilmek, amelyeken egymás után jelenítette meg a legkülönbözőbb karaktereket.

Valójában 1931. november 27-e, a második magyar hangosfilm, a Hyppolit bemutatójának napja, a „feleselő tekercsek“ igazi születésnapja.

Valójában azonban nemcsak egy új műfaj mutatkozott be aznap, de megszületett egy új ideál is: a vonzó külsejű, kifogástalan megjelenésű, lenyűgöző modorú – néha mégis zabolátlan és fékezhetetlen – férfias férfi, akiért rajonganak a nők, és akire irigykednek a férfiak.

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása Jávor Pálra, a snájdig huszár főhadnagyra, a mulatozó duhaj dzsentrire, a lobogó szemű, féltékeny férjre, a lázas indulatú forradalmárra, a kék frakkos szélhámos szerencselovagra emlékezett.

Kék virág a január 31-én született Jávor Pál, a február 1-jén született Nóti Károly és az első „beszélő filmek“ valamennyi közreműködője emlékére.

Az alábbi linkeken olvashatnak Jávor Pálról és az első magyar hangosfilmekről:

http://www.nevpont.hu/view/11810

http://www.nevpont.hu/view/11811

http://www.nevpont.hu/view/11812

A kép forrása:

http://www.reggeliujsag.ro/jon-a-javor-kis-szinpadi-szeansz/